Székely János megyéspüspök a szombathelyi Püspöki Palotában fogadta a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) Armenológiai Tanszékének hallgatóit. A csaknem kétórás, angol nyelvű vezetés során a főpásztor személyesen mutatta be a palota reprezentatív termeit, történeti emlékeit és az egyházmegyei gyűjtemény kincseit – adta hírül a tanszék május 23-án.
A PPKE Armenológiai Tanszékének hallgatói minden szemeszterben tanulmányi kirándulás keretében Magyarország és a magyar kereszténység egyes kiemelt helyszíneivel ismerkednek meg. A 2025/2026-os tanév tavaszi szemeszterének zárásaként érkeztek Szombathelyre, ahol Székely János megyéspüspök fogadta őket a Püspöki Palotában.
A találkozás különleges alkalom volt: a hallgatók nem csupán egy műemléképületet tekinthettek meg, hanem a főpásztornak köszönhetően a Szombathelyi Egyházmegye lelkiségének és kulturális örökségének világába nyerhettek betekintést.
A hallgatók Székely Jánossal járhatták körbe az első emelet reprezentatív termeit. A látogatás során a püspök röviden bemutatta a palota történeti hátterét, kiemelve Szily János első szombathelyi püspök városépítő és egyházszervező munkásságát.
Különösen nagy érdeklődéssel hallgatták a hallgatók a díszterem bemutatását, amely a palota egyik legszebb helyisége. A falakat és mennyezetet díszítő festmények Savaria, a mai Szombathely ókori és keresztény történetére utalnak. A freskók között megjelennek az antik város történetének fontos eseményei, valamint a kereszténység elterjedésének allegorikus ábrázolásai. A hallgatók számára különösen érdekes a római örökség, a keresztény műveltség és a 18. századi püspöki reprezentáció összekapcsolódása.
A csoport megtekintette a Szent Pál-termet is, amelyet Dorffmaister István Szent Pál apostol életéből vett jeleneteket ábrázoló, nagyméretű pannói díszítenek. Székely János püspök rámutatott arra, hogy a terem nem csupán művészettörténetileg fontos, hanem annak teológiai és történeti üzenete is van, mivel Szent Pál alakja az állhatatosság, a hithez való hűség és az apostoli küldetés példájaként jelenik meg.
Székely János bemutatta a püspöki magánkönyvtárat is. A könyvtár nemcsak könyvállománya és ritka nyomtatványai miatt jelentős, hanem belső kialakítása, stukkódíszei, rejtett ajtaja és történeti hangulata miatt is. A könyvtár a szombathelyi püspökök számára a tudomány, az olvasás és a szellemi műveltség a lelkipásztori szolgálat szerves részét jelentette.
A csoport a püspöki magánkápolnába is beléphetett, ahol a főpásztor a kápolna művészeti és lelki jelentőségéről beszélt. A kápolna oltára, az alabástrom feszület, a püspöki trónus és a liturgikus tárgyak mind arról tanúskodtak, hogy a palota az egyházmegye lelki központja is.
A hallgatók a Püspöki Palota földszintjén a Sala Terrenát is megtekinthették, ami különleges helyet foglal el a magyar muzeológia történetében: Szily János püspök itt helyezte el az építkezések és ásatások során előkerült római kori köveket, így jött létre Magyarország egyik első régészeti jellegű gyűjteménye.
Mindezek után a Szily János Egyházmegyei Gyűjtemény és Látogatóközpont állandó kiállításait tekinthették meg a hallgatók a püspök idegenvezetésével, amely a Szombathelyi Egyházmegye története mellett Mindszenty József bíboros és Boldog Brenner János vértanú pap emlékét is bemutatja.
A közel kétórás vezetés során Székely János püspök angol nyelven, közvetlen és élményszerű módon magyarázta el az egyes termek történetét, művészeti részleteit és lelki üzenetét. A hallgatók nagy figyelemmel hallgatták a főpásztort, és kérdéseikkel is jelezték érdeklődésüket a magyar katolikus örökség története iránt. A találkozás különösen is fontos volt az Armenológiai Tanszék hallgatói számára, hiszen tanulmányaik középpontjában a keresztény örmény kultúra, az egyházi hagyományok, valamint a Kárpát-medence és a keleti kereszténység történeti kapcsolatai állnak.
A program végén a hallgatók köszönetüket fejezték ki a püspöknek a személyes fogadtatásért. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Történettudományi Intézetének vezetője, Őze Sándor az intézeti publikációkból adott egy válogatást a megyéspüspöknek, az Armenológiai Tanszék részéről pedig Kovács Bálint és Karen Jallatyan a Diana Ghazaryannal közösen szerkesztett, nemrég megjelent, jeruzsálemi örményekről szóló kiállítási katalógust adta át – utalva arra is, hogy a püspök maga is tanult a Szentföldön, Betlehemben.
A látogatáson a PPKE Armenológiai Tanszékének hallgatói mellett jelen volt Bácskay András, a PPKE Ókortörténeti Tanszékének docense, Sossi Sousani, az Armenológiai Tanszék tanársegéde, valamint Reviczky Balogh-Ágnes, a PPKE Nemzetközi Osztályának munkatársa is.
A tanulmányút egy másik állomása Kőszeg volt, ahol a hallgatók megtekintették a Jurisics-várat és a Jézus Szíve plébániatemplomot, amelyet Kirner Antal Zoltán plébános mutatott be. Itt a csoport magyarul és örményül is közösen imádkozott – a budapesti örmény katolikus lelkésszel, Bedros Marashlian atyával, aki elkísérte a hallgatókat a tanulmányútra.
Mindezek után a hallgatók Sopronba utaztak, ahol Dorosmai Erzsébet tartott számukra workshopot nemrég megjelent könyvéről, a Mindent megírni nem lehet – Örményországi hadifogság című kötetről. A szerző személyes hangú, ugyanakkor történeti alaposságal összeállított munkájában édesapja, Dorosmai Imre Zoltán emlékei, levelei és jegyzetei alapján idézi fel a második világháború utáni szovjet hadifogság kevéssé ismert, örményországi fejezetét.
A workshop különösen erős visszhangot váltott ki a csoport örmény hallgatói körében. Többen felidéztek olyan jereváni épületeket és városi helyeket, amelyekről Örményországban mindmáig él az a helyi emlékezet, hogy a második világháború után odahurcolt hadifoglyok munkájához kapcsolódnak. A történeti előadás párbeszéddé alakult át a magyar hadifogoly-sorsokról, az örmény városi emlékezetről és a hadifogság jelenlegi traumájáról – mind a mai napig sok örményt tartanak hadifogságban Azerbajdzsánban.
A hallgatók nagy figyelemmel követték a bemutatót, hiszen a téma sajátos módon kötötte össze Magyarországot és Örményországot, Sopront és Jerevánt, a családi emlékezetet és a történeti kutatást. A soproni program során Vissi András kalauzolta a hallgatókat a civitas fidelissimában, vagyis „a leghűségesebb városban”. Sopron ezt a megtisztelő címet az 1921-es népszavazás után nyerte el, amikor a város és környéke Magyarországhoz tartozása mellett döntött.
A városi séta során Bácskay András, a PPKE Ókortudományi Tanszékének docense az ókori Sopron, az egykori Scarbantia történeti jelentőségére is felhívta a figyelmet. Rövid ismertetőjében rámutatott arra, hogy Sopron városszerkezete nem csupán középkori és újkori rétegeket őriz, hanem mélyen gyökerezik a római kori Pannonia világában is.
A látogatásnak különös örmény vonatkozást adott, hogy Sopronban található a Jereván lakótelep: a helyi közlekedésben ma is több járat érinti vagy végállomásként jelöli; így a diákok számára kedves és mosolyt keltő élmény volt, hogy Sopronban is „Jerevánba” lehet utazni a helyijárattal.
A hallgatók számára a kirándulás nem csupán tanulmányi program volt, hanem olyan személyes tapasztalat is, amelyben a történelem, a hit és a közösségi találkozás egymást erősítve jelent meg.
Forrás és fotó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem Armenológiai Tanszék
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
