Mélység és magasság. Kapaszkodók és a horizont végtelensége. Ezek a fogalmak – elvileg – mást jelentenek, jelenthetnek a hegyeket meghódítani vágyó extrém sportolóknak és mást a természetet vagy a helyben lakók rezdüléseit megörökítő fotósnak. Mohai Balázs esetében a két szenvedély szerencsésen és látványosan talált egymásra.
Mohai Balázs a Himalája és a Karakorum hatalmas vonulatai között, a tibeti fennsík nyugati végén megbúvó ország, Ladakh vidékét járva nemcsak a híres magyar Kelet-járó, Kőrösi Csoma Sándor nyomdokain haladt, de társaival együtt hódolni tudott a highline néven ismert sportőrületnek is, amihez más sem kell „csupán” hatalmas sziklák, hogy azután a közéjük feszített speciális kötélen a vállalkozó kedvűek a végtelen felett gyalogolhassanak. Ha már Kőrösi Csoma neve elhangzott: a fotós elmondása szerint a buddhista országban mindmáig őrzik a nagy magyar utazó emlékét, igaz, ehhez magyar önkéntesek is kellenek, akik nyaranta például segítenek a Zanglában található emlékház – itt írta meg az utazó híres tibeti–angol szótárát – karbantartásában.
Ezt a munkát és magának Kőrösi Csomának az emlékeit megörökíteni érkezett tehát az országba Mohai, ám nem mellesleg vállalkozó kedvű társainak sikerült a már említett extrém sport jelenlegi magassági világrekordját is felállítani. Idén június–júliusban zajlott az utazás, amely igen sokrétű felkészülést igényelt. Elég csak említeni az európai gyomrot próbára tevő helyi ételeket, a vízivással kapcsolatos veszélyeket, de az sem mellékes szempont, hogy az óriási hőingadozás, a nappali harminc fokokat váltó éjszaka mínuszok, is komoly kihívás elé állítják a szabadban éjszakázó utazókat. És ha ez nem elég: a négy-ötezer méter magasság komoly oxigénhiánnyal jár, a természeti viszonyok pedig a fotózás technikai körülményeit is nagyban befolyásolják.
A rossz idő még jól is jöhet
Mohai a tervezettnél lassabban tudott haladni a magashegyi sivatag kiszámíthatatlan időjárása miatt, így viszont volt ideje elmélyülni a helyi arcok látványában és megörökíteni a Tibetnél kevésbé ismert, még inkább elzárt terület lakosait. Akik közül sokan ekkor találkoztak először fényképezőgéppel, úgyhogy azt is csak nehezen értette meg többségük – s ebbe az angol nyelvtudás hiánya is belejátszott –, hogy mit is akar tőlük pontosan a messziről érkezett idegen. Szerencsére Mohai sikerrel járt, így képriportjával igen átfogó képet tud adni ezeknek a tradicionális körülmények között élő embereknek a hétköznapjairól, amelyet a fotós benyomásai szerint igazán mélységeiben, de legalábbis látványosan nem jár át a buddhizmus szellemisége. Igaz, imazászlók és imamalmok sokfelé akadnak, nem is beszélve a vörösbe öltözött szerzetesek látványáról, de Mohai tapasztalatai szerint a mindennapokat ez nem hatja át, legalábbis azokhoz az élményekhez mérten, amelyek Tibetben érik a nyugatról érkezőket. Mindenesetre Ladakh – már csak Kőrösi Csoma Sándor miatt is – a magyarok szívétől nem is annyira távoli hely, és maga a fotós is biztos benne, hogy egyszer még vissza fog ide térni.
Nők kecskét fejnek egy 3900 méter magasan fekvő gazdaságban, Zangla közelében Fotó: Mohai Balázs
Készül a vacsora a gazdaság konyhájában Fotó: Mohai Balázs
Pema a nyári hónapokat a hegyen tölti az állatokkal Fotó: Mohai Balázs
Lányok angolórán a zanglai iskolában Fotó: Mohai Balázs
Rőzsét gyűjtő nő egy patakon kel át Zangla közelében Fotó: Mohai Balázs
Fontos nyári elfoglaltság: a tehéntrágya gyűjtése és szárítása, ami a téli hónapokban fűtőanyagként szolgál majd Fotó: Mohai Balázs
Fiatal lány nézelődik zanglai házuk tetején Fotó: Mohai Balázs
Konyhakert Anmóban, közel 4000 méterrel a tengerszint felett Fotó: Mohai Balázs
Dolma Csiling szerzetesnő egy kolostorban Anmo közelében Fotó: Mohai Balázs
Tenzin Tille láma Phuktal közelében Fotó: Mohai Balázs
Tenzin Tille láma a phuktali kolostorban Fotó: Mohai Balázs
Tille Namgyal a phuktali kolostorban Fotó: Mohai Balázs
A sziklára épült phuktali kolostor, ahol Kőrösi Csoma Sándor közel egy évet töltött el Fotó: Mohai Balázs
A 17 éves Sztenzin Marlingban portréja Fotó: Mohai Balázs
Nők jakvajas teát főznek Zanskar folyó partján Fotó: Mohai Balázs
Szokásos reggeli napindító ceremónia a padumi iskola udvarán Fotó: Mohai Balázs
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
