Egészen „meglepő” eredménnyel zárult kutatást tett közzé az oroszbarátsággal nehezen gyanúsítható Amnesty International. Az idézőjel nem azért indokolt, mert váratlan eredményre jutottak a liberális jogvédő szervezet munkatársai, az igazán meghökkentő, hogy megerősítettek egy régóta csak oroszbarát propagandaoldalakon emlegetett narratívát.
Az elmúlt évek fényében egyre inkább megállja a helyét a klasszikus bon mot, az összeesküvéselméletet és a valóságot legfeljebb néhány hét választja el egymástól. Tapasztaltuk ezt a koronavírus idején, amikor a laborszökevény-elméletet előbb kinevették, majd utólag kiderült, nem is akkora marhaság, és tapasztaljuk ezt most, a háború alatt is.
Korábban elsősorban oroszbarát portálok cikkeztek arról, az ukrán hadsereg előszeretettel állomásoztatja katonáit civil épületekben, esetleg rakja lövegeit városi lakótelepek játszótereire.
A harkovi közigazgatás főépületének lebombázásakor az oroszok jelezték ugyan, ukrán katonai központot rendeztek be a falak között, a nyugati közvélemény nagy része nem hitt Moszkvának (tegyük hozzá gyorsan, ebben az oroszoknak is sok munkája van).
„Nincs beleszólásunk, mit csinál a katonaság, de mi fizetjük meg az árát”
Ezt nem egy mariupoli ukrán nyilatkozta az orosz hadseregről, hanem egy bahmuti ukrán asszony jegyezte meg sajátjairól annak kapcsán, hogy a városban számos civil épület és lakóház megsemmisült, mert az ukránok ott helyezték el egységeiket.
Az Amnesty új tanulmánya nem sokat köntörfalaz, már a cikk bevezetője igen erős:
Iskolákat és kórházakat használ az ukrán hadsereg bázisként.
A tanulmány a későbbiekben is szokatlanul kemény hangot üt meg. Minden teketóriázás nélkül leírják,
az ukrán hadsereg ukrán civilek életét sodorja veszélybe azzal, hogy katonai bázisokat alakít ki és különböző fegyverrendszereket működtet lakóövezetekben, nem ritkán iskolákban és kórházakban.
Az Amnesty szerint ezzel az ukránok számos ponton megsértik a nemzetközi humanitárius jogokat és számos ukrán polgári áldozat elkerülhető halálát okozzák. Ez persze nem jelenti azt, hogy minden egyes civil áldozatért az ukránokat terhelné a felelősség (egy része). A szervezet vizsgálatai szerint több helyütt, különösen Harkov környékén, az oroszok úgy támadtak civil infrastruktúrákat, hogy nem volt a közelben katonai célpont.
Április és július között az Amnesty munkatársai főként a Harkov, Mikolajev és Donbász környéki harcok helyszínein kutakodtak. Szemtanúkat kérdeztek ki, törvényszéki és tűzszerészeti vizsgálatokat végeztek. Három hónap leforgása alatt összesen 19(!) olyan települést találtak, ahol az ukránok polgári infrastruktúrát „fedezékként” használva folytattak harci cselekményeket.
Jogos a felvetés, hogy az ukránokat a szükség vitte rá minderre, bizonyára kénytelenek voltak civil épületbe bújni a tüzérségi támadások elől. Az Amnesty szakemberei keresték is a lehetséges alternatívákat, azt találták,
számos esetben lett volna megfelelő választási lehetőség, egy sűrű erdő vagy egy katonai támaszpont, hogy ne kelljen veszélybe sodorni a polgári infrastruktúrát.
Ami ennél is elképesztőbb, hogy a szervezet állítása szerint gyakorlatilag egyetlen alkalommal sem evakuálták a harcállások elfoglalása előtt a polgári lakosságot!
Azt írják, volt olyan település, ahol az ukrán katonák civilek által is lakott épületekbe költöztek be, ahelyett, hogy az alig húsz méterre lévő földalatti menedéket használták volna.
Az Amnesty által megszólaltatott civilek mindnyájan egyetértenek abban, rengeteg áldozattal jár, hogy az ukrán katonák polgári épületekbe veszik be magukat, nem törődve azzal, tőlük alig pár méternyire olyan emberek élnek, akiknek egyetlen céljuk van, túlélni a háborút. Mivel a hatályos humanitárius törvények kimondják, a harcoló feleknek minimalizálniuk kell a civilekkel való érintkezést és a sűrűn lakott területeken végrehajtott katonai hadműveleteket, az Amnesty szerint az ukrán hadsereg több ponton megsértette a vonatkozó jogszabályokat.
Az Amnesty július végén felvette a kapcsolatot az ukrán védelmi minisztériummal, de egyelőre nem kaptak választ a megkeresésükre. Agnès Callamard, a szervezet főtitkára közölte,
Dokumentáltuk a mintát, az ukrán hadsereg civileket sodor veszélybe, a hadviselésre vonatkozó törvényeket sért meg azzal, hogy sűrűn lakott területeken hajt végre hadműveleteket. (…) Az, hogy ők védekeznek, az ukrán hadsereget nem hatalmazza fel arra, hogy ne tartsák be a nemzetközi humanitárius törvényeket. (…) A hadseregnek sosem szabadna kórházakat hadi célokra felhasználnia.
Kórházak és iskolák
Az Amnesty munkatársai azt állítják, öt településen figyelték meg, hogy az ukrán katonák iskolát vagy kórházat használnak támaszpontként. Volt, ahol csak szállásként szolgált a kórház, de előfordult, hogy az udvarából lőtték az oroszokat. Csak egy példa: a harkovi orvosi laboratóriumot ért április 28-ai orosz támadás szerintük azért következett be, mert az ukrán hadsereg az épület pincéjében rendezte be a támaszpontját.
Összesen 29 iskolát látogattak meg a front közelében az Amnesty emberei, ezek közül 22-ben (!) találtak katonákat vagy korábbi harci cselekményre utaló bizonyítékokat.
Igaz, hogy az iskolák a háború kitörése óta zárva vannak, de ezek az épületek jellemzően a lakóövezetek kellős közepén találhatóak.
Legalább három esetben figyelték meg, hogy az adott iskolát ért orosz tüzérségi támadás után az ukrán katonák egy másik iskolaépületbe vonultak át.
Ezek után nehéz vitatkozni azzal az állítással, az ukrán hadsereg, ha nem is központi utasításra, de helyenként szándékosan rájátszik arra, hogy propagandaeszközként használhassa fel a civil épületeket ért támadásokat.
Az Amnesty honlapján teljes terjedelmében elérhető tanulmány számos konkrét példát említ.
Egy meg nem nevezett, Odesszától keletre található városban például a lakótelepi fák árnyékában parkolták a katonai járműveket, Bahmutban egy egyetemi épületben rendeztek be főhadiszállást, mit ad Isten egy lakóépületként szolgáló toronyház mellett. A bázist ért támadásban természetesen a civil épület is megrongálódott.
Az Amnesty szerint ugyan a vonatkozó törvények nem tiltják, hogy bezárt iskolákat használjanak katonai célokra, csakhogy azt már világosan kimondják, ezek az épületek nem lehetnek olyan lakóövezetekben, ahonnan nem evakuálták a lakosságot.
Ez az Amnesty által vizsgált esetek közül egyetlen egyben sem történt meg.
Az oroszok sem finomkodnak
Az illetékesek kihangsúlyozták, semmiképp sem céljuk, hogy a háború szörnyűségeit az ukrán hadsereg nyakába varrják. Terepi kutatásaik során számos bizonyítékot találtak arra, hogy az oroszok nemzetközi egyezmények által tiltott fürtbombákat használtak.
Az orosz hadsereg, függetlenül attól, hogy civil infrastruktúrák közé rejtett katonai célpontokat támadott ezekkel a bombákkal, semmi esetre sem menthető fel. Sőt! Az Amnesty és mi sem gondolhatjuk komolyan, hogy a háború civil áldozatainak nagy része az ukrán hadsereg valóban botrányos gyakorlata miatt lelte volna halálát.
A fenti tanulmány, ugyan sokak által régóta hangoztatott elképzelést erősített meg, még egy fontos dologra rávilágított. Hogy rossz döntések miatt vagy tudatos propagandacélokkal használnak-e az ukrán hadseregnél polgári épületeket, tulajdonképpen teljesen mindegy. Ahogy az is, kinek az oldalán áll az igazság, a civil áldozatokon mindez már nem segít!
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
