És néhányan – focirajongók – emlékeznek arra, hogy hetven esztendővel ezelőtt azon a napon írta be magát a magyar válogatott a labdarúgás világtörténetébe: hazai pályán páholta el a sportág kitalálóját hat háromra, ráadásul a Wembley Stadionban, ahol az angolok azelőtt sosem veszítettek a kontinensről jött csapat ellen. Azóta él a magyar nyelvben az „angol keserű” mondás, mely számunkra nagyon is édeset jelent.
1953. november 25-e Balázs Antal – Anti bácsi – számára is emlékezetes nap: akkor hallgatott életében először rádiót, olyan igazit, amelyikkel a fél világot lehetett fogni, és amelyikből minden szó tisztán hallatszott. Szepesi György rádiókommentárja azóta is sokszor feltűnik az éterben, olyan lelkesen talán a lelátón szorongó néhány magyar sem drukkolt csapatának, mint ő – nem hiába tartják hát Szepesit az Aranycsapat 12. játékosának. Az a rádióközvetítés (élőben, Londonból) és az a hangulat (egykori tanára nem csak rádiótulajdonos, de lelkes, sőt, heves szurkoló is volt) olyannyira mélyen beleivódott Anti bácsi emlékezetébe, hogy olykor, hajnalonta, mikor az embert a korai ébredéssel mindenféle gondolatok gyötrik, még ma is előbukkan – és egy ilyen hajnalon Anti bácsi nagyot gondolt: őrizze az Aranycsapat legendás tagjainak emlékét kopjafa is. Hiszen majd mindenikükről neveztek el stadiont, iskolát, labdarúgó akadémiát, sportbázist, Csutorás Ferenc borász elkészítette az Aranycsapat borsorozatot, amely a klasszikus tizenegy minden tagjának egy-egy borkülönlegességet ajánl, néhányukról utcát, teret neveztek el, páran még életükben, mások posztumusz díszpolgárokká választattak, alig néhányan szobrot is kaptak (Puskás Öcsi a legtöbbet, róla még egy kisbolygót is elneveztek, sőt, életét musicalban is feldolgozták), de összben az Aranycsapatról egyetlen emlékmű készült, Kalmár Márton alkotása a szegedi Tisza-parton, a Korányi fasoron található. Állítson hát emléket a tizenegynek: Grosics Gyulának, Buzánszky Jenőnek, Lóránt Gyulának, Lantos Mihálynak, Bozsik Józsefnek, Zakariás Józsefnek, Budai II. Lászlónak, Kocsis Sándornak, Hidegkuti Nándornak, Puskás Ferencnek, Czibor Zoltánnak, a tizenkettedik Szepesi Györgynek, a mérkőzés utolsó perceiben Grosics nagylelkűségének köszönhetően a kapuba beálló Gellér Sándornak és a csapat taktikáját megreformáló Sebes Gusztáv szövetségi kapitánynak egy-egy kopjafa, méretükben, mintázatukban egyforma, azaz néhány aprósággal jelezve néhányuk másságát vagy különlegességét: Szepesi és Sebes kopjafájának végződése eltér a többiekétől, hiszen ők nem a pályán vívták meg harcukat, Bozsik kopjafáján a 101-es szám arra utal, hogy a magyar labdarúgók közül ő volt az első, aki száznál több mérkőzést játszott a nemzeti válogatottban, még utolsó mérkőzésén, 37. évesen is gólt rúgott, és – csak úgy érdekességként, hiszen ez nem látszik a kopjafákon – a Buzánszkyét faragta meg Anti bácsi utoljára: az Aranycsapat tagjai közül ő hunyt el utolsóként, 2015-ben, 89 évesen.
Anti bácsi már csak olyan, hogy amit kiötöl, azt meg is valósítja. A tizennégy kopjafa mára elkészült – de valahol felállításukra is helyet kellett találnia. Csólyospálosra gondolt, arra a kelet-magyarországi kis falura, ahol már jónéhány kopjafát állított, többek között az aradi tizenhármak tizenötre bővített sepsiszentgyörgyi kopjafáinak hű másolatait, de ott talált helyet a trianoni országszétszabdalás emlékjele is, a hétszeresen megtört kopjafa. Csólyospálos polgármestere, Á. Fúrús János pedig olyan ember, aki azonnal lecsap azokra a dolgokra, melyekkel az általa vezetett településnek újabb hírnevet szerezhet – persze, hogy örömmel fogadta Anti bácsi ötletét, de még arra is vállalkozott, hogy a helyi tehetős embereket felkérje, mindenikőjük vállalja egy-egy kopjafa költségét: a csólyospálosiak azonban túlteljesítettek, a tizennégy kopjafa árának megtérítésére tizenhatan jelentkeztek.
November 25-én nagy nap virrad Csólyospálosra: akkor avatják az Aranycsapat kopjafaegyüttesét, jeles vendégeket hívnak az avatóra, köztük a csapat tagjainak leszármazottjait is, az ünnepség akkor veszi kezdetét, amikor Londonban Leo Horn holland futballbíró megadta a mérkőzés kezdetét jelző sípszót. És a kopjafák is egyedi elrendezésben kerülnek felállításra: ahogyan a csapat felsorakozott a pályán, azodáig szokatlan módon, 4–2–4-es hadrendben. Egyedi alkotáshoz illő emlékezetes avatóra készülnek hát Csólyospáloson – visszhangja talán még hozzánk is elér majd.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
