Augusztus 19-én pénteken került sor a Kallós Zoltán Külhoni Magyarságért Díjak átadására a Budai Vigadóban található Hagyományok Házában. Az elismeréseket Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár adták át.
A néhai Kallós Zoltán néprajztudósról elnevezett díjat idén rendhagyó módon az állami kitüntetésekkel együtt adták át. Az elismerést ezúttal is tíz olyan határon túli személy vagy szervezet kapta meg, akik és amelyek a külhoni magyarságért kimagasló közéleti, gazdasági, tudományos, kulturális és oktatási tevékenységet végeznek.
Büszkeség és megtartó erő
„Ha végig nézek az emberiség történetén, akkor azt látom, hogy minden kor minden társadalma valamilyen formában elismerte a nagyszerű teljesítményeket, és valamilyen látható formában elismerte és kifejezte a tiszteletét ez iránt” – fogalmazott Semjén Zsolt köszöntő beszédében.
A középkorban aztán az elismerések rendjelekké és rendekké váltak, s ezekben gyökereznek a mai kitüntetéses rendszer alapjai is.
Semjén Zsolt hangsúlyozta, hogy a kitüntetés nemcsak annak fontos, aki kapja, hanem az államnak és magának a közösségnek is.
Előbbinek valamilyen formában kötelessége, hogy a rendkívüli érdemeket és teljesítményeket elismerje, míg utóbbi számára büszkeséget, s egyben megtartó erőt is jelent, hogy sokan vannak közöttük, akik nagy dolgokat vittek véghez.
„Egy közösségben akkor lesz megmaradás, ha büszkeséget jelent ahhoz a közösséghez tartozni. S ezt csak úgy lehet megélni, ha az ember nemcsak a történelmére büszke, hanem a jelenre és a kortársaira is, akik a tudományban, a művészetben, a kultúrában, a gazdaságban, s az élet további területein is tevékenykednek” – mondta a miniszterelnök-helyettes.
Kopecsni Gábor, a magyar nemzeti örökség gyarapítója
A Kallós Zoltán Külhoni Magyarságért Díj egyik felvidéki díjazottja a gömörpételfalai Kopecsni Gábor, aki több mint egy évtizede kutatja néprajzi módszerekkel a népi harci testkultúrát, s aki a harcművészet mellett számos olyan tevékenységet is folytat, amely a magyar nemzeti kultúrát és értéket képviseli.
1998 óta foglalkozik harművészetekkel. 2002-ben felvételt nyert a budapesti Tan Kapuja Buddhista Főiskola Budo-Aikido harcművészeti szakirányára. Két évvel később a Csallóközi Lovasíjászoknál, Rőth Imrénél tanult lovagolni, íjászkodni és lovasíjászkodni.
Kopecsni 2005 óta műveli a Baranta harcművészetet, amelynek kétszeres nemzeti, és többszörös verseny bajnoka.
2007-ben találkozott Molnár József idős pásztorral, aki ezt követően meghatározó szerepet töltött be az életében, s intenzív kutatómunkára sarkallta a katonai és népi harci testkultúra terén. A pásztoroktól gyűjtve új ismeretekkel gyarapította tudását a botbirkózásról, a fokos vívásról és a karikás ostor gyakorlati és virtusos használatáról.
Alapvető forrása a küzdő jellegű népi játékokban és táncokban fennmaradt, harckészségeket fejlesztő gyakorlatok. Kutatásai kiterjednek a katonai harci testkultúrára is, ami a katonai kiképzés révén sok évszázados kölcsönhatásban áll a népi harci testkultúrával. Mindemellett kiemelten tanulmányozza a magyarság három jellegzetes fegyverét: az íjat, a fokost és a szablyát.
2018-ban addigi tapasztalatait felhasználva harcművészeti iskolát hozott létre „Felföldi Dalia Iskola” néven, lévén, hogy a Dalia, mint magyar nemzeti harcművészeti stílus a Felvidéken született. A Felföldi Dalia Szövetség mára önálló intézménnyé nőtte ki magát, tevékenysége pedig hét elemből tevődik össze: szablya, íj, ostor, bot, fokos, hajítófegyverek és a magyar népi birkózások. Rendszeresen tartanak harcművészeti bemutatókat, és szerveznek táborokat gyerekek és felnőttek részére. Céljuk, hogy minél több felvidéki, illetve Kárpát-medencei magyarlakta településre eljussanak és meghonosítsák ezt a fajta egyedi harcművészetet.
Kutatásaik és gyűjtéseik a magyar nemzeti örökségünket gyarapítják, a Felvidéki Értéktár Bizottság pedig a Felvidék kulturális örökségei közé sorolta be a Felföldi Dalia Iskolát.
Kopecsni Gábor 2019-ben Magyarország Nemzetpolitikai Államtitkársága támogatásával megvásárolt és felújított Gömörpéterfalán egy takaros parasztházat, valamint annak pajtáját. Itt regionális, országos és Kárpát-medence szintű Magyar Közösségi Házat hozott létre, amely egyben a Felföldi Dalia Iskola bázisa és központja is. Ugyanitt felesége, Kopecsni Mikolt népi bútorfestő vezetésével több mesterséget is kiszolgáló kézműves műhely került kialakításra. A gömöri vándorbölcsők díszítése is az ő munkáját dicséri.
A Kormoránt és Vadkerti Imrét is díjazták
A Kormorán elsőként ötvözte Magyarországon a népi hangszereket (furulya, töröksíp, hegedű, citera, duda), a rock elektromos hangszerparkjával. A zenei stílust Koltay Gergely, az együttes alapítója és dalszöveg-írója folk-rocknak nevezte el, mely akkoriban forradalmi újdonságnak számított a hazai könnyűzenében.
A zenekar első sikereit külföldön érte el (Hollandia, Belgium, Spanyolország, NSZK, Dánia, Venezuela, Franciaország, Kuba). Lemezeik, rockoperáik, filmzenéik széles körben ismertté és kedveltté tették őket Magyarországon és világszerte, hiszen több mint harminc országban ismerik zenéjüket. Munkásságukban nagy hangsúlyt kap a Kárpát-medencében szétszóródott határon túli magyarság és az anyaország kapcsolatának, egymásrautaltságának megfogalmazása.
Az együttes jelenlegi tagjai: Fehér Nóra ének. (Vajdaság, Mohol), Gáspár Álmos. (Erdély, Kézdivásárhely), Karácson Zsolt dob, Koltay Gergely fúvós hangszerek, Koltay Sólyom szaxofon, Szekeres Zoltán gitárok, Szűts István billentyűs hangszerek, Vadkerti Imre ének, gitár (Felvidék, Guta), Zsoldos Tamás basszusgitár.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
