Mintha rátenném az ujjamat egy ütőérre, és kitapintanám a szív lüktetését. A test az emberiség, az ér pedig a 82. Velencei Nemzetközi Filmfesztivál hivatalos programja. Annyiszor temették már a mozit, de az újra és újra bizonyítja létjogosultságát az egyetemes kultúra horizontján.
Akik az előválogatást végezték, kitettek magukért, mert kiemelkedően erős volt az idei mezőny. Ugyanakkor az is nyilvánvaló – és magyarként szívmelengető –, hogy a magyar film ott van az élvonalban, ugyanis a kelet-közép-európai régiót kizárólag két magyar film képviselte.
A Katolikus Média Világszövetség, a SIGNIS 1948 óta delegál zsűrit a fesztiválra. Ez a grémium annak a versenyfilmnek ítéli oda a SIGNIS-díjat, amely a magas esztétikai és technikai színvonal mellett a legerősebben, legérzékenyebben mutat be olyan témát, történetet, ami keresztény értéket, jézusi tanítást közvetít, illetve érzékenyíti a nézőt a transzcendencia, a lelki tartalmak iránt. A SIGNIS-zsűri tagjai idén Eliana Ariola (Olaszország), Sergio Perugini (Olaszország), Petrik András (Magyarország), María Serrano (Spanyolország), Stanislav Zeman (Csehország) voltak.
Vízzel koccintani?
A fesztiválfilmek tematikájában tetten érhető egy-egy közös csapásirány. A filmeknek azt a csoportját emelném ki, amelyek a szülő-gyermek kapcsolat mélységeit tárják fel. „Lehet-e vízzel koccintani?” – hangzik el a kérdés az Arany Oroszlánnal kitüntetett Jim Jarmusch- filmben (Apa, anya, nővér, testvér). A délutáni családi teázás közben mit gondolunk valójában a másikról? Miért nem tudunk, akarunk őszinték lenni egymással? Pedig mennyivel könnyebb lenne, ha kimondanánk, amit valójában gondolunk! Jarmusch filmje felkiáltójel: ha csak a látszatot tartjuk fontosnak, teljesen elmagányosodunk.
Magyar filmek a nemzetközi mezőnyben
Nemes Jeles László 1957 tavaszán játszódó filmje, az Árva egy kamaszfiú apa iránti sóvárgásáról, identitáskereséséről szól. Az alkotás elementáris erővel szól az apa hiányáról és a valósággal való szívszorító szembenézésről. Ez a film egy markáns történelmi keretbe ágyazott magánéleti dráma, melyet pókhálóként sző át a véres huszadik század. A végkifejlet katartikus filmélményt nyújt.
A fesztivál legkülönlegesebb filmje Enyedi Ildikó Csendes barát című alkotása volt, amely a rendezőnő érzékeny lelkületének selyemfinomságú lenyomata. A három idősíkon játszódó film főszereplője egy páfrányfenyő, amely kommunikál, együttérez, csak meg kell tanulnunk a nyelvét. A növény itt nemcsak a Föld, az élő környezetünk metaforája, hanem az emberé is, biológiai lény mivoltunké, amitől civilizációs vívmányaink révén egyre inkább eltávolodunk. A film útmutatás ad, hogyan lehet megtalálni azt a ritmust, érzékenységet, ami újra felszínre hozhatja bennünk emberi létezésünknek ezt az eltemetett aspektusát, s ezáltal olyan megértést tudunk tanúsítani a többi élőlény iránt, ami nélkülözhetetlen a túlélésünkhöz.
SIGNIS-díj
Az Elisa egy igaz történetet dolgoz fel. A dokumentarista erővel ható, letisztult alkotás a lélektan határán egyensúlyoz. A történet középpontjában egy testvérgyilkosságért elítélt nő áll.
Ám a film nem a tett brutális részleteit hangsúlyozza, hanem azokat a csendes, feszült párbeszédeket mutatja be, amelyek a tettes és egy kriminológus között zajlanak. Kapcsolatuk lassan bontakozik ki: a férfi nem ítélkezik, inkább megérteni próbálja a nőt. De Elisának először szembesülnie kell tette valódi súlyával. A beszélgetések szinte vallomásokként hatnak, és felvetik a kérdést: van-e út a bűnből a megbocsátás, a megváltás felé?
Itt is fontos motívum az apához való viszony. Az apa átadta lányának a családi vállalkozást, amit ő nem tudott felvirágoztatni, sőt csődbe vitt. A főhős, Elisa tettét a teljesítményorientált társadalom nyomása is befolyásolja, így a filmnek van egy társadalomkritikai vetülete is. A történet a minden emberben jelen lévő sötét oldalt boncolgatja. Elisa belső útját láthatjuk a tagadástól az elfogadásig. Amikor készen áll arra, hogy szembenézzen bűntudatával, megtalálja a módját, hogy elfogadja a megbocsátást és a megváltás lehetőségét. Az igazság végül lélekben szabaddá teszi. A SIGNIS-zsűri egyhangú döntéssel ítélte oda a díjat az Elisának.
Szerző: Petrik András
Fotó: La Biennale di Venezia
Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2025. szeptember 28-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
