Antidogma: A fehér genocídium számokban

Antidogma: A fehér genocídium számokban

Legutóbb szó volt az eredetileg náci-fasiszta-rasszista fehér fajvédők képzeletéből kipattant és mostanra már a Trump-táborhoz tartozó amerikai Alt-Right köreiben, sőt az európai szélsőjobboldalon is visszhangzott, a hivatalos tudományos közeg által azonban konteós abszurditásnak minősített „fehér genocídium” elméletről, amely szerint a jelenlegi demográfiai tendenciák hosszú távon a fehér ember fennmaradását is veszélyeztetik. Annál is inkább, mert egyes fehérellenes filozófiai-ideológiai-politikai agytrösztök és irányzatok (frankfurti iskola, dekonstruktivizmus, feminizmus, genderizmus, antirasszizmus, multikulturalizmus stb.) a lakájmédia, Hollywood és a marxizmustól fertőzött oktatási rendszer aktív kollaborálásával olyan társadalmi patológiákat gerjesztenek és népszerűsítenek, amelyek végső soron mind ugyanezt a célt szolgálják, vagy legalábbis objektíve ebben az irányban hatnak. A kérdés tehát az, hogy a fehéreknek van-e valóban nyomós okuk aggódni jövőjük miatt, és egyáltalán milyenek a hosszú távú túlélési esélyeik? Spekulációk helyett hagyatkozzunk inkább a demográfiai előrejelzésekre.

Elöljáróban leszögezhető, hogy egy ideje már évente több fehér ember hal meg, mint ahány születik, vagyis a fehér népesség abszolút mértékben és a Föld össznépességen belüli arányát tekintve is folyamatosan csökken. Egyes nyugati országok (USA, Kanada, Britannia, Franciaország és hasonlók) népessége növekszik ugyan, ez a növekedés azonban kizárólag a helyi vagy bevándorolt, nem fehér (latinó, afrikai, arab) nők által produkált és a fehér társaikénál jóval, gyakran háromszor-négyszer magasabb születési arányszámnak köszönhető − már amennyire köszönet lehet benne, hogy az így keletkezett jelentős szociális teher az adott országok államháztartását, vagyis paradox módon a kihalófélben lévő őshonos fehér adófizetőket terheli.

Akkor hát beszéljenek a számok.

Míg 1950-ben még a fehérek adták a világnépesség csaknem egyharmadát, addig 2050-re már csak alig 10 százalékát fogják képviselni. Az évszázad végére a világ néger népessége előreláthatóan jóval meghaladja majd a négymilliárdot, vagyis addigra a Föld minden harmadik lakosa fekete lesz, ráadásul ebből minden harmadik muzulmán. A századfordulóra az arabok száma jelentősen felülmúlja majd a fehérekét (egymilliárd kontra 700 millió). Az Egyesült Államokban a fehérek 2045-ben kerülnek kisebbségbe. (The US will become „minority white” in 2045, Census projects, brookings.edu, 2018. március 14.)

Két évtizeden belül a kanadai nagyvárosokban minden tíz lakos közül hét színes bőrű lesz, az évszázad végére pedig már csak minden ötödik kanadai lesz fehér. (Douglas Todd: Almost 7 in 10 Metro residents will be non-white in two decades, vancouversun.com, 2017. június 7.)

2090-re Ausztrália népességének már csak az egyharmada lesz fehér. (The Future Asian Population in Australia, ironbarkresources.com) Britanniában a fehérek legkésőbb 2060-ra kisebbségbe kerülnek. (RIP this Britain: With academic objectivity, Oxford Professor and population expert David Coleman says white Britons could be in the minority by the 2060s − or sooner, dailymail.co.uk, 2016. május 28.) Svédországban ugyanez 2066-ig következik be, addigra az ország már csak a nevében marad svéd. (Sweden will remain Sweden but just is name, gefira.org, 2018. július 27.) Az etnomazochista svéd bevándorlási politika eredményeként jelenleg a 16-18 éves korosztályban száz lányra 123 fiú jut. (Co­logne – Migrants: la possible bombe démographique, lepoint.fr, 2016. január 8.)

Hírdetés

Salvini reménytelen utóvédharca ellenére 2080 körül az olaszok sorsa is megpecsételődik: akkorra kisebbségbe kerülnek a saját hazájukban. (The incredibly shrinking Italian population: By 2080 Italians will be a minority in their own country, gefira.org, 2018. január 18.) Új-Zélandon az újszülöttek között jelenleg már kevesebb a fehér, mint a nem fehér. (Asian birth rate passes Europeans’, nzherald.co.nz, 2015. április 17.)

Franciaországban, ahol a jakobinus ega­litarista hagyomány szellemében tilos a népesség faji-etnikai összetétele alapján kutakodni, bizonyos sajátos betegségtípusok területi előfordulásából mégis kikövetkeztethető, hogy az újszülöttek csaknem 40 százaléka már most is színes bőrű. (Dépistage de la drépanocytose: évolution du pourcentage de nouveaux-nés à risque dépistés en France métropolitaine de 2005 à 2015, AFDPHE, Hová tűnnek a franciák?, Magyar Demokrata, 2018. október 25.)

Németország jelenlegi harmadik világbeli inváziója nyomán a 20-30 éves korosztályon belül az évtized végére, a teljes népességen belül pedig egy emberöltő múlva kisebbségbe kerülnek a fehér őshonosok. (Wahrheiten zur Flüchtlingskrise, theeuropean.de, 2015. december 28.) A világtrenddel összhangban a fehérek számaránya Latin-Amerikában is folyamatosan csökken. 1950-ben még a földrész népességének 45 százaléka volt fehér, az ezredfordulóra már csak alig 36 százalékuk lesz az. Ugyanezen időszak alatt a négerek számaránya 8,5 százalékról majdnem 24 százalékra fog nőni.

Végül pedig, a világ tíz leggyorsabban elnéptelenedő országa Kelet-Európában található. Ez a kelet-európai „feketeleves” azonban még mindig jobb, mint a nyugat-európai „fekete tenger”, mert míg a kontinens nyugati fertályán egyértelmű népességcsere zajlik, addig a keleti részén csak drámai népességfogyás. Az előbbi folyamat megfordíthatatlan, az utóbbi viszont megfelelő népességpolitikával talán még orvosolható. A mostani demográfiai tendenciák változatlansága esetén Lettország, Moldova, Ukrajna, Horvátország, Litvánia, Románia, Szerbia, Bulgária, Magyarország és Lengyelország népessége az évszázad közepére legalább 15 százalékkal csökken, hazánké a jelenlegi 9,7 millióról 8,3 millióra. (Voici les dix pays qui se dépeuplent le plus rapidement au monde : tous se trouvent en Europe de l’Est, fr.express.live, 2018. január 26.)

Fehér genocídiumról persze szó sincs, aggodalomra semmi ok. A globalista üzleti körök londoni hivatalos orgánuma megnyugtat mindenkit, hogy „2050-re az afroeurópaiak (sic!) száma 150-200 millióra is növekedhet”, és „akár tetszik, akár nem, Eurafrika (sic!) Európa demográfiai és kulturális sorsának a része”. (Why Europe should focus on its growing interdependence with Africa, economist.com, 2018. szeptember 22.) Így már mindjárt más. Fellélegezhetnek a fehérek. Lesz, aki fizesse a nyugdíjukat. Tehát minden a legnagyobb rendben.

Gazdag István – Demokrata


Forrás:betyarsereg.hu
Tovább a cikkre »