1982 tavaszán Argentína és Nagy-Britannia véres háborút vívott a Atlanti-óceán déli részén fekvő Falkland- vagy Malvinas-szigetek ellenőrzéséért. Április 2-án argentin speciális alakulatok szálltak partra Kelet-Falklandon és egy bravúros akcióban elfoglalták a fővárost, Port Stanley-t. London azonban egy expedíciós haderőt küldött a helyszínre, így egy hónappal később komoly hadműveletek kezdődtek. A brit partaszállást biztosító flottára éhes héjaként csapott le az argentin légierő – a veszteségek mindkét oldalon magasak voltak.
A legtöbb brit áldozatot követelő légitámadás az ellenségeskedés utolsó napjaiban következett be. A fővárostól alig 40 kilométerre délnyugatra fekvő Fitzroy/Bluff Cove-öbölben a Sir Galahad és Sir Tristam csapatszállító hajókon kirakodás közben ütött rajta öt argentin „Skyhawk” vadászbombázó. 47 katona – köztük a Wales-i Gárda 39 tagja – esett el, további 115 ember megsebesült. Carlos Cachón, az egyik „Skyhawk” pilótája így emlékszik vissza a bevetésre:
Figyelem: A visszaemlékezés rövidítve, de változatlanul kerül bemutatásra. Annak nyelvezetéért és tartalmáért az író nem felel.
1982. június 8. Egy új misszió. A célpont: partraszállító hajók a Fitzroy-öbölben, Kelet-Falkland [spanyolul Isla Soledad, megj.] délkeleti részén.
Két támadó kötelék, egyenként négy [Skyhawk A-4B típusú] repülőgéppel. A Carballo „Cruz” kapitány vezette kötelékben repül Rinke „Tala” hadnagy, jómagam [Cachón „Delfín” főhadnagy], valamint Carmona alhadnagy. Filippini „Lanza” főhadnagy kötelékében Galvez „Tamalito” és Autiero „Potro” hadnagyok illetve Gómez „Cachito” alhadnagy.
Aznapi hívójelünk a “Mast” és a “Dogo” volt. Amikor a gépekhez értünk, feltűnt, hogy Carballo kapitány gépében meghibásodott az oxigénellátás, de Carballo ennek ellenére úgy döntött, hogy mégis elindul velünk. Elértük a tankergépeket. Mivel az éjszaka nagyon hideg volt, több fokkal fagypont alatt lehetett, úgy tűnt, hogy a légiutántöltő tömlőinek néhány szelepe befagyott. Habár Autiero, Filippini és Carballo a két tanker mind a négy tömlőjére megpróbált rácsatlakozni, nem tudtak tankolni és ezért vissza kellett térniük a bázisra.
Így a sors fintoraként én, akit bár kötelékvezetésre kiképeztek, de semmi tapasztalattal nem rendelkeztem, hirtelen nem egy, hanem rögtön két kötelék élén találtam magam. Emlékszem, amikor a kapitány [Carballo] azt mondta nekem:
„Támadjatok egyperces intervallumban, három gép elöl és kettő hátul, … vezesd őket a dicsőségbe!”
– Könnyen beszélt! Éreztem, ahogy a hidegrázás végigfut a gerincemen, de azért megnyugodtam, mert az engem követő férfiakat kiképezték az ilyen típusú műveletekre és a küldetés sikere most az én vezetésemtől függött.
Az egymást követő műszerfal-ellenőrzések hatására újra a repülésre koncentráltam. A Belgrano-fok felett egy esőzónát szeltünk át, mely azonban csak másodpercekig tartott. Átrepültünk a szoros déli részén. A tenger tele volt sirályokkal, melyek békésen ringatóztak a vízen. Speedwell-szigete [spanyolul Isla de Águila mgj.] felett elértük a következő kontrollpontot, ám itt egy újabb esőzónába repültünk bele. Majd egyenesen Fitzroy felé vettük az irányt. […]
Egy újabb, 30 másodpercig tartó esős fázis után (ennyi idő alatt megközelítőleg nyolc kilométert tettünk meg) éppen az akció lefújásán gondolkodtam, mert attól féltem, hogy az eső az egész szigetcsoportot érinti, amikor hirtelen tisztulni látszott az idő a vízfüggöny mögött. Ez végül arra ösztönzött, hogy folytassuk küldetésünket a tervezett útvonal mentén.
Ekkor megparancsoltam a gépeknek, hogy gyorsuljanak fel, miközben szorosan a tenger felszíne felett repültünk. Negyven másodperccel a cél előtt egy Sea Linx helikopterrel találkoztunk. Gyors mozdulattal néhány domb takarásába repültünk, hogy elkerüljük a felfedezést […]. Húsz másodperccel később egy Sea King helikoptert vettünk észre a földön; így megismételtük az imént elvégzett manővert. Végül a Fitzroy-öbölben kötöttünk ki. Nem láttunk ott semmit.
Úgy döntöttem, hogy 30 másodpercet még repülünk […], majd egy jobbfordulóval megkezdjük a visszatérést a bázisra. A földön ekkor rengeteg brit katonát pillantottunk meg, akik azonnal tüzet nyitottak ránk. Egy jobbról balra felszálló légelhárító rakéta mögöttünk haladt el, hozzávetőleg harminc fokos szögben. Ahogy a gépek befordultak, Gómez felkiáltott: „Ott vannak a hajók!” – Két szürke sziluett rajzolódott ki a partnál.
„Fordulj balra a géppel!” – és […] elkezdődött a tánc. Kioldottam a bombáimat, melyek a Sir Galahad közepét találták el, Rinke bombái túlrepülték a célt, de szerencsére egy járműre pattantak és felrobbantak. Carmona alhadnagy szintén találatot ért el. A mögöttünk repülő páros […] a Sir Tristam-ot vette célba. […] A fedélzeten apró pontokként rohantak az emberek fel-alá […] és a jéghideg vízbe vetették magukat. […]
A támadás pillanata 00:26-tól látható, két „Skyhawk” 00:36-nál a Sir Tristam-ot támadja
Cafaratti kapitány, aki egy A-4C pilótájaként ugyanazon a napon alkonyatkor támadta a helyszínt, arról számolt be, hogy mindkét hajó lángokban állt […].
Dolgunk végeztével – ahogy Carballo szokta mindig mondani – a „víznek tapadva” hagytuk el Fitzroy-t. Leellenőriztem, hogy mindenki egészben van-e. Mindenki megvolt. […] Ez a nap nagy fájdalmat okozott az ellenségnek, de én mégis eleget tettem főnököm kérésének, amikor azt kérte tőlem: „Vezesd őket a dicsőségbe!”
Forrás: Relato del 1er Teniente Cachón – Piloto de A-4B Skyhawk. Carballo, Pablo: Con Dios en el Alma y un Halcón en el Corazón
Orbán Gábor, MA
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
