Habár a déli végeken 1476 óta nem indult nagyobb hadjárat a Magyar Királyság irányába, mégis állandósulni látszódtak és éves szinten megismétlődtek a kisebb török portyák és betörések Horvátország, Szlavónia és Erdély, sőt: az osztrák tartományok és Velence irányába is. Másfelől Hunyadi Mátyás élete utolsó két évtizedét gyakorlatilag végigharcolta mostohaapja, (Habsburg) III. Frigyes ellen.
A magyar diplomáciára illetve a királyra így az a hálátlan feladat várt, hogy a Német-Római és az Oszmán Birodalom közé szorult ország politikai mozgásterét a lehetőségeket maximálisan kihasználva rátermettséggel óvja. Ennek szép példája Mátyás 1478 augusztusában Budán kelt levele, melyet az oszmán uralkodónak, II. Mehmed (vagy Mohamed) szultánnak címzett.
A lépéskényszerben lévő uralkodó az 1477-es horvátországi török betörést használva kívánja magához ragadni a kezdeményezést, hogy ezáltal a szultánt befolyásolva a törököt hozza lépéskényszerbe: kér, ígér és fenyeget, miközben a béke fogalma relatív a kései 15. század Kárpát-medencéjében.
Hunyadi Mátyás legendás zsoldosai – Mitől volt “fekete” a Fekete Sereg?
Mátyás, Isten kegyelméből Magyarország és Csehország királya stb. stb. békés szándékkal küldi üdvözletét.
Felséges fejedelem!
Emberünk átadta nekünk kiválóságod levelét, amelyben felséged tudatja velünk, hogy a két várat le kell rombolni (1). Készek is vagyunk ezt megtenni, ezért máris munkához láttunk; azonban semmiképp sem lehet azokat a várakat olyan hirtelen eltüntetni, ahogy azt kiválóságod nekünk levelében előírja. Ott ugyanis azt olvassuk, hogy másfél hónap leforgása alatt semmisítsük meg őket; ez semmi esetre sincs módunkban.
A várak ledöntésére kijelölt másfél hónapból ugyanis már csak hét nap volt hátra akkor, amikor kiválóságod levelét megkaptuk; e hét nap nemcsak a várak eltüntetéséhez, hanem még az erre szánt emberek odaérkezéséhez is kevés. Mi azonban mégsem álltunk volna el attól, hogy a várakat megállapodásunk értelmében elhordassuk még a határidő lejárta után is; csakhogy felséged levelében az is olvasható, hogy amennyiben a várak még a másfél hónap elteltével is állnak, a fegyverszünet érvényét veszti.
Ekkor viszont tudomást szereztünk arról, hogy felséged jónéhány alattvalója megtámadta Horvátországot, majd iszonyú fosztogatás és pusztítás után, bizonyos falvakat és városokat felégetve, egy várat elfoglalva, sok fogollyal és rablott holmival tért vissza Törökországba (2).
Amint ezt hírül vettük, félbehagytuk a várak leromboltatását. Csak nem gondolja felséged, hogy ebben a bizonytalan helyzetben a béke nyílt megtiprása után még megsemmisítjük a várainkat, különösen, amikor nem ismerjük magasságod szándékát?
Úgy határoztunk tehát, hogy alaposabban kipuhatoljuk felséged elgondolását és terveit, már ami a béke tiszteletben tartását illeti. Ha ez a szándék még mindig a béke mellett tart ki, s felséged erről levél útján biztosít bennünket, akkor mi készek leszünk várakat eltüntetni. Ám csakis azzal a feltétellel, hogy felséged megtéríti mindazt a kárt és veszteséget, amit alattvalói a fegyverszünet idején okoztak a mieinknek.
Ha pedig nem akarná tovább velünk együtt őrizni a békét, akkor is megkívánjuk, hogy erről nyíltan értesítsen bennünket felséged, hadd tudjuk, mihez tartsuk magunkat. Bízunk ugyanis abban, hogy ha kiválóságod nem akarná velünk a békét megtartani, mi – szándékáról értesülve – mégis képesek leszünk országrészeinket Isten segítségével megvédelmezni.
Reméljük azonban, hogy egyszer kiválóságod is belátja, ez a béke a saját ügyeinek sem használ kevésbé, mint a mieinknek.
Akár így, akár úgy döntsön is felséged, kérjük, hozza nyíltan a tudomásunkra, bennünket semmiképp sem ér meglepetés.
Bizonyos és világos választ várunk tehát kiválóságodtól, akinek egészséget kívánunk.
Kelt Budán, 1478-ban
Jegyzetek:
(1) Nem tudni, melyik két várat jelölték ki.
(2) A horvátországi betörés 1477-re tehető, Mátyás tehát rendkívüli érzékkel használja ezt az információt a szultán befolyásolására.
Forrás: Mátyás király levelei, No. 263 (1).
Orbán Gábor, MA
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
