A klasszikus liberalizmus nacionalista. Sőt, a liberalizmus alkotta meg a nacionalizmust. A nacionalizmus jelentése: az ember sok csoportidentitása közül kiemelkedik az etnikai hovatartozása, ez messze a legfontosabb minden más identitásához képest.
A liberális nacionalizmus fő oka: a liberalizmus megjelenésekor a fő ellenség a kereszténység volt, márpedig a kereszténység globalista eszme, ahol a fő identitás a vallási hit, s hozzá képest az etnikai hovatartozás fontos ugyan, de másodlagos.
A premodern eszme szakrális, így természetszerűen antinacionalista is volt.
A liberalizmus akkor szűnt meg nacionalista lenne, s lett globalista, amikor az ellenség megszűnt: miután a premodern szakralitás eszméje marginális lett, már nem volt miért harcolni ellene. Így immár a liberalizmus is globalista lett.
Sokan nem értik, hogyan lehetett a liberális Kossuth nacionalista, míg a szintén liberális Károlyi meg globalista volt. Pedig a magyarázat nem valamiféle sajátos magyar furcsaság, hanem egyszerűen Kossuth korában ez volt a liberális fősodor, míg Károlyi korában meg már az.
A liberalizmus globálissá válásával lehetett a nacionalizmus immár önálló, antiliberális erő. Sőt, a liberalizmusnak két fő rendszerkritikája van: a marxista és a nacionalista. S míg a marxista rendszerkritika egyetértett a nacionalizmus elvetésével, csak másfajta globalizmust akart, addig a nacionalista rendszerkritika éppen a nacionalizmus hiányával kritizálta a liberalizmust. A nacionalista kritika legélésebb formája természetesen náci eszme.
A liberálisok fontos tévedése, hogy minden nem-marxista rendszerkritikát nacionalistának hisznek. Pedig a liberalizmus leghatározottabb ellenzése nem csak a liberalizmust ellenzi, hanem annak mindkét modern kritikáját is: a marxizmust és a nacionalizmust is. Miért? Mert a liberalizmus nem kritizálható hatékonyan ugyanarról a szellemi alapról, melyből a liberalizmus is származik, így csak az alap elvetése hatékony, azaz az egész modernitást kell ellenezni, nem csupán annak a liberális verzióját.
Mi akik ellenezzük a modernitást természetesen a nacionalizmust ugyanúgy ellenezzük, mint a marxizmust és a liberalizmust is. Az eltérés az, hogy nyilván ezek között a nacionalizmus és a marxizmus kisebb rossz, mint a liberalizmus, de semmi több.
Az, hogy antimarxisták vagyunk nem gátol meg bennünket abban, hogy meglássuk a marxizmus értékes elemeit. De ez ma már lényegetlen, csak elvont elméleti kérdés, hiszen ma már a marxizmus egy halott eszme.
A nacionalizmus viszont nem halott. Él és virul. Így hozzá még fontosabb a viszonyulásunk. Természetesen ellenezzük az eszmét. Különösen abszurd, amikor az ember ismer több nemzeti identitást, s észleli: egymást kizáróan mondják ugyanazt. De eleve: nem felismerni, hogy a nacionalizmus a modernitás eszköze hatalmas tévedés.
Viszont hiba az elméletet keverni a gyakorlattal. Nyilvánvaló, hogy a liberális globalizmus ellenében a nacionalizmus egy hatékony eszköz. Így lemondani róla kb. olyan mint meggyőződéses pacifistának lenni, amikor éppen lőnek ránk – ez öngyilkosság.
Olyan ez, mint a disznóölés: az átlag húsevő is viszolyog tőle, az a pillanat nem kellemes, amikor a disznó rádöbben, most meg fog halni – pár másodpercig a disznó retteg, s aztán még 15-20 másodpercig halálhörög. Viszont ha senki se vállalkozna soha a disznó leölésére, akkor ropogós szalonna nélkül maradnánk, ami tényleg nagy veszteség lenne. Valahogy ilyen a nacionalizmus eszköze is: marhaság, de működik. S amíg csak eszköz, semmi gond vele. Gond akkor lenne, ha a disznóölésből célt csinálnánk eszköz helyett.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
