A történészek Arábiát évszázadokon keresztül a tömjén földjeként tartották számon. Nem véletlenül: az illatos anyagot Dél-Arábiából egy hosszú kereskedelmi útvonal juttatta el a Mediterráneumba. A szaúd-arábiai Tayma oázisban végzett kutatások azonban alapjaiban kérdőjelezik meg ezt a leegyszerűsítő képet. Kiderült ugyanis: a vidék illatanyag-kereskedelme ennél jóval összetettebb volt.
Egy nemzetközi kutatócsoport új vizsgálata szerint Arábia egy pezsgő aromaközpont volt, ahol már jóval a tömjén elterjedése előtt összetett illatkeverékeket, gyantákat és növényi olajokat használtak rituális, háztartási és temetkezési célokra.
A felfedezés a Német Régészeti Intézet (DAI) és a Szaúdi Örökségvédelmi Bizottság hosszú távú együttműködésének eredménye. A kutatók fejlett metabolomikai elemzéssel azonosították azokat a mikroszkopikus illatnyomokat, amelyek ősi tömjénégők belsejében maradtak fenn.
A vizsgálatok alapján Tayma aromakultúrája évezredeken át folyamatosan fejlődött. A bronzkorban a helyi közösségek főként helyben elérhető anyagokat használtak: például tűlevelű gyantát és regionális növényi olajokat. A vaskorban a paletta jelentős változáson ment keresztül: általánossá vált például a pisztácia-gyanták használata.
A kutatás legnagyobb meglepetését azonban az adta, hogy kiderült: a tömjén csak jóval később jelent meg a régióban. A klasszikus Boswellia-tömjén Taymában például csak a nabateus időszakban bukkant fel. Ez azt jelenti, hogy a tömjén nem volt a korai arab rituálék tartozéka. Arnulf Hausleiter régész hangsúlyozta: „A korai közösségek a pisztácia-, és a tűlevelű gyantákat részesítették előnyben.” A kutatás vezetője, Barbara Huber pedig így fogalmazott: „Az illatok formálták a rituálékat, a tereket és az érzelmi világot.” Tayma tehát nem csupán egy kereskedelmi állomás, hanem egy saját illatkultúrával rendelkező közösség is volt.
Az új eredmények alapján Arábia nem pusztán közvetítője, hanem forrása és lelőhelye volt a különböző összetett illatanyagoknak. Ajab Al Otaibi, a Szaúdi Örökségvédelmi Bizottság főigazgatója szerint „ezek a felfedezések megmutatják, hogy az oázisok nem elszigetelt pontok, hanem virágzó kulturális és gazdasági központok voltak, amelyek szoros kapcsolatban álltak a külvilággal.”
A mostani kutatás lehetővé tette, hogy visszanyerjük az emberi élmény legmulandóbb elemét, az illatot. Tayma így vált Arábia ősi illatfővárosává, ahol az aromák formálták a mindennapokat és a közösségi identitást.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
