A német politikai és katonai vezetés Románia 1944 augusztusi átállását követően egy igencsak lehetséges forgatókönyvként tekintett a Magyar Királyság háborúból való kilépésére, mihelyt a szovjet Vörös Hadsereg eléri az országhatárokat. Hogy a magyar kiugrásnak elejét vegye, 1944. szeptember 12-én Adolf Hitler a híres Otto Skorzenyt bízta meg egy megelőző katonai akció megszervezésével.
Szeptember végén a német titkosszolgálat már erőteljes magyar-szovjet politikai mozgolódásról számolt be, melynek eredményeként október 11-én egy előzetes megegyezés született a fegyverszünetről. A német fél a kialakult helyzetben nem tétlenkedett: Október 8-án a biztonsági szolgálat emberei elrabolták Horthy egyik legfontosabb bizalmasaként ismert Bakay Szilárd tábornokot, majd egy héttel később Horthy fia, ifjabb Horthy Miklós került a német kommandós osztag célkeresztjébe.
Figyelem! – Az alábbi cikk egy szubjektív hangnemben megírt dokumentumot közöl, ami kizárólag az adott történelmi kor szellemébe kíván betekintést nyújtani. Annak ideológiai és nyelvi tartalmával sem az író, sem a Körkép.sk nem vállal sorsközösséget.
Bécsen keresztül Radival (1) utaztam Budapestre Dr. Wolff álnéven, civil ruházatban. Ott az egyik elkötelezett követőnk, egy magyarországi német, a szolgálati személyzettel és szakácsnővel együtt rendelkezésünkre bocsájtotta lakását. Szinte félek bevallani, hogy egész létem alatt nem éltünk olyan jól, mint ez alatt a három hét alatt Budapesten.
[…]
Házigazdánk igazi magyar képében tetszelegve fogadott bennünket, és mindenről, ami a palota és a kormányzó környezetében történt, jól volt informálva. Horthy […] meghagyta, hogy a parlament idősebb fiát, Horthy Istvánt, alkormányzónak […] ismerje el. Ő egy igen tehetséges ember hírében állt, aki derekasan küzdött a szovjetek ellen. Vadászpilótaként szolgált és esett el 1942. augusztus 19-én (2) a keleti fronton. Ifjabb Horthy Miklós, István fiatalabb testvére, teljesen más természettel rendelkezett.
[…]
A titoktartás nem tartozott az erősségei közé, így amikor megérkeztünk Budapestre, az informátorok pontosan tudták, hogy Miklós nemcsak a londoni politikai körökkel, de Tito és Sztálin ügynökeivel is kapcsolatban áll – és mindezt apja tudtával és áldásával. SS- és rendőri egységeink itteni főparancsnoka, Winkelmann (3), pontosan ismerte „Nicky” – Horthy álneve – veszélyes ügyleteit. Fölkersam (4) egy alkalommal elértette az álnevet és „Micky”-t hallott.
Ettől a pillanattól fogva ifjabb Horthy Miklóst „Mickyegérnek” hívtuk Walt Disney mesevilágából.
A német rendőrségnek tudomására jutott, hogy Nicky először augusztus 10-én, majd vasárnap, augusztus 15-én, Tito egyik ügynökével fog találkozni egy belvárosi, a Dunához közeli irodaházban Budapesten. Winkelmann elhatározta, hogy Mickyegeret „in flagranti” kell elcsípni és ennek megfelelően egy csapdát eszelt ki. Arra kért, hogy katonailag biztosítsam az akciót, amennyiben a Magyar Honvédség beavatkozna.
Az ifjabb Horthy gyanakvóvá vált. Augusztus 15-én körülbelül 10 órakor érkezett autóval a megbeszélt találkahelyre. Az irodaház bejárata előtt leparkolt jármű mögött egy ponyvafedeles katonai jeep állt, melyben több honvédtiszt rejtőzött. Én civilnek öltözve egy autóval érkeztem, majd „Micky” kocsija mellett álltam meg, ahol a jármű műszaki meghibásodását színleltem, hogy útját álljam esetleges menekülésének. A katonai Jeep-ben mozgolódás látszódott. A szemközti parkban két honvédtiszt sétálgatott, de az embereim is, egy fő- és két altiszt, a parkban tartózkodtak, és egy padon ülve újságot olvastak.
Ebben a pillanatban, 10 óra 10 perc lehetett, Winkelmann két nyomozója bukkant fel és az irodaház bejáratához siettek. A Jeep irányából egy géppisztoly-sorozatot adtak le, ami megölte ez egyik ügynököt. A parkban sétáló két honvédtiszt szintén tüzet nyitott. Jómagam a kocsim alatt feküdtem, melyet szitává lőttek, mígnem az embereim megérkeztek a park felől. Ahogy tudtuk, védtük magunkat a pisztolyokkal. Sofőröm felkarlövést kapott. Majd az egyik mellékutcából futólépésben a Fölkersam vezette 30 fős osztag is a helyszínre érkezett.
De „Micky” erős védelem alatt állt. Egy tekintélyes nagyságú honvédegység a szomszéd házban sáncolta el magát. Mindazonáltal egy robbanótöltettel elreteszeltük a ház kijáratát, így az őrség nem tudott az ifjú Horthy segítségére sietni. Alig öt perc telt el az akció kezdete óta.
[…]
A német rendőröknek nem maradt más dolguk, mint a felső emeletről az alatta levőre menni, ahol az összeesküvők tárgyaltak. Négyen voltak: ifjabb Horthy Miklós, barátja, Bornemissza (5) és Tito két ügynöke. […]„Micky”-t megkötözték és egy szőnyegbe csavarták, melynek két végét egy-egy nyomozó tartotta. Számtalan helyen megemlítették azóta, hogy „Micky”-t egy perzsaszőnyegben vitték el. Én annak csak az alját láttam, de ha nem csal az emlékezetem, csak egy egyszerű szőnyeg (6) volt, amit a másik három fogollyal együtt az épp időben érkező rendőrségi teherautó platójára tettünk.
Fölkersam emberei mihamarabbi kivonásán ügyködött, míg én, egy belső hang tanácsára, az elrobogó teherautót követtem. Az Erzsébet híd magasságában három honvéd-zászlóalj közeledett rohamléptekben. Fölkersam még mindig a helyszínen tartózkodott, így más nem maradt hátra, mint blöffölni. Kipattantam a járműből és egy tiszthez rohanva azt kiáltottam:
„Megállj! Hova akarnak menni? … Hívja ide az őrnagyot, hogy beszéljek vele! … Nincs itt?_Ki parancsol akkor? Ne menjenek tovább … ott … vad összevisszaság tombol …”
Egy őrnagy jelent meg és mivel értett németül, hozzá szóltam:
„Népeink között semmi esetre sem lehet testvérháború, hiszen egy háború egészen szörnyű méretűvé fajulna … egészen szörnyűvé.”
Öt-hat percet nyertem, ami elegendő idő volt ahhoz, hogy Fölkersam minden emberét és a sebesülteket is teherautóra parancsolja és eltűnjön. Jómagam hátrahagytam az összezavarodott magyarokat és ismét útnak indulva elértem a repteret, ahol „Micky”-t és Bornemissza nevű barátját már egy katonai repülőgép fedélzetére pakolták, mely hamarosan felszállt és Bécsbe vitte a foglyokat. […]
A kormányzó reakciója nem váratott sokat magára (7). […] Dél körül követségünk katonai attaséja hívott fel […] és közölte, hogy a Várhegyen kihirdették az ostromállapotot és a kivezető utakat lezárták. Röviddel később megszakadt a telefonos összeköttetés.
Majd délután 14 órakor a Magyar Rádió Horthy kiálltványát sugározta, amelyben az állt, hogy „Magyarország fegyverszünetet kért a Szovjetuniótól”. A Honvédség vezérkari főnökének, Vörösnek (8) kiadott közleménye azonban azt is közölte, hogy a fegyverszünetről szóló tárgyalások még folyamatban vannak, amivel mindent elmondott: Wenck (9) tábornokkal egyetértettünk abban, hogy a kocka el van vetve, és megindulhat a már előkészített Panzerfaust-hadműveletet.
Jegyzetek:
(1) Karl Radi SS-Untersturmführer – hadnagyi rangnak felel meg – Otto Skorzeny szárnysegédje. Skorzenyhez hasonlóan szintén Ausztriából származott.
(2) Horthy István nem augusztus 19-én, hanem másnap, augusztus 20-án szenvedett halálos balesetet MÁVAG „Héja” (Reggiane Re.2000) típusú gépével.
(3) Otto Winkelmann SS-Obergruppenführer, rendőrtiszt, Magyarország német megszállását követően a helyi SS- és rendőralakulatok főparancsnoka.
(4) Adrian von Fölkersam SS-Sturmbannführer, Skorzeny vezérkari főnöke.
(5) vitéz Bornemissza Félix, a „Nemzeti és Szabad Kikötő” igazgatója.
(6) Ifj. Horthy Miklós a Capri-szigetén található amerikai főparancsnokságon tett tanúvallomásában zsákról beszélt.
(7) Skorzeny itt erősen csúsztat. A kiugrási kísérletet úgy állítja be, mintha az az ifjabb Horthy elrablására való válasz lett volna.
(8) vitéz Vörös János m. kir. vezérezredes.
(9) Walther Wenck, páncélos tábornoki rendfokozatban. Skorzenyhez hasonlóan szintén Ausztriából származott.
Orbán Gábor, MA
Hadtörténész, 2017 és 2019 között az Osztrák Szövetségi Hadsereg (Bundesheer) szakmunkatársa, számtalan német nyelvű cikk és kiadvány szerzője. Szakterülete a 19. és 20. század hadászata illetve gyalogsági harcászata.
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
