A héten a világ minden tájáról hoztunk Önöknek izgalmas történeteket. Honnan ismerhették a letűnt korok őslényeit a kambodzsai Angkor építői? Miért mumifikálkták tömegesen a legkülönfélébb állatokat az ókori Egyiptomban? Hogyan szabadult ellenségei fogságából Oroszlánszívű Richárd? Ki volt az a nagyon is valódi brit kém, aki James Bond alakját ihlette? Ha lemaradtak volna az elmúlt hét legérdekesebb írásairól, most pótolhatják.
A 9–14. század között a khmer uralkodók lenyűgöző adminisztratív és vallási központtá fejlesztették Angkor körzetét, amelynek hatalma csúcsán 750 ezer-1 millió lakosa volt, több, mint Európa bármely korabeli városának.
A város romjaira a tizenhatodik század vége felé bukkantak rá portugál misszionáriusok, az elkészült feljegyzések azonban sohasem kerültek nyilvánosságra. A figyelem így csak 1864-ben irányult ismét Angkor felé, amikor Henri Mouhot francia utazó megjelentette a Sziámban, Kambodzsában és Laoszban tett utazásairól szóló könyvét.
A világ újra felfedezte Angkort.
Bár az állatok bebalzsamozásának gyakorlata Kr. e. 3000 körül vette kezdetét Egyiptomban, a mumifikálási őrület a Kr. e. 7. század és Kr. u. 200 között érte el csúcspontját. A rituálé a kereszténység, majd az iszlám térhódításával eltűnt az egyiptomiak életéből, és hosszú évszázadokra teljesen feledésbe merült.
Hiába nőtt meg az újkorban a kutatók érdeklődése Egyiptom ókori kincsei iránt, az állatmaradványokkal senki sem foglalkozott. Közel egy évszázadnak kellett eltelnie ahhoz, hogy a különös múmiák felkeltsék a régészek érdeklődését.
Ma már lényegesen többet tudunk róluk.
I. Richárd angol király sohasem a hírnév, vagy a hatalom megszerzéséért vívott küzdelemként, hanem az öröm egyik forrásaként tekintett a háborúra. A szálfa termetű király bátorságát még ellenségei – így többek között Szaladin szultán is – elismerték. Ráadásul nem csak a bajvíváshoz értett, hanem háborús stratégaként is megállta a helyét. Ténykedése során azonban sorban gyűjtötte a rosszakarókat a Szentföldön is.
A láncra vert angol király VI. Henrik német-római császár előtt egy 1866-ban készült illusztráción
Habár hazajuthatott volna Angliába hajón is, Richárd a legenda szerint tengeribetegségre volt hajlamos, ezért inkább az európai szárazföldön keresztül vezető utat választotta. Bár igyekezett álcázni magát, több hibát is vétett, és végül V. Lipót osztrák herceg és VI. Henrik német-római császár fogságába esett.
Fogva tartói tetemes váltságdíjat követeltek szabadságáért cserébe.
Amit Reilly korai éveiről tudni lehet, az az, hogy már fiatal korától jó érzéke volt a megtévesztéshez. Valószínűleg Salomon vagy Sigmund Rosenblum néven született 1873 körül az ukrajnai Herszon városában, amely akkor az Orosz Birodalom része volt. Kusza és zavaros élete során többféle származást is magáénak vallott: volt, hogy ír tengerészkapitányt, papot, vagy épp előkelő orosz gárdatisztet állított be apjaként. Még felesége sem ismerte róla az igazságot: szerinte Reilly lengyel nemesek gyermeke volt.
Nem csoda tehát, hogy a ritka képességekkel megáldott férfi hamar a brit titkosszolgálat látókörében találta magát, majd a szervezet alkalmazásába is vette. Több küldetése is újra az Orosz Birodalomba vezette, hogy támogassa az országot a háborúból kiléptető bolsevikok ellenségeit, így próbálva megtartani Nagy-Britannia keleti szövetségesét. Missziói során hajmeresztő kalandokban volt része, és bár nem bánt jól a pénzzel, a végén mindig szerencséje lett.
Később, már a szovjethatalom megszilárdulása után újabb küldetésre indult, ez azonban egészen eltérően alakult a korábbiaktől:
Sztálin titkosszolgálata, az OGPU ezúttal Reillyt ejtette át.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
