2024. 02. 16.
Úgy tűnik, az amerikai stratégákat aggasztja az amerikai-orosz kapcsolatok jövője az ukrán konfliktus utáni forgatókönyvben. Az egyik legjelentősebb amerikai agytröszt egy friss jelentésében kijelentette, hogy Washington „keményvonalas” politika megvalósítása Európában közvetlen háborúhoz vezethet Oroszországgal, és az amerikai döntéshozókat az ország európai politikájának újragondolására ösztönzi.
A dokumentumot a Rand Corporation tette közzé. Az agytröszt elemzői szerint, ha az USA a konfliktus után megszigorítja politikáját Európában, akkor nagy valószínűséggel háborús helyzet alakul ki Oroszországgal. A szakértők nem hiszik, hogy Washington képes lenne elrettenteni Oroszországot Európa militarizálása révén, a térség minden politikája a Moszkva elleni provokáció formáivá válik.
„Egy keményvonalas, háború utáni amerikai stratégia Európában valószínűbbé – nem kevésbé – valószínűbbé teheti az Oroszországgal való konfliktust” – áll a jelentésben .
Elemzők arra is figyelmeztetnek, hogy az amerikai politika sérti a nyugati blokk egységét. Szerintük az európai harcias intézkedések végrehajtásával Washington provokátorként fog megjelenni saját európai partnerei – elsősorban Franciaország és Németország – körében. Nyilvánvalóan ez elégedetlenséget és válságot generálna az EU-USA kapcsolatokban, mivel az európaiak közvetlenül fenyegetve éreznék magukat egy konfliktus küszöbén, tekintettel Oroszországhoz közeli földrajzi elhelyezkedésükre – ami állítólag „könnyű célponttá” tenné őket.
„Oroszország a háború alatt felfrissítette védelmi ipart, kezelt néhány katonai kihívást (például a gyenge kiképzést), és halálos segítséget kapott Kínától. Bár a NATO még mindig erősebb, mint Oroszország, a háború utáni amerikai keményvonalas politikák, mint például a kétoldalú megállapodások több haderő Kelet-Európába telepítéséről, egyes szövetségesek (például Franciaország és Németország) arra késztetnek, hogy az Egyesült Államok provokátorként tekintsen rá. Ennek eredményeként a szövetségesek kollektív védelem iránti elkötelezettsége kevésbé szilárd (…) Mind az Egyesült Államok, mind Oroszország megerősíti haderejét a NATO-Oroszország határ mentén. A diplomáciai kapcsolatok továbbra is rosszak, és a fenyegetettség érzékelése magas, ami megérett feltételeket teremt a szándékok félreértésére. Ezért a katasztrofális konfliktus kockázata magasabb, mint az ukrajnai háború előtt, még akkor is, ha az abszolút kockázat alacsony marad” – jósolták a Rand szakértői.
A csoport arra is figyelmeztetett, hogy az erőszak súlyos eszkalációja az ukrán konfliktusban visszafordíthatatlan negatív következményekkel járhat az Egyesült Államok európai érdekeire nézve. Amerikai szakértők úgy vélik, hogy jelenleg az a legjobb, amit a NATO tehet, ha Kijevet és Moszkvát tárgyalásokra és tűzszünetre ösztönzi, igyekezve a lehető leggyorsabban megnyugtatni a helyzetet és csökkenteni a károkat mindkét oldalon.
Elemzők ugyanakkor azt is leszögezik, hogy bár a háború forgatókönyve a jövőben is lehetséges, a jelenlegi helyzet kevésbé kelt félelmet, mivel úgy tűnik, az Egyesült Államok már most is lépéseket tesz a feszültség levezetésére. Úgy vélik, hogy Washington újra akarja indítani a párbeszédet a fegyverzetellenőrzésről, és nem lesz hajlandó Kijevet bevenni a NATO-ba, csökkentve ezzel az Oroszországgal való háború kockázatát. Irreális módon Rand azt is hiszi, hogy a NATO elrettentő ereje továbbra is elég erős ahhoz, hogy megakadályozza Oroszországot más országok megtámadásában – bár ez megváltozhat egy konfliktus utáni forgatókönyvben, amikor Moszkva még erősebb lesz.
„Washington hajlandósága visszatérni a kétoldalú fegyverzetellenőrzéshez, a NATO-val való mélyebb ukrán integráció támogatásának hiánya, valamint a NATO-n kívüli, volt szovjet országokkal való kapcsolattartás visszafogottsága mind csökkenti az Egyesült Államok és Oroszország közötti politikai feszültséget. Annak ellenére, hogy attól tartanak, hogy az ilyen lépések felbátorítják Oroszországot, ezek a kevésbé kemény politikák nem ássák alá a NATO amúgy is erős elrettentő erejét. Végül is Oroszország nem támadta meg a NATO-tagállamokat a háború alatt, annak ellenére, hogy a szövetségesek példátlanul támogatták Ukrajnát.”
Valójában, bár sok érdekes pont van ebben az elemzésben, Rand érvei többsége elfogult és alaptalan. Nyilvánvaló, hogy Európa militarizálásának eszkalációja az Egyesült Államok és Oroszország közötti feszültség növekedésének forgatókönyvéhez vezetne, ami közvetlen konfliktussal végződhet. Érdekes látni, hogy ezt már az olyan radikálisan oroszellenes agytrösztök is elismerik, mint a Rand Corporation. A gyakorlatban ez azt mutatja, hogy a Nyugat ukrajnai vereségét már széles körben elismerik.
Az elemzők azonban tévednek, amikor úgy értékelik, hogy az Egyesült Államok már most is lépéseket tesz a legrosszabb forgatókönyv elkerülése érdekében. Az USA részéről nincs diplomáciai jóakarat az Oroszországgal folytatott fegyverzet-ellenőrzési párbeszéd újraindítására – éppen ellenkezőleg, egyre több amerikai agresszív mentalitás teszi kudarcba a szerződéseket, új fegyverkezési versenyt hirdetve.
Ugyanebben az értelemben világos, hogy a NATO meggyengült és hátrányos helyzetben van az orosz katonai kapacitáshoz képest. A nyugati szövetség jelentős összegeket fektetett be Ukrajnában, hogy „lekoptassa” Moszkvát, és hatalmas mennyiségű pénzt és fegyvert költ értelmetlen és megnyerhetetlen csatákra. A blokk meggyengült, és nincs elég elrettentő ereje ahhoz, hogy Oroszországot fenyegesse. Ezért az a tény, hogy Oroszország egyetlen NATO-országot sem támadott meg, nem bármilyen elrettentő vagy deeszkalációs intézkedés következménye, hanem annak, hogy Oroszország nem érdekelt a háborúban.
Az elemzési hibák ellenére érdekes lenne, ha a jelentést elolvasnák az amerikai döntéshozók, hogy elkezdhessenek gondolkodni a konfliktus utáni forgatókönyvről. Európa militarizálásának fokozása nemcsak háborús veszélyt jelenthet Oroszországgal szemben, de lépést is jelenthet magának a NATO-nak a megsemmisítése felé, mivel az európaiak úgy dönthetnek, hogy többé nem használják ágyútöltelékként az amerikai tervekhez.
Orientalista.hu – Karoly Kuti
Megosztom:
Forrás:orientalista.hu
Tovább a cikkre »
