Lackfi János költőt arra kértük, hogy az Új Ember 2025-ös első számába írjon egy verset. Ezzel kívánunk minden kedves Olvasónknak hitben, reményben, szeretetben és áldásban gazdag új évet!
Lackfi János
MI MINDEN…
Mi minden fér egy évbe?
Jár-e a hála érte?
Mondjam-e, hogy megérte?
Dobjak-e kútba érmét,
hogy ide visszatérnék?
Vagy mondjam, jobb, hogy elmúlt,
mert szép hosszúra elnyúlt?
Vagy mondjam, ez rövidke,
kész, a cica elvitte?
Volt benne tél meg nyár is,
kis hó, de olvadt máris.
Volt benne láng meg füst is,
aranyérem s ezüst is.
Volt benne jó sok balhé,
szabadban főzött hallé.
Meg égig érő árak,
selejtet ontó gyárak.
Volt áhítat és ünnep,
sok köznap, jó pár szünnap!
Voltak kirándulások,
koccintós áldomások!
Ó, mennyi mennyegző volt,
termelt az esküvő-bolt!
Jaj, mennyien születtek,
ittuk levét szüretnek!
Jaj, voltak temetések,
hagymát szeltek a kések!
Sírtunk, máskor nevettünk,
kinti cipőt levettünk.
Papucsba bújtunk hipp-hopp,
ne hordjuk be a piszkot.
S a legjobb, hogy van otthon,
hol pezsgőzzön-borozzon
az ember újév napján,
remélve, jobb lesz aztán.
Hány ima fér egy évbe?
Jövőre több lesz? Mért ne?
Többet nézzünk az égre!
Fotó: Lambert Attila
Magyar Kurír
A vers nyomtatott változata az Új Ember 2025. január 5-i számában olvasható.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
