ARTér írótábor: Gužák Avarka Klaudia vett át a Szemmel tartva díjat, kiállítása is nyílt Búcson Havran Kati2026. 07. 29., sze – 14:33
Egy olyan különleges fiatal alkotóé az Irodalmi Szemle díja idén, akinél nehéz feladat lenne elválasztani egymástól az irodalmi és a képzőművészeti tevékenységet – de egyben fölösleges is. Lírai képei és képies költészete elmossák a műfaji határokat, munkái egyszerre titokzatosak, bizarrak és kísértetiesek. A képzőművész-költő mindkét oldalával bemutatkozott az ARTér második napján.
Búcson zajlott idén az ARTér írótábor: míg a háromnapos rendezvény első estje a szlovákiai magyar irodalom legrégebbi és legmeghatározóbb folyóiratának, az Irodalmi Szemlének több évtizedes történetét állította középpontba, a másodikon gazdára talált a lap vándordíja, és tárlat nyílt a díjazott képzőművészeti alkotásaiból.
Aki ír, tudja: az alkotás magányos folyamat, ezért különösen fontosak azok a közösségi alkalmak, ahol egy-egy szöveg értő olvasók elé kerülhet.
Az ARTér éppen ezt a szakmai párbeszédet és közösségi tapasztalatot szeretné megteremteni itthon.
Az idei írótáborban irodalmi előadások és jó hangulatú műhelyfoglalkozások zajlottak napközben, ahol minden résztvevő felolvasta készülő művét, amelyre szakmai visszajelzést is kapott. A szerzőkkel Németh Zoltán mellett N. Tóth Anikó, az Irodalmi Szemle szerkesztője, Plonicky Tamás, valamint a Magyarországról érkezett Bedecs László irodalomtörténész és kritikus foglalkozott. Érdekesség, hogy határon túl is híre ment a rendezvénynek, hiszen a hazai résztvevők mellett szép számmal érkeztek magyarországi pályakezdők, sőt, erdélyi résztvevője is volt a tábornak.
Egy újjáélesztett hagyomány és a díj
Bár az Irodalmi Szemle a legnagyobb múltú hazai irodalmi lapunk, a lap írótábora fiatal kezdeményezés. Az első ARTeret 2018-ban rendezte az akkori főszerkesztő, Mizser Attila és a lap szerkesztője, Nagy Csilla, azzal a céllal, hogy a még formálódó szerzők tapasztalt íróktól, költőktől és szerkesztőktől kaphassanak érdemi szakmai visszajelzést.
Éppen ezért jött létre a Szemmel tartva díj, amelyet minden évben egy szerző vehet át. Az ő munkásságát a következő évben kiemelt figyelemmel kíséri az Irodalmi Szemle szerkesztősége.
A vándordíjat szimbolizáló emlékplakettet korábban Hizsnyai András, Mellár Dávid és Veres Erika birtokolta. Utoljára 2022-ben talált gazdára a díj, ezt követően az ARTér szünetelt, a plakettet pedig Veres Erika őrizte. Búcson idén új gazdára talált: a szerkesztőség döntése alapján a 2026-os Szemmel tartva díjat Gužák Avarka Klaudia vehette át.
Két művészeti nyelv, egyetlen látásmód
Gužák Avarka Klaudia több szálon kötődik az Irodalmi Szemléhez. Versei számos alkalommal jelentek meg a folyóiratban, 2021-ben önálló kiállítása nyílt az ARTér táborban, szintén ebben az évben képzőművészeti alkotásai illusztrálták az áprilisi lapszámot.
A díj átadásakor Németh Zoltán laudációjában arra hívta fel a figyelmet, hogy ritka jelenség, amikor a költészet és a képzőművészet ilyen közel áll egymáshoz egy alkotó munkásságában.
„Vannak alkotók, akik szavakkal festenek, és vannak festők, akik képeikben történeteket mesélnek. Gužák Avarka Klaudia azon ritka művészek közé tartozik, akik számára a két nyelv – a költészeté és a képzőművészeté – nem válik el egymástól.”
A laudáció szerint verseiben és képeiben ugyanaz a különleges belső figyelem jelenik meg: a képi világ a szövegekben folytatódik, a szövegek pedig vizuális élménnyé válnak anélkül, hogy puszta illusztrációként hassanak.
„Költészete az emlékezésből indul ki, amely a tudás archeológiájának köszönhetően a személyes múlt felidézésétől sokkal távolabbra vezeti olvasóját.
A gyermekkor, a család, a természet, a test vagy az idő motívumai nála egy olyan sajátos képi világ részévé válnak, amely titokzatos, bizarr, sőt kísérteties.
Verseiben a hétköznapi tárgyak és helyzetek váratlan jelentésekkel, a gyermekkor és a családi emlékezet jelentéseivel telítődnek, amelyben mindig ott sejlik valami kimondhatatlan, zavarbaejtő feszültség” – fogalmazott Németh Zoltán, aki kiemelte, hogy Gužák Avarka Klaudia versei nemrégen egy nemzetközi antológiában is helyet kaptak.
Az est zárásaként az Irodalmi Szemléhez kötődő szerzők olvastak fel műveikből. Elsőként a friss díjazott lépett a közönség elé, akit többek között a díj korábbi tulajdonosa, Veres Erika követett.
Magánmitológia a vásznon
A díjátadó után megnyílt Gužák Avarka Klaudia kiállítása is, amely az idei ARTérnek otthont adó Vintop Karkó borászat éttermének a falán kapott helyet. A tárlat festmények mellett textilmunkákat, hímzéseket és kisebb textilobjekteket is bemutatott – érdemes megjegyezni, hogy az eszközök, a felhasznált alapanyagok már itt is az alkotó intermediális gondolkodását tükrözik.
A kiállított művek érdekessége, hogy a bristoli Personal Mythology című csoportos kiállításon szerepeltek korábban. A tárlat olyan kortárs alkotókat mutatott be, akik saját, személyes mitológiákat teremtenek: visszatérő motívumok, folklórból ismert alakok, álomszerű tájak és különös lények segítségével kutatják az identitás és az emlékezet kérdéseit.
Németh Zoltán megnyitóbeszédében úgy fogalmazott: míg egy kiállításon rendszerint azt kérdezzük, mit látunk, Gužák Avarka Klaudia képei előtt állva talán fontosabb feltenni a kérdést: mit kezd velünk az, amit látunk?
„Ezek a festmények ugyanis olyan belső tájakat nyitnak meg, amelyek egyszerre ismerősek és idegenek. A valóság és a képzelet, az emlékezet és a mítosz határára vezetnek bennünket”
– mondta Németh Zoltán.
Gužák Avarka Klaudia képei színekkel, formákkal és alakokkal mesélnek.
Németh Zoltán szerint alkotásaiban „a növények, az állatok, az emberi test és a különös, mesebeli lények ugyanannak az organikus világnak a részei.” A képein megjelenő alakok, figurák úgy hatnak, mintha folyamatosan átalakulásban, mozgásban lennének.
„A test növénnyé válik, a növény arcvonásokat kap, az állat emberi tekintettel néz vissza ránk. Ezek egyrészt fantasztikus lények, másrészt annak a felismerésnek a képei, hogy az élet különböző formái között sokkal több a rokonság, mint a különbség”
– fogalmazott Németh Zoltán.
Gužák Avarka Klaudia költészetében és képzőművészetében ugyanaz a belső világ, ugyanaz az érzékeny figyelem és ugyanaz a különleges képzelőerő ölt formát. A kortárs művészet legizgalmasabb alkotói sokszor nem egyetlen műfajban gondolkodnak – mutatott rá az idei ARTér.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
