Michelangelo már majdnem elkészült a Sixtus-kápolna oltárképével, az Utolsó ítélettel, amikor III. Pál pápa szertartásmestere, Biagio da Cesena lesújtó kritikával illette az alkotást, mondván, a meztelen alakokat is ábrázoló freskó jobban illene egy nyilvános fürdőbe vagy egy kocsmába. Erre Michelangelo bosszúból az alvilág egyik alakját, Minószt a szertartásmesterről mintázta meg a remekművén. Biagio persze tiltakozott a pápánál, aki a legenda szerint azt felelte, illetékessége – végtelen sajnálatára – a pokolra már nem terjed ki.
A szertartásmester egyfajta visszaigazolását már nem érte meg: 1565-ben ugyanis a festményről a nemi szerveket akkurátusan kitakarták.
A művészettörténet egyik legnagyobb hatású alakjának zsenialitása már fiatalkorában megmutatkozott. A társain gyakran gúnyolódó művésztanoncot (akinek egyik tanulótársa ezért az orrát is betörte) Lorenzo de’ Medici, Firenze valódi ura az anekdota szerint annyira csodálta, hogy még az étkezéseken is maga mellé ültette.
Michelangelót a legnagyobbak közé a Pietàja emelte, amelyet azóta véd golyóálló üveg, hogy 1972-ben egy elmezavarban szenvedő magyar turista megrongálta. Dávid-szobrát a művész egy olyan márványtömbből faragta ki, amelyet előtte már többen is alkalmatlannak tituláltak szoborkészítésre. Nem csoda, hogy a firenzeiek emberfeletti képességeiről pletykáltak.
A költőként is jelentőset alkotó művész – aki egyes kutatók szerint Asperger-szindrómában szenvedett – elmúlt hetvenéves, amikor megbízták a Szent Péter-székesegyház építési munkálatainak a vezetésével, és még a nyolcvanon túl is hozott létre remekműveket.
További száz híres történelmi személyről olvashat a Múlt-kor korábbi különszámában.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
