Ami a tisztaságot illeti, nagyon gyorsan szögezzük le: az, hogy egy játszótéren cigarettacsikkek, szotyihéj, üvegszilánkok, sörösdugók vagy éppen háztartási hulladék található, az nem elsősorban a köztisztasági vállalat sara. Ez, bármennyire is fájó, de saját közösségünk tükre. Még ha torz is e kép, az mégiscsak tagadhatatlan, hogy a szemét nem magától, égi mannaként kerül a homok, a kavics közé, hanem azt valakik eldobják. Hanyagságból, lustaságból, neveletlenségből, nemtörődömségből, kivagyiságból, vagánykodásból – az indíték mindegy, az ilyesfajta viselkedést legpontosabban surmóságnak lehet nevezni.
Az viszont már felróható a köztisztasági vállalatnak, hogy a tájékoztatásuk szerint naponta végzett takarítások, havi fertőtlenítések hatásfoka finoman szólva is hagy némi kívánnivalót maga után. Magam is szemtanúja voltam olyan játszótér-takarításnak, melynek végeredményeként a tér állapota konkrétan semmiben sem különbözött a beavatkozás előttihez képest. Magyarán ugyanolyan szemetes volt, mint takarítás előtt. Talán segítene, ha például a játszóterek esetében legalább szúrópróba-szerűen ellenőriznék is, hogy az alkalmazottak mennyire végzik el a rájuk bízott feladatot. Nem szorosan a játszóterekhez kapcsolódó probléma, de az ugyancsak sok gyermek által igénybe vett központi park esetében is érdemes lenne megvizsgálni a köztisztaságiak munkavégzésének hatékonyságát: elég, ha védettek a varjak, nem muszáj a sétányokat is víztől és tisztítószertől védett övezetté nyilvánítani: nyugodtan meg lehetne azokat tisztítani a rengeteg madárürüléktől.
A játszótereken hamar feltelő kukák problémájára egyébként megoldás lehetne még több ilyen szemetes elhelyezése. Hasznos lehetne továbbá valamiféle érzékenyítő, nevelő, adott esetben akár humoros vagy elrettentő táblák kihelyezése, melyben felhívnák térhasználók és térfoglalók figyelmét, hogy itt nem kellene szemetelni – megfejelve természetesen a kihágásért járó bírság összegével.
És ha már bírság. A játszótereken a tisztaság kérdése szorosan összefügg a biztonság, a rend kérdésével. A gyermekek biztonságát veszélyeztető szemét ugyanis gyakorta a játszótereken bandázó fiatalok „terméke”, akik a főként szocializációs célú összejövetelei során „felejtik” ott a cigarettacsikket, a szotyihéjat, az energiaital dobozát, a sörös- vagy az üdítős üveg kupakját, a ropis tasakot. Az olykor estébe, éjszakába nyúló összejövetelek gyakran csendháborítással járnak – a helyi rendőrség tájékoztatása szerint érkeznek is erről szóló lakossági bejelentések hozzájuk. Ami viszont érthetetlen, hogy visszatérő probléma lévén, a helyi rendőrség miért él oly visszafogottan a bírságolás elrettentő eszközével, miért választják gyakran csak a figyelmeztetést. Sokszor az intézmény kommunikációjában is visszatérő elem, hogy nem cél a bírságolás. Márpedig a helyi rendőrségtől a közösség túlnyomó, szabálykövető hányada a rend biztosítását, a szabályok betartatását várja el, nem pedig a kihágást elkövetők lelki istápolását vagy éppen állampolgári nevelést. A szabályok betartására és betartatására pedig még nagyobb szükség van az olyan kiemelt, érzékeny helyszíneken, mint a játszóterek és környéke. Gyakoribb járőrözés, szigorúbb fellépés, komolyabb bírságolás, a kihágások esetén kiróható büntetésekről szóló tájékoztatás kifüggesztése, a helyi rendőrség elérhetőségének közzététele sokat segíthetne a helyzeten, mint ahogy azt sem ártana megvizsgálni, vannak-e olyan terek, ahol a problémák, a panaszok száma indokolja, a helyszín pedig lehetővé teszi térfigyelő kamerák elhelyezését.
A rendezett, élhető városhoz ugyanis a játszóterek tisztasága és biztonsága elengedhetetlen.
Fotó: Farcádi Botond
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
