Mások vagyunk. Ami talán nem is akkora baj.
Méretéhez és szelleméhez képest hajlamosak vagyunk túldimenzionálni bizonyos Bőtös Botond nevű, Csehországban élő, közép-európai kozmopolita identitással és hatalmas arccal rendelkező, szánalomra méltó figura szerepét.
(Hangsúlyozzuk, hogy szerkesztőségünk nem ért egyet az idézetek vulgáris tartalmával, pusztán csak idézzük az ominózus szövegrészeket. Továbbá a legkevésbé sem tartjuk szerencsésnek, ha újságírók, közéleti szereplők egymás testi hibáin élcelődnek, vagy bárki szexuális, vallási, világnézeti beállítottságát gúnyolják.)
Bőtösről annyit mindenképpen érdemes elmondani, hogy ő volt az a médiamunkás, aki egy alkalommal arról ábrándozott, hogy a jobboldali újságírók kihűlt tetemét egy IFA-platójára kellene összegyűjteni, majd elszállítani.
A megbékélés, a demokrácia és a sajtószabadság jegyében.
No meg azt is, hogy 2010-ig még harcos, jobboldali, kormánypárti újságíróként dolgozott a Magyar Nemzetnél, csak aztán tehetségtelensége, hatalmas pofája és alpári, rasszista megnyilvánulásai miatt kitették a jelentéktelenül apró szűrét a laptól.
Több, volt kollégájával is beszéltem, és majd’ mindegyik megerősítette, hogy a folyamatos cigányozása és zsidózása volt kirúgásának az elsődleges oka. Másodlagos meg az analfabetizmusa.
Bőtös elméje ennél a pontnál hasadhatott meg. A pici, kopasz ember kirúgásának másnapján levette bomberdzsekijét, hogy aztán Che Gevara pólóra cserélje azt.
Harcos antifasiszta lett belőle. Kiköltözött Csehországba és elindította a csehszlovák kém nevű (nomen est omen) magyargyűlölő blogját, majd belevetette magát a munka világába: jelenleg fénymásolókkal házal. Erről úgy ír a Marxot ünneplő, Mérce nevű kommunista portál, hogy idézem:
Legutóbb pedig meglátogatta Lukácsi Kati nevű politikai prostituált… izé… celebbel a Pesti Srácok kocsmáját, majd bizonyítékul egy fényképet is kirakott a Dohoto nevű Facebook oldalára, amin az a rendkívül komikus jelenet lett megörökítve, amikor pipiskedve hepciáskodik a mi egyetlen Botink, és testi fogyatékosságát úgy próbálja leplezni, hogy egy lépcső első fokán áll. Persze még így is kisebb a KDNP-ből kiugró, majd a ballib oldalon próbálkozó zavart asszonynál.
A képet felirattal is ellátta a pöttöm harcos:
Illetve ezzel:
Bőtöson Refugees Welcome póló virít, aminek Lukácsi láthatólag nagyon örül.
Mi kevésbé.
Persze kutya nem volt épp a kocsmában, de ha lett volna, akkor se történt volna az égegyadta világon semmi. Bőtös megitta volna a kakaóját, majd miután kifizette a számláját, kézen fogtuk volna, és egykedvűen átkísértük volna a közelben elhelyezkedő, EU-konform játszótérre hintázni, meg mászókázni, és tovább harcolni a be- és elfogadásért, a nyitottságért és a melegházasságért.
Én a magam részéről még nevettem is a kis IFA-plató és Lukácsi-fétissel megvert szerencsétlenen. Két fiam van. Kilencévesek, és mindkettő nagyobb, mint Boti. Ezért aztán a borsónyi Botikát meglátva, mindig kijön belőlem az apai ösztön. Szívem szerint megvédeném saját magától, a csúnya világtól, meg a nála sokkal nagyobb és a rá-teljesen indokoltan-mérges jobboldali újságíróktól.
Csak aztán az történt, hogy a homofóbia és a kirekesztés ellen harcoló liberális újságírónk hazaérvén, a túlzásba vitt kakaó fogyasztás következtében bátor netthuligánnak hallucinálta magát, és meg talált szólítani. Ezt is idézem:
Rögzítsük!
A kedvenc liberális újságíróm, aki egy egész egzisztenciát épített arra, hogy a kirekesztő, Alföldi Róbertet buzizó, homofób magyarokról ír, simán lebuziz. Politikai alapon.
A liberális újságíró, aki engem/minket náciz, és magát antifának aposztrofálja, azért buzizik le, mert balettművész vagyok. Mondom: politikai alapon.
Itt tart ma az ellenzéki újságíró szakma. Ilyen szerencsétlen álszent bunkók írják az ellenzéki hírportálok cikkeit. Akik Havas Ferenc, Fülöp Viktor, Keveházi Gábor, Dózsa Imre és Seregi László országában megengedik magunknak azt a bátorságot, hogy egy balett-táncost azért buzizzanak, mert (jobboldali) balett-táncos. Ez ma a liberális újságíró szakma. Olyan emberekből áll, akik megölnék a jobboldali újságírókat, és akik buzizzák a balettművészeket. Esetemben mindkettőt.
Persze mi vagyunk a gyűlölet karmesterei, miattunk van gyűlölet az országban, miattunk romlik a közbeszéd állapota, mi vagyunk a homofóbok, a nácik, a kirekesztőek, és miattunktartittezazország.
Bőtös persze itt még nem állt le. Folytatta a durcás antifa:
Még két kollégámat és barátomat is sikerült lebuziznia a törpikénknek, de halmazatilag azt a bravúrt is megoldotta, hogy ugyanabban a kommentben még nácizik is egyet. A buzizó antifa nácizik.
Gyönyörű.
A libsi újságíró, aki minden olyan esetben az ország elhagyásával fenyegetőzik, ha pár kommentelő Alföldi nemi identitására tesz pár keresetlen megjegyzést, nyilvánosan buzizik le három jobber újságírót.
(Egyébként friss hír, hogy Milo jön.)
Aztán Bőtös még meg is fenyegetett, ami tényleg már az irodalmi abszurd kategóriája. Ezt is mutatom:
A korrektség a történeti hűség, valamint a jegyzőkönyv kedvéért fontos megjegyezni, hogy ezen a ponton jeleztem, hogy jöhet, és nagy szeretettel fogom várni, de valószínűleg sírni fog, azt pedig már csak itt teszem hozzá, hogy létezik egy felettébb izgalmas sport, az úgynevezett törpehajítás, aminek röviden az a lényege, hogy nagy növésű emberek némi alkohol elfogyasztása után azon versenyeznek, hogy ki tud messzebbre hajítani egy dobálózásra alkalmas, picinyke embert.
Ez utóbbi nem tudom miért jutott eszembe. Csak úgy beugrott. Mindenesetre egyszer szívesen kipróbálnám. Mielőbb, mert Angliában már betiltották. Itt még legális.
Kis utószó: nyilván meg fogom kapni, hogy csúnya dolog más emberek testi hibáiból gúnyt űzni, meg a fentebb levő írásommal a bodyshaming minősített esetét valósítottam meg, ami teljesen nyilvánvaló, hogy még a pedofíliánál és a gyilkosságnál is nagyobb bűntett, csak az van drága libsi újságírók, hogy ha majd ti sem fogtok gúnyt űzni/ti sem fogjátok megszégyeníteni Németh Szilárdot, és nem fogtok Orbán pocakján élcelődni, és kirúgjátok a buzizó, bunkó törpéteket, akkor majd dumálhatunk a rettenetes bodyshamingről. Addig nem.
És jó keresztény emberként azt is szeretném leszögezni, hogy Kulka János, Csákányi Eszter, Székely Kriszta, Debreczeny Csaba, vagy Ascher Tamás kiváló művészek. És amikor megnézem őket, vagy a produktumukat, pont nem érdekel, hogy előző nap a Pride-ot nyitották meg, vagy egy ellenzéki tüntetést vezettek, vagy épp egy interjúban diktatúrázva lobbiztak több millió migráns azonnali befogadásáért. Attól mert mást gondolunk a politikáról, még nem lettek rosszabb művészek. És attól függetlenül kívánok nekik jó munkát, hogy én minden esetben ki szoktam jelenteni – immáron legkevesebb tizedszerre –, sosem szabad egy művész művészi teljesítményét politikai alapon minősítgetni, ők viszont sosem.
Hiába…
Mások vagyunk.
Ami talán nem is akkora baj.
Apáti Bence – www.polgarportal.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
