Rémisztő képződmények a fehér, keresztény, heteroszexuális férfiak, tudtuk meg Niedermüller Pétertől. Aki azt hinné, ennél mélyebbre már tényleg nem süllyedhet valaki, súlyosan téved. Lehet. Csakhogy nagyon nem mindegy, ki az, akivel ez történik.
Tegnap egy Facebook-profilon – Reakció – a hitvédelmi oldal – szóról-szóra az alábbi sorok jelentek meg:
„Némák maradtunk, amikor a háború elől menekülő emberek ellen hónapokon át zajlott a félelem- és gyűlöletkeltés. Nem szóltunk, amikor azokat, akik saját nemükhöz vonzódnak, egy vezető politikus másodrangú állampolgárnak nevezte. Aztán pedofilnak. Akkor se lehetett hallani a hangunkat, amikor egy egész népcsoportra akasztották rá a „bűnöző/ingyenélő” címkét. Aztán szegény sorsú embereket ültettek a vádlottak padjára elítélve őket azért, mert szegények. És mi cinkosul, némán hallgattunk. Amikor országos lapok listázták – azaz bélyegezték meg – különböző szempontok alapján honfitársaink tucatjait, köztük barátainkat is, alkalmat adva újra a kirekesztésre, gyűlöletre, bűnbakképzésre, ismét csak elfordítottuk arcunkat. Egyszer aztán valakinek volt mersze minket rémisztő képződménynek nevezni. És akkor történt valami: felháborodtunk, és kimentünk az utcára, hogy kikérjük magunknak. Most mondjátok meg őszintén: kik vagyunk mi? Minek hívnátok minket? Szégyellem magam.”
Szerzőjük – talán nem fogják kitalálni a kedves olvasók, de sajnos így igaz – egy plébános. Hodász Ferenc, Angyalföldről.
Amint ismeretes, Veres András győri püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában február 2-án elmondta: komolyan kell venni és időben kiállni a Niedermüller által képviselt rasszista gondolattal szemben. A MKPK nyilatkozata felelősségteljes állásfoglalás volt. Elfogadása, minthogy a keresztény hit maradéktalan megvallását jelenti, minden katolikusra nézve kötelező – sőt mindenkire, aki, ha nem is katolikus, de – normális.
Ezzel szemben van tehát viszont olyan pap, aki fentebbi megnyilvánulásával nyíltan Niedermüller mellé állt. Magyarországon számos plébánost ért és ér egyházi részről is támadás hitükhöz való rendíthetetlen ragaszkodásuk miatt. Nagy kérdés, vajon az illetékes egyházi szervek milyen módon járnak majd el a fentebb megnyilatkozó, hitéről, küldetéséről a jelek szerint teljesen megfeledkező plébánossal szemben?
Itt akár be is fejezhetnők írásunkat, de – mégsem. Mert miről is van szó? Arról, hogy a hívek joggal várják el mindenkor, de főleg a mai apokaliptikus időkben, hogy az igazság őre és kőoszlopa, a katolikus Anyaszentegyház, igenis foggal-körömmel ragaszkodjon a Jézus Krisztustól reá bízott örökséghez, vagyis ápolja s védje a hitet, morálisan letörje hivatalos megnyilatkozásaival a vele szemben lázadó erőket.
Ezt a minap a MKPK meg is tette Niedermüller kijelentéseivel szemben. Ugyanezt várjuk el tőle azonban Hodász atyának a magyarok többségét szintén vérig sértő nyilatkozatával szemben is.
Addig is, amíg ez remélhetően mihamarabb megtörténik, néhány kérdés magához Hodász atyához. Mégis hol volt 2015-ben, amikor a Keleti Pályaudvart akarták lerombolni az általa pátyolgatott szivárványszínű humanisták? Tisztában van-e azzal, hogy amit azok akkor tettek és azóta is tesznek, a Tízparancsolat minden egyes mondatával ellenkezik? Felmérte-e, hogy nyilatkozatával mennyire szembement a MKPK egyértelmű, minden katolikusra kötelező érvényű állásfoglalásával?
Igen, nincsen rosszabb, mint amikor Isten szolgája veszi védelmébe Niedermüllert. Mindenesetre száz szónak is egy a vége: várjuk hát a MKPK ez ügyben is konzekvens megnyilatkozását – amíg nem késő.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
