Angol érv: “Maradni halál”…

Angol érv: “Maradni halál”…

Egy kisebb közép-európai szövetséget kellett volna kötnünk, vagy kellene… amely átlátható, kellően keresztény…
Üldögélek a nyári forróságban és össze-vissza járnak fejemben a gondolatok: Angol kilépés, újabb állítólagos terrorcselekmény terve… alacsony fizetések, nyugati árak, elmebetegnek tűnő vagy nagyon aljas ellenzék, maradunk az unióban… és sorolhatnám az immár összerakhatatlan és logikamentes világról kavargó gondolataimat.
Mert két dolog hiányzik ma európai életünkből: a logika és a szeretet. A logika szeretete vagy a szeretet logikája. Minden csupa politika, azaz minden csupa polkorrekt hazudozás, ami abból áll, hogy minden szép és jó, mindenkinek egyforma a bőrszíne, a neme, mindenki oda megy pisilni ahova akar, és az uborka legyen kevésbé görbe… és mindenki már-már mennyei magaslatokban jár saját tisztessége és erkölcsössége okán. Tehát, minden szép és jó… – mégis ilyen szar még nem volt Európa, mint ma.
Mert liberális, mert szocialista, mert kapitalista… mert embertelen!
Amikor Bush és Gorbacsov újraosztották Máltán a lapokat, és megbeszélték, hogy minden volt szovjet fennhatóságú országban rendszerváltás lesz a nemzetek „saját és önálló akaratából”, akkor nem gondolták, hogy ez nem ilyen egyszerű. Az idő gyorsan elszaladt és a volt kommunista országokban felnőtt néhány generáció, amelyek egyre világosabban látják, hogy amit a mai politikai világ-elit csinál, az tűrhetetlen. Az aljas és gazemberhez illő. Valamely – sokak által háttérhatalomnak nevezett – aljas férgek, most épp azon igyekeznek, hogy Európát és annak lakosságát megsemmisítsék. És meg is fogják semmisíteni, mert az imént emlegetett polkorrektség nem engedi fenékbe rúgni Merkelt, Junkert, Schulzot, nem enged akasztani, nem engedi kimondani a felsőbb felelősök, a keresztény világba beékelődött kőművesek nevét, nem engedi cáfolni és felemlegetni ama hazudozást, amely által sok botor európai igennel voksolt a csatlakozást megelőzően.
Magyarországon arról sem beszélhetünk, hogy ama népszavazás is olyan érvénytelen volt, mint az kettős állampolgárságra IGEN-t mondó 2004-es népszavazás. Csak akkor elfogadták a csatlakozni vágyók 50 %-nál kevesebb szavazatát, míg a kettős állampolgársági népszavazáson nem. Ilyen a világ, a jog, a törvény. Ilyen undorító!
Amikor arról szavaztunk – igaz, én erős nem-mel –, hogy csatlakozzunk-e a liberális és minden értéket felszámolni akaró gittegylethez, azt hazudta mindenki, hogy 20 év múlva az osztrákok szintjén leszünk fizetésben, jólétben… Nos, akik ezt hazudták politikus létükre, valóban biztosították maguknak bukott ellenzékiekként is a horribilis fizetséget, noha egészen más járt volna nekik. Az igazság egészen más lett, de ezt ők nagyon jól tudták… Nekünk mindezen hátrányok ellenére jó, bent kell maradnunk az EU-ban – mondják felelős és általam is támogatott kormánypolitikusok. Igaz, olykor házhoz megyünk a pofonbért, amelyet hazaáruló ellenzékünk jár ki, a párttás-uniós liberális és szoci vezetőknél, mert őket zavarja, hogy az a bizonyos valamilyen nem keresztény hatalom ott a háttérben nem tudja gyors ütemben lerohantatni Magyarországot a megszálló muszlim hordákkal. Nem tudja megsemmisíteni egyik pillanatról a másikra a keresztény kultúrát e kicsiny, és a mai ellenzék elei miatt már egyszer alaposan megcsonkított országban. Zavarja az ellenzéki csürhét, hogy ma összeállni látszik a magyarság az egész Kárpát-hazában, s még a meccsen lőtt góloknak is van pofánk örülni – együtt! És ez több mint felháborító.
Ülök a hőségben és nem értem az egészet. Hazudozás, hazudozás hátán… aljas férgek hálózzák be hazánkat, és mi épp ezért kezdünk magunkhoz térni. Jó nép a magyar, ha van kinek engedelmeskednie – mondta Zrínyi, a költő… Igaza volt. Hiszen az engedelmeskedés ellen, szabadsága védelmében jó néppé lesz a magyar…
Most érzem először, hogy nem azért hőzöngenek az emberek, mert a kormány a zsebükhöz nyúlt – mert odanyúlt, csak most másképp, mint a többi kormány szokott –, hanem mert elég volt a minipárt-söpredékhadból, elég volt az áskálódásból, az Uniós schulzi dorgálásokból és ebből a rohadt liberális hazug tetves csürhéből, amelynek mindegy, hogy antiszemitizmust gerjeszt vagy keresztényellenességet… csak ne legyen béke és rend. És közben csendesen terjed az angol betegség… Mert abból is elég, hogy a nyugati ostobák – akik saját magukért soha semmit nem tettek –, ma minket okítsanak és korholjanak, mert nem tetszik nekünk az a füttyszó, amire járnunk kellene… Hát nem tetszik, s nem is járjuk!
Én magam külső szemlélője vagyok e botor világnak, mert sem kommunista, sem uniópárti nem voltam soha. S nem kaptam el az angol betegséget, mert immunis voltam rá talán születésem óta épp annyira, mint az uniós tagságra.
Ugyanis azt tartottam, hogy ha az egyik szarból végre kiléphettünk, akkor nem kellene egy még nagyobb és még büdösebb szarba belépni. Egy kisebb közép-európai szövetséget kellett volna kötnünk, vagy kellene… amely átlátható, kellően keresztény, biztosítja a népnek is, nem csak a rabló kapitalista multiknak – a jólétet, s a nemzetek e szövetségben a kölcsönös megbecsülés szentségéhez tartják magukat.
Ne dirigálhasson itt többé zsidó, török, német, francia, oláh, tót vagy görög… mert egyik sem jobb a Deákné vásznánál, s jobb, ha saját portájuk előtt takarítgatnak mindannyian.
Ám úgy tűnik, kegyelmi időszakot élhetünk. Eljöhet a megvilágosodás, amelyet ma betegségnek, terjedő kórnak mondanak az Unió ostoba és jól megfizetett áruló vezetői. Még létrejöhet egy szűkebb szövetség a kárpát-medencei államok között, kicsit bővítve a kört… Mert szintén a melegnek tudhatóan van egy sötét gondolatom: – Nézem a római Colosseumot, vagy ugyanazt a Filatorigátnál, a Nagyszombat utcánál… és beleremegek.
Egy hatalmas birodalom, omladozó maradványai ezek… s annyiban van e volt birodalomnak emléke, amennyiben tanulunk róla, s amennyiben az olaszokat valamiféle félresikerült utódoknak számítjuk.
De tessék mondani: mi marad Európából, ha ez a valamilyen mögöttes hatalom által ránk engedett fekete, gyilkos muszlim söpredék legyilkolja az európaiakat, megsemmisíti könyvtárainkat, múzeumainkat, kottáinkat, orgonáinkat, létünket, keresztény világunkat… mindent. S még tanulni sem fog tudni rólunk egyetlen eljövendő nemzedék sem, mert nem marad hírvivőnk, de nem is érdekli ezt a szintén halálra ítélt csupán végrehajtó hadat, hogy mi lehetett egykor a földig rombolt Európa helyén?
Változtatni kell tehát, de igen gyorsan és igen sarkalatosan. Véget kell vetni a polkorrekt hazudozásnak, ki kell mondani az igazat a bankok aljas csalásairól, a szolgáltatók bűnöző üzletpolitikájáról, a hazaáruló ellenzékieket felelősségre kell vonni, s végre fel kell ismerni, hogy a rómaiak elvesztek, pedig ismerték az élet bölcsességeit, a társadalom alapvető igazságait. Ezek közül, ha legalább egyet a magunkénak tudhatnók, már előbbre volnánk: „Salus populi suprema lex! – A nép jóléte a legfőbb törvény!”. S ezt nem a népnek kellene tudnia…
Új rend és új szövetségek kellenek, s el kell érnünk, hogy mi ne csak egy félig lerombolt amfiteátrum maradjunk itt a Kárpát-medencében, hanem Krisztusban hívő, értéket és értékeit ápoló nemzet… Európa hírvivője, s európai értékeink örök őrzője.
Mert ha maradunk Európában… ebben a mai uniósban, akkor bármit teszünk, s tesz a nemzeti kormány, elvész még a nyomunk is…
Ha azonban lesz bátorságunk, és tisztességünk a jövendő generációkkal szemben, akkor megkeressük a lehetőségeket új szövetségekhez, és otthagyjuk azt az Európai Uniót, amely ezer év óta csak a vérünket issza, ellenségeinkkel paktál, ám mi életünk árán is sokszor megvédtük, hálára soha nem számítva. Keresztényi, emberi magatartásunk alapján és okán.
Ülök a nyári forróságban és tudom, mindez nem lesz könnyű, nem lesz áldozatok nélkül. Azonban meg kell tanulnunk végre újra őszintén és világosan beszélni, tisztességgel és hittel élni… vagy kénytelenek leszünk megalázottan és kiszolgáltatottan egy primitív megszálló horda áldozataként meghalni… kihalni… végleg elpusztulni… Európával egyetemben… Ma még választhatunk!

Stoffán György

magyartudat.com


Forrás:magyartudat.com
Tovább a cikkre »