Hálátlan feladat a címben említett úrról beszélni. Mindamellett, hogy ír, szerkeszt, fordít, induló írókat mentorál, két gyermek édesapja, szabadidejét különféle irodalmi díjak átvevésével tölti, egy végtelenül kedves személy, akiről ugyancsak megerőltető valami rosszat mondani. Márpedig egy bemutatóban muszáj valami csámcsognivalónak lennie, különben aligha figyel fel csak úgy a kedves emberekre a nagyérdemű.
1978-ban született Marosvásárhelyen. Akkor még nem tudta, hogy Koppány is lesz belőle. Mert mégis miféle dolog egy modern írónak mindössze két névvel szaladgálnia?! (E sorok írója is a szerény Szabó István névvel látott napvilágot.) Úgyhogy, amikor Kolozsváron 2000-ben megjelent első prózakötete, az Arról, hogy milyen nehéz, odabiggyesztette a Koppány nevet. A könyv megjelenése után megkapta a Mikó András-díjat, mert akadt egy kis ideje rá. Aztán írt egy Háromszéki utazások (2002) című könyvet, annyira elfogyott az ihlete. Ne keressék, az író úrnak is csak egy példánya van belőle (talán okkal…). Ettől függetlenül 2003-ban kapott egy Faludy György-díjat, azért csak egyet, mert kettőt nem osztanak belőle. De valamiért tehetségesnek bizonyult, mert 2004-ben megkapta a Székelyföld-díjat is. Ekkor megemberelte magát, és írt egy erősen vastag regényt, Jozefát úr, avagy A regénykedés címmel. Meg is nyerte vele az Irodalmi Jelen pályázatának (csak) második helyét, a nemes mű pedig 2006-ban megjelent. De előtte még (csak úgy) kapott egy Tiszatáj-díjat. Miért is ne kapná, ha már van… Ezt követte 2007-ben a Magvető kiadásában a Nagyapám tudott repülni novelláskötete (nagy ügy, az enyém káromkodni tudott, de úgy, hogy hozzá jártak a matróziskola növendékei órára). 2009-ben NKA alkotói támogatásban és Solitude-ösztöndíjban részesült, melyeknek minden bizonnyal nagy szerepük volt az Amelyben Ekler Ágostra emlékezünk című regény létrejöttében, mert valljuk be, ingyen a kutya sem ugat. 2010-ben megjelenik az említett regény, erre bezsebeli a Móricz Zsigmond-ösztöndíjat. 2014-ben írónk újabb regénnyel jelentkezik, a Nem kell vala megvénülnöd 2.0 című remek alkotással. Naná hogy ugyanebben az évben megkapja a Méhes György-díjat. Végül 2016-ban József Attila-díjjal koronázzák eddigi irodalmi elkövetéseit – és ekkor mindenki kedves Zsoltja elhallgat.
E csendnek teljesen prózai okai vannak: Magyarországra való település, házasság, gyermekáldás, mindennapi kenyérkereset stb. Csendes-kedves, roppant humoros, sajátosan Nagy Koppány-os tárcái, novellái ugyan megjelennek különféle lapokban, de kötettel egészen 2021-ig nem jelentkezik. Igaz, addig megszerkesztette Magyarország fél irodalmi termését – kolosszális munka! Végül ez év vége felé három könyvvel is berobban, csakis azért, hogy a kritikusoknak fejtörést okozzon, melyik alkotásról írjanak ismertetőt.
Az Apucifoci, a A vendégmunkás (és a) dalai és a Lórúgás gyomorszájra sajátos, kiforrott Nagy Koppány Zsolt-os művek. Humoruk, mondanivalójuk, eleganciájuk utánozhatatlan. E három művel, és nem mellékesen a szerzővel ismerkedhet meg a kedves olvasó december 11-én, szombaton 18 órától Sepsiszentgyörgyön a Tein Teaházban. A szórakozás garantált.
Miklóssi Szabó István
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
