Tényleg itt volt az idő arra, hogy valaki tiszta vizet öntsön a pohárba. Mihályi Balázs a témaválasztásban és a megközelítésben is rengeteg újdonságot tár elénk.
Budapest ostroma érdeklődési körömnek az a része, ami überel minden egyéb szabadidős tevékenységet. 13 éves koromban ismertem meg Galántay Ervinnek Az utolsó kadét című könyvét, azóta a figyelmem középpontjában van minden, ami az ostrommal kapcsolatos. Amikor megérkezett a Magyar Menedék könyvesbolt hírlevele az újdonságokkal, ami Budapest ostromával kapcsolatos könyvet is tartalmazott, szó szerint sprintben indultam el a bolt felé, és mivel a zárás igencsak közeledett, megtripláztam a futólépéseim számát. A zsákmány megszerzése után következett a csemege komótos elfogyasztása, ízlelgetve és ropogtatva Budapest ostroma történeteinek legújabb fejezeteit.
A szerző, Mihályi Balázs már számos könyvet írt az ostromról, a legutóbbinál szó szerint liftezett a gyomrom azért, nehogy valami problémája származzon a leírtakból. Budapest ostroma – A polgári áldozatok című kötete nem egyszerűen tabudöntő, hanem olyan történelmi forrásmunka, ami meglehetősen kemény tényeket tartalmaz. Például azt, hogy mennyire fel van nagyítva a zsidó áldozatok száma és milyen szánalmasan gyengén van alátámasztva minden. A szerző nekiállt és átlapozta az összes halotti anyakönyvi kivonatot az adott időszakból, összevetette az adatokat, és olyan eredményre jutott, amire az áldozatipar mítoszépítői csak annyit tudnak mondani, hogy húúúúú, meg háááá, meg őőőő. Nem is cáfolt meg senki semmit az elmúlt években. Hiába, a tények makacs dolgok.
Mihályi legújabb könyve, Budapest ostromának legendái nem kevésbé izgalmas téma, mint a korábbi munkái. A szerző 10 tételben mutatja be azokat a történészi baklövéseket, amelyek mára szinte a köztudat részévé váltak az ostrommal kapcsolatban, de valójában egy nagy marhaságnak tekinthetők. A tisztelt történészek – mint például Ungváry Krisztián – rengeteg butaságot építettek be a köztudatba, ellenőrizetlen forrásokat, hallomásból vett információkat vettek át és kezeltek kész tényként, sok ügyben pedig arra sem vették a fáradságot, hogy legalább logikailag gondolják át a valószínűségét annak, amit leírnak. Budapest ostromáról nagyjából a rendszerváltás óta lehet szabadabban beszélni, az elmúlt jó 30 évben pedig sok fals „történészi” megállapítás rakódott rá a témakörre. Tényleg itt volt az idő arra, hogy valaki tiszta vizet öntsön a pohárba. Mihályi a témaválasztásban és a megközelítésben is rengeteg nóvumot tár elénk.
A könyv hátoldalán ez olvasható: „A kötet a források bemutatásán keresztül, oknyomozó módszerekkel, lépésről lépésre ismerteti a vitatott történetek hátterét. Mihályi Balázs lebilincselő stílusban vezet végig az eseményeken, és mintha egy történelmi krimi nyomozásában vennénk részt, úgy bontakoznak ki a szemünk előtt az akkori történések és az abban szerepet játszók emberalakjai. A szerző – mint Columbo nyomozó – lényegre tapintó kérdéseket tesz fel, a választ pedig meghagyja az olvasóknak, döntsék el, hogy mi a legenda és mi a valóság. Ezért is páratlanul érdekes Mihályi Balázs új könyve Budapest ostromáról.”
Aki elolvassa a könyvet, az pont ezt fogja tapasztalni, tényleg letehetetlen, szinte filmkockaként peregnek a szemünk előtt az események. És azért is tetszett különösen, mert Mihályi rengeteg személyes emberi motivációt is belesző egy-egy történésbe.
A könyvet Ravasz István, a kiváló hadtörténész lektorálta, így már ez is egy garancia arra, hogy nem egy újabb lerágott csontot kap kézhez az ember Budapest ostromáról, hanem adatokban és összefüggésekben is a lehető leghitelesebb képet, amely a rendelkezésre álló forrásokból kialakítható.
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
