Érdekfeszítő írást közölt nem régen Képmás.hu a váltott gondoskodás témaköréről. A következőkben Ottlik Judit cikkét adjuk közre.
Magyarországon 2022 januárja óta a bíró elrendelheti, a jog lehetőséget ad a váltott gondoskodásra. Ez a válás utáni gyermekelhelyezés egyik formája, amely esélyt ad az elvált szülőknek, hogy mindketten benne maradhassanak a gyermek életében, mondja Deliága Éva. A gyermekpszichológus abban segít az érintetteknek, hogyan alakítsanak ki és tartsanak fenn a gyermek érzelmi stabilitását helyreállító és megtartó közeget. A szakemberrel a váltott gondoskodás előnyeit és lehetséges buktatóit jártuk körül.
Az Apák az Igazságért Közhasznú Egyesület legutóbbi, májusban rendezett konferenciájának fókuszában a váltott gondoskodás állt. Mik voltak az ott elhangzott előadása főbb gondolatai?
Elsődleges alapvetésként azt fogalmaztam meg, hogy egy gyermek érzelmi stabilitásának hátterében az áll, hogy a számára fontos „kötődési személyekkel” hogyan alakul a kapcsolata. Együtt élő családok esetében feltételezzük, hogy a két legfontosabb kötődési személy a gyermek számára az édesanya és az édesapa; mindkettőjükre szüksége van az egészséges fejlődéshez. Ahol csak tehetik, és van rá lehetőség, ott ezt a keretet próbálják is megadni a gyereknek. Természetesen egy gyerek ugyanúgy felnőhet teljesen egészségesen akkor is, ha például egy egyedülálló, adott esetben megözvegyült szülő neveli. De vegyünk alapul egy „átlagos”, sima válást, amikor egy tervezett gyermek megszületik, majd a kapcsolat egy pontján a szülei szétköltöznek, aztán elválnak. Az ilyen esetekben a leggyakoribb kérdés az – amivel hozzám is sokan fordulnak –, hogyan sérül a lehető legkevésbé a gyermek.
Létezik erre jól bevált recept?
Azt szoktam mondani, hogy lehet jól válni. Ugyanis nem maga a válás az, amivel szörnyű krízishelyzetbe taszítjuk a gyermeket, és örök életére traumatizáljuk. Pontosan azon dolgozom a családokkal, hogy a szülők a válás után is pozitív jövőképet, kiegyensúlyozott életvitelt tudjanak kialakítani úgy, hogy megmaradnak a gyermeknek a számára fontos dolgok. A gyerek ugyanis nem a házhoz, a tárgyakhoz kötődik. Amikor egy válás kapcsán stabilitásról beszélünk — ilyet a Ptk. is megfogalmaz –, az alatt nem a tárgyak állandóságát, hanem a kötődési személyek megmaradását értjük: azt az állandóságot, amit a kapcsolatok megmaradása jelent.
Egy válás után általában annak a szülőnek van nehezebb dolga, aki új helyre költözik, ilyenkor vetődik föl a kapcsolattartás – vagy ahogy régen neveztük, a láthatás – joga vagy kötelezettsége. Ezt nehezítheti egyfelől az, ha az egyik szülő túlságosan messzire, például több száz kilométerre költözik a válást követően. Másrészt időbeli akadálya is lehet, amikor például az apuka kéthavonta egyszer, két órára találkozik a gyermekkel. Akár a fizikai, akár az érzelmi tényezőket nézzük, ezek mind nagyon megnehezítik a kapcsolattartást, beékelődnek a szülő és a gyermek kapcsolatába. Pontosan erre született megoldásként a váltott gondoskodás intézménye, aminek lényege és kiindulópontja az, hogyan tudunk segíteni a gyermek érzelmi stabilitásának helyreállításában, kiegyensúlyozottságának újbóli felépítésében. Hogyan tudunk egy olyan biztonságos keretet nyújtani neki, aminek az alapja a mindkét szülővel megtartott kötődés.
Milyen előnyökkel járhat a váltott gondoskodás?
A váltott gondoskodás arról szól, hogy mindkét szülő aktívan benne maradhat a gyermek életében, méghozzá a mindennapi életvitelében: ismeri az óvónőt, tudja, hogy melyik osztályba jár a gyermek, részt vesz a szülői értekezleteken, a mindennapos logisztikai teendőkben. Mindkét szülő egyenrangú félnek számít, az apa is ugyanolyan kompetens része maradhat a gyerek életének, nem csak kéthetente egy hétvége erejéig bukkan föl. Mert ez esetben – akármennyire kötődtek is egymáshoz korábban, ha nincsenek új élmények és közös kapcsolódási pontok – a viszonyuk óhatatlan lazulni fog. Váltott gondoskodás esetén mindkét szülőnek esélye van egyforma kötődési szálat fenntartani a gyerekkel.
A váltott gondoskodás során nincs játszma a szülők között, nem használják a gyereket „fegyvertényként” egymás ellen. Továbbá az is nagyon lényeges, hogy ne úgy tekintsenek a gyermekükre, mint egy Szent Grálra, amit meg kell szerezni, és aztán maguknál kell tartani.
Egy hét itt, egy hét ott? Ki dönti el, hogy milyen megosztásban nevelik a gyermeket?
Ez rendszerint megegyezés kérdése. Annak kialakításakor viszont érdemes megnézni, hogy a szülők korábban hogyan, milyen megosztásban gondozták a gyermeket, milyen kapcsolatot, bizalmi légkört tudtak kialakítani vele. Ha az apa korábban, például a sok munkája miatt, kevésbé tudott aktív részese lenni a gyerek mindennapjainak – ám az új felállásban ragaszkodik hozzá –, ez az új rendszer esélyt adhat számára. Ilyenkor azonban érdemes a fokozatosságra törekedni. A gyakorlatban azt látjuk, hogy az időszakok – hogy kinél mennyi ideig van a gyerek – hosszán lehet variálni. Ezeknek a tömböknek viszont érdemes igazodniuk a gyerek korábbi élettapasztalatához és ahhoz a praktikussághoz, amivel működtetni lehet az addigi megszokott életüket.
A váltott gondoskodás abban is segíthet, hogy a családok megtalálhassák a számukra működőképes megoldásokat. Miután ez egy együttműködés a szülők között, van benne egyfajta természetesség, rugalmasság. A puding próbája az evés; azt szoktam tanácsolni a hozzám fordulóknak, vágjanak bele, induljanak el egyfajta menetrend szerint. Időközben úgyis ki fog derülni, mi az, ami kevésbé válik be. Ilyenkor érdemes újratervezni, ám célszerű két-három hónapot adni annak, hogy kialakuljon egyfajta rutin.
A cikk teljes terjedelmében a Képmás.hu oldalon olvasható erre a linkre kattintva.
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
