Nem titok, hogy a posztmodern politika nagyrészt a marketingből ismert, és sokezer fókuszcsoporton tesztelt kommunikációs stratégiákon és módszereken alapul.
Manapság nem megy ritkaságszámba, ha személyek vagy politikai csoportok pusztán a közösségi háló segítségével növelik népszerűségüket, miközben tényleges politikai vagy egyéb közösségi munkát nem, vagy csak elvétve fejtenek ki. Tényleges munka, rendszeres tevékenység már jóideje nem szükséges a népszerűség megszerzéséhez, megtartásához.
Fontos persze megjegyezni, hogy az interneten begyűjtött lájkok száma távolról sem jelenti, hogy azok a politikai versenyben tényleges szavazatokra válthatók.
A „éteri” népszerűség még nem jelent garanciát arra, hogy az adott személy, párt vagy mozgalom a választáson is befut. Amire viszont kiválóan alkalmas, az a potenciális választók, és nem ritkán a potenciális partnerek megtévesztése.
Választás előtt mindenki a bizonytalanok és a korábban nem szavazók közt keresi azokat, akikkel saját táborát növelné, „a meg kell szólítanunk a fiatalokat” mantrára pedig hajlamosak sokan csodafegyverként tekinteni. Az utóbbi néhány évben egyre-másra alakult felvidéki magyar pártok és mozgalmak is jórészt ennek segítségével próbálták nagyobbnak, értékesebbnek, trendibbnek láttatni magukat.
Az általuk kezelt FB-oldalak közönsége és saját választóik közé kitették az egyenlőségjelet, hátha lesz, aki megeszi. Van már olyan politikusunk, aki három választáson, három különböző formációban tudott „új arc” lenni a politikában, és mindig a fiatalok becsatornázását ígérte. Ügyes.
A politikai kommunikáció üzenetalapúvá lett. Minél egyszerűbb az üzenet, annál könnyebb annak átadása és befogadása. Szintén az utolsó tíz év hozadéka, hogy megszűnt a különbség a pozitív és negatív üzenetek hatásfokában. A politikai marketing nem finnyás, bátran válogat a tudományos, féltudományos és áltudományos meggyőzéstechnikákból.
A fentiek egyik mellékhatása, hogy a berögzült egyszavas üzenetek megfelelő idő és ismétlésszám után már a szuggesztió és hipnózis területéről ismert ún. hívószavak szintjén működnek, és kiválóan alkalmasak a manipulációra. Ha megfelelő közönség előtt a Felvidéken valaki kiejti Bugár Béla nevét, bizton számíthat annak megosztó voltára.
De ilyen az oligarcha kifejezés, a maffiakormány, a káderlerakat és újabban a NAKA is.
Mára mindegy mi a körítés, ha megfelelő időben elhangzanak ezek a kifejezések, megakasztható vagy lekukázható vele egy többhónapos tárgyalási folyamat, anélkül, hogy akár egyetlen értelmes indokot kellene mondani erre.
Mégiscsak elegánsabb, mint azt mondani, keveselljük a nekünk kínált posztok számát, vagy ha úgy tetszik a vályúméregetéskor nekünk csak a sarokban jutott hely.
Miután egész nyáron zajlott a közös piknikről piknikre járás, elég kimondani pár „hívószót”, és ismét hitelesen lehet elkezdeni rettegni Bugár Bélától, az oligarcháktól, a NAKA-tól. Sokszorosan kipróbált módszer, miért ne működne? Úgy tűnik nagyon bíznak benne, hogy az ujjbegyekben nincs emlékezet. A telefonpörgetés gyorsaságával tűnnek el az egység és a felvidéki magyar parlamenti képviselet újrateremtésére irányuló nyilatkozatok, vagy a „hagyjuk végre magunk mögött a múltat” típusú mondatok.
Ráér a magyar egység, hová a sietség? Mi ráérünk, hisz` a többség még nem jött rá, hogy mi kellünk neki és senki más. Nem kell a „korrupt Híd”, sem „az elaggott MKP”, mi vagyunk az élcsapat.
Most még csak 0,01 százalékos támogatottsággal, de bennünk van küldtetéstudat. Várjunk hát 2022-ig, addigra talán megvilágosodik a sok bugris. Mi mégiscsak megkerülhetetlenek vagyunk, hiszen mi hozzuk a fiatalok szavazatait. Biztos?
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
