A Közép-Tiszai Tájvédelmi Körzetben az idei rendkívül alacsony vízállás hatására felszínre kerültek a folyómeder eddig rejtett kincsei: az agyag- és homokpadok. Ezek a természeti képződmények nem csupán látványosak, hanem élőhelyül is szolgálnak számos őshonos halfaj számára – olvasható a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság oldalán.
Az áramláskedvelő halak, mint a selymes durbincs és a német bucó, ezen a területen találják meg táplálékukat és szaporodóhelyeiket. Azonban a téli-időszakban ilyen alacsony vízállás rendkívül ritka, ami aggodalomra ad okot.
Az elsődleges probléma az élőhelyek drasztikus csökkenése.
A Tisza part menti agyagos oldalaiban fejlődő tiszavirág lárvák számára ez különösen veszélyes, hiszen élőhelyük jelentős része szárazra kerül. A folyómederben élő halfajok számára is szűkül a mozgástér, ami táplálékhiányhoz és a populáció csökkenéséhez vezethet. A másik aggasztó jelenség a felszín alatti vízkészlet folyamatos csökkenése.
A Tisza partoldalaiban egyre több helyen figyelhető meg a vörös elszíneződés, amely a talajvízből kimosódó vas-oxid jelenlétét jelzi. Ez azt mutatja, hogy a mélyben tárolt édesvizek fokozatosan elfolynak, miközben pótlásuk rendkívül lassú folyamat. A probléma nem csupán a Tisza menti területeket érinti, hanem az Alföld szélesebb régiójára is kihat. A Tisza menti galériaerdők, amelyek a folyó jellegzetes arculatát adják, egyre magasabban kezdődnek a folyó aktuális vízszintjéhez képest. Ez azt jelenti, hogy a talaj kiszáradása itt is komoly probléma.
A Közép-Tiszai Tájvédelmi Körzet vizes élőhelyei – mint a kopolyák, kubikok és mocsárrétek – teljesen kiszáradtak.
A környezetvédelmi szakemberek aggodalma szerint az ilyen állapotok hosszan tartó negatív hatással lehetnek a védelmet élvező fajokra, különösen a dunai tarajosgőtére és a mocsári békára, amelyek szaporodása erősen kötődik ezekhez a sekély vizes területekhez. Bár a természeti jelenségek is szerepet játszanak, a jelenlegi vízállási problémák jelentős része emberi tevékenység következménye. A vizek elterelése, a folyószabályozások és a csapadékhiány mind hozzájárulnak a problémához. A folyamatos beavatkozások pedig egyre kevésbé teszik lehetővé a természetes regenerációt.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
