Képzettség-alapú bevándorlási rendszerrel a demográfiai hanyatlás ellen
Most, hogy maga Elon Musk is világgá tweetelte, már biztosan igaz: „a népesség rohamos csökkenése a legnagyobb veszedelem, mely civilizációnkat fenyegeti”. Amerikában 2020-ban 1,72-re esett a termékenységi arányszám. Ennyi gyermeket hoz élete során világra az átlagos amerikai nő. Ez minden idők legalacsonyabb adata, és persze messze elmarad a 2,1-től, amellyel a társadalom újratermelné önmagát. Tíz évvel ezelőtt, amikor Hogyan halnak ki a civilizációk?című könyvem megjelent, Amerikában még megvolt a 2,1-es ráta, jóllehet, mint megjegyeztem, két meghatározott csoport: az (protestáns fundamentalista) evangéliumi keresztények és a spanyolajkúak jóvoltából.
Mára demográfiai tél ereszkedett le az Amerikai Egyesült Államokra és nincs a láthatáron egyértelmű kiút. Középtávon az egyetlen lehetséges megoldás képzett felnőttek bevándorlása lehet, ilyen bevándorlók megfelelően nagy számban pedig csakis két országból érkezhetnek: Indiából és Kínából.
A civilizációk azért halnak ki, mert ki akarnak halni. A társadalmak a jelennek élnek, jövőjükről nem gondoskodnak, mert el akarják kerülni a gyermekvállalás vesződségeit. A mai demográfiai hanyatlás előzményeit ott láthatjuk a nagy sándori hódítás utáni ókori görög civilizáció történtében és Róma sok évszázaddal később bekövetkező alkonyában.
A modern korban a vallásos elkötelezettség mértékéből lehet a legbiztosabban következtetni arra, mennyire él egy-egy társadalomban a vágy, hogy új nemzedékeket hozzon világra. Ehhez hasonló véleménnyel gyakran találkozni a szakirodalomban, így Eric Kaufmann brit demográfusnál is. A demográfus szakszórtárban „nagy termékenységi átmenet” néven szereplő jelenség a városiasodás és a gyermekmunka eltörlése nyomán következett be. Az agrártársadalmakban és az iparosodás kezdetén a gyermek olcsó munkaerőnek számított, valamint (haláleseteket követő kártérítési perek szomorú példájának bizonysága szerint) meghatározott pénzügyi értéket képviselő erőforrásnak.
Attól kezdve, hogy a családtól immár a társadalombiztosítási rendszerek vették át az idősekről való gondoskodást, a fiatalok a felnőttkor kezdetén léptek be a kenyérkereső munka világába, és a gyermeknek nem pénzben kifejezhető, hanem lelki értelemben vett értéke lett.
Mármost az elmúlt tíz év adatai igazolják 2011-ben kifejtett tételemet: az amerikai termékenységi ráta süllyedése híven követte a vallásosság csökkenésének adatait (vagyis az utóbbiak alapján megjósolható volt). Ez pedig súlyos következtetéseket sugall a közpolitikára nézve. Ha ugyanis a születési arányszámot meghatározó tényezők közül a vallásosság a legfontosabb, akkor a közpolitika csak szerény hatással lehet a születésszám alakulására.
Az amerikaiaknak a vallással kapcsolatos magatartását évente vizsgáló Gallup közvélemény-kutató intézet minden évben felteszi a kérdést, mennyire fontos a vallás a válaszadók életében: igen fontos, meglehetősen fontos vagy nemigen fontos. Mint a fenti diagramból kiderül, az Egyesült Államokban mért termékenységi arányszám görbéje szorosan követi az „igen fontos” válaszokét. A termékenység és a vallásos hit közti összefüggést tehát igen hiteles statisztikai tények igazolják. Ahol csak hozzáférhetőek az ezzel kapcsolatos adatok,
Forrás:latoszogblog.hu
Tovább a cikkre »
