Talán az egyetlen olyan költőnk, akinek a műfordítói munkássága terjedelmesebb a saját költői termésénél. Életében mindössze két karcsú kötete jelent meg, s a posztumusz kiadott összegyűjtött verseinek kötete is mindössze 64 verset tartalmaz. Mégis kevés olyan költőnk van, akit annyit idéznének szavalóversenyeken, akinek sokáig életműdíj, ma szavalóverseny őrzi a nevét. Nyilván nem véletlenül. 85 éve született Kulcsár Tibor.
Vallom, hogy elfogultság nélkül nem lehet egy írói életműről írni, de nézzék el nekem, hogy Kulcsár Tibor esetében különösen elfogult vagyok. A 2002-ben a Madách-Posonium kiadásában megjelent, összegyűjtött verseit tartalmazó kötet utószavában a költővel együtt induló Tőzsér Árpád felteszi a kérdést: vajon miben rejlik a kulcsári életmű sikerének a titka, s mi keltette fel Budapesten tanuló huszonéves egyetemista fiatalok figyelmét a rejtőzködő életműben, amelynek eredménye egy posztumusz kötet és egy irodalmi est lett Venczel Vera és Juhász László közreműködésével. Nos a kérdés feltevődött, a válasszal viszont azóta is adós vagyok. De nem titkolom, időnként erős késztetést érzek arra, hogy elővegyem a „kulcsártibori” életművet s végigolvassam.
Ha szólni rendelt a sorsod, igaz őrzője légy e kornak, tanúja légy, felelni tudj, ha majd egykor vallat a holnap
– írja egyik korai versében, s ehhez tartotta magát egész életében. A Bodrogközben, a mára teljesen elszlovákosodott Hardicsán született, de Perbenyiken nőtt fel. Pár éve emléktáblát is avattak a tiszteletére, sőt Cap György emlékkötettel tisztelgett az emléke előtt. Vagyis a helyiek nem feledkeztek el róla s tanár édesapjáról. Királyhelmecen érettségizett. Magyartanára Tolvaj Bertalan volt, aki egyik óráján költői feladattal bízta meg a diákjait. Egyedül az ő verse ütötte meg a tanár úr szigorú mércéjét, amit be is küldött az Új Ifjúság című lapba, amely le is közölte azt. Talán nem véletlenül Juhász Gyulát idézi a versben (Emlékezés Juhász Gyulára), valahol egész szakmai és költői élete is tiszteleg a nagy előd előtt.
Tik-tak, tik-tak . . . ketyeg az óra, Múlnak a napok és a szürke évek. De az emlékek az utódok És tanítványok szívében – élnek!
– akár róla is sokan leírhatnák ezeket a sorokat. Pozsonyban szerez magyar-szlovák szakos tanári oklevelet, s olyan emberek társaságában dolgozik a második világháború után teljesen szétesett felvidéki magyar intézményrendszer megújításán, mint Koncsol László, Tőzsér Árpád, Gyüre Lajos, Tankó László, Nagy János, Cselényi László, Takács András vagy Znám István.
A Duna utcán tanít, vezeti a Forrás Diákszínpadot, amellyel legendás előadások sorát hozza létre (Juhász Gyula: Testamentum, Jókai Mór: A debreceni lunátikus, Ady győztes új és magyar vagy az 1971-ben bemutatott A szarvassá változott fiú kiáltása a titkok kapujából című Juhász Ferenc eposz). A színkörben tevékenykedik Lőrincz János, annak fogadott fia, Dráfi Mátyás, ahogy Molnár László, Péterfi Szonya vagy a komáromi Jókai Színház későbbi igazgatója, Holocsy István. S itt bontogatja szárnyait rendezőként Miklósi Péter, aki azt a bizonyos Ady-műsort rendezi, amelyben Kulcsár Tibor szereplőként maga is részt vállal. Később az Ifjú Szivek igazgatója lesz mintegy két évtizeden át. S mindeközben sokat fordít, szlovák, cseh és orosz költők verseit. Talán tényleg jogosnak tűnik egyes kritikusai felvetése, hogy a sok-sok hivatalnoki és egyéb munka között nem jut elég ideje az írásra, de idézzük csak ide Parainesis című versének kezdő sorait:
Várj, amíg benned a szó megérik. Áss le érte a mélyre, áss le egészen a gyökérig.
A gyökereket vigyázva ápold, el ne tépjed, belőlük élsz, míg benned élnek.
Fecsó, Gyüre, Petrik, Kulcsár és a „kultúrházlíra”
1958-ban egy viszonylag fontos kötet jelenik meg, a Fiatal szlovákiai magyar költők című antológia, amely a nyolcak antológiájaként vált nevezetessé. A kötetet Turczel Lajos szerkesztette, s érdemes felsorolni a nyolc költő nevét: Cselényi László, Kulcsár Tibor, Fecsó Pál, Gyüre Lajos, (Zs.) Nagy Lajos, Petrik József, Simkó Tibor és Tőzsér Árpád. A megjelenés évében húszéves Kulcsártól Turczel 11 verset válogat be (nem szerepel benne az Új Ifjúságban megjelent első két verse), s a kötetről hosszú kritikát író Fábry Zoltán (Res poetica) nem is nagyon tudja hová tenni. Nincs Kulcsárról markáns véleménye, mint írja,
Kulcsár az életfilozófia hangját próbálgatja, de az akarás félresiklik… Még nincs egyéni világszemlélete, erőssége a tájfestés”.
Pár éve Csehy Zoltán tanulmányában ennél is sokkal kritikusabb, mégis… Csehy ugyan látszólag csatlakozik Hizsnyai meggondolatlan, pamfletízű ömlengéséhez, aki szerint „Fecsó, Gyüre, Petrik és részben Kulcsár Tibor is csak pár lépésre áll az Új hajtások és a harmadvirágzásnak nevezett konstrukció költészetesztétikájától, mely távlataiban esztétikai zsákutcának bizonyult”. De érdemes tovább idézni Csehyt, aki szerint „Kulcsár árnyalatokkal jobb költő, mint a fentebb nevezettek, de Kulcsár önálló köteteiben is a hangkölcsönzés gesztusa dominál (szinte valamennyi verse mögül kilóg egy-egy Kosztolányi, Ady vagy Juhász Gyula-szöveg), itt-ott már a szerepvers irányába mutató tendenciákat is észlelni, ám a költő hol a túlírtság, hol a tételesség csapdájába zuhant. Másolatjellegű szövegein az antológiában még alig-alig süt át néhány autentikus gesztus, ennek ellenére a kötetben mégis kifejezetten üdítőnek hat Kulcsár igényes formalizmusa” – írja Csehy.
Érdekes, hogy amíg a kilencvenes évek elején megjelent Szélén az országútnak című költészeti antológia mellőzi Kulcsár Tibort (ahogy Fecsót, Gyürét és Petriket is), a 2003-ban (ennek is húsz éve már) kiadott (mindkét kötetet Tóth László szerkesztette) Förtelmes kaszálógép már három versét közli. Ez az utóbbiban sincs Fecsó, Gyüre és Petrik vers.
A költő szellemi öröksége
Kulcsár Tibornak életében mindössze két kötete jelent meg. 1965-ben a Pogány imádság 33, míg 21 évvel később az Arcképünk tükörben mindössze 25 verset tartalmazott.
Újrakezdem hát a tavasszal régi csatámat a szavakkal míg abbahagytam gyáván resten ott folytatom ahol elkezdtem
A tájversek mellé felsorakoznak a feleségéhez–tanártársához, Szénássy Zsuzsannához írt szerelmes sorok, s már ilyen fiatalon megjelenik a verseiben a szembenézés az elkerülhetetlen elmúlással. Nincs még ötvenéves, de a gyilkos kór már ott lappang körülötte. Még járja új kötetével a középiskolákat (ő volt életemben az első élő költő, akivel a Füleki Gimnáziumban találkoztam, ahol visszafogott, csendre hangolt költészetével egyáltalán nem aratott nagy sikert), de mintha legbelül érezné, alig pár éve van már csak hátra. A sok-sok munkahelyi teendője mellett (ekkor már a magyar tanszéken tanít) szerkeszti az Új Ifjúság Új hajtások című rovatát is, neveli két serdülő korú lányát és nincs még 55 éves, amikor csendben végleg elköszön.
Az már iszonyú terhet vállal ki szembenézett a halállal s elkerülte mégis a végzet annak már ráadás az élet
Ekkor írja a Között című versét is, amelyet Dénes György, az idősebb költőtárs is lelkesen üdvözöl.
Mint sorsűzött hajótörött ki sziklafalnak ütközött lebegek ég és föld között Csallóköz és Bodrogköz között a Tátra és a Duna között Aš Prága és Ágcsernyő között nekem szülőhazám e föld én itt nem lehetek üldözött
– a verset Papp János tolmácsolta a Kossuth Rádió Határok nélkül című műsorában.
Kulcsár Tibor 85 éve született, 30 éve nincs már közöttünk. Nevét hosszú évekig életműdíj őrizte a rimaszombati Tompa Mihály Országos Versenyen, egykori iskolája, a Duna utcai Alapiskola és Gimnázium máig évente szavaló- és esszéíró versenyt rendez a tiszteletére, s hosszas hányódás után végül 2002-ben Dobos Lászlónak köszönhetően a Madách-Posonium gondozásában Arc tükörben címmel megjelentek összegyűjtött versei. Ennek utószavában írja Tőzsér Árpád:
Ritkán szóló s halk szavú tagja volt nemzedékének. Az ötvenes és hatvanas évek zajos költői tér- és honfoglalásaiban az ő szordínós, csendes szépségekre hangolt versei nemigen jelenthettek szenzációt”.
S lám mégis, van 8-10 verse (Örökség, Pogány imádság, Rapszódia, Gyökerek, Vers holtakról és élőkről, Siratóének férfihangra, Arcképünk tükörben, Között, Tervezett óda a nemzedékemhez), amelyek máig elmaradhatatlan darabjai szavalóversenyeknek, s amelyek kihagyhatatlanul benne vannak a „felvidéki álomköltői-antológiában”. De ha választ szeretnék adni az írás elején önmagam által felvetett kérdésre, Dénes Györgyöt tudnám idézni:
Mégis van valami megkapó báj, valami vonzó melankólia ebben a költészetben. A tisztaság és szépség vágyát állandó belső izzás hevíti: az emberek felé tárulkozó lélek melege”.
Nos, talán ezért szoktam én is elővenni Kulcsár Tibor verseit fázósabb napjaimban.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
