A Magyar Nemzet cikkírója egy érdekes összehasonlítást tett azzal kapcsolatban, hogy milyen játékfilmekkel igyekeznek érzékenyíteni a nézőket, miközben a valóságban éppen az ellenkezője történik.
Gyakran foglalkozunk e hasábokon a német köztelevízióban felépített párhuzamos valósággal, amelyet torzképként erőltetnek nézőik millióira politikai kérdésekben. A legutóbbi emlékezetes példa a Deutsche Welle budai Várnegyedben készült manipulatív riportja volt. De a legnagyobb dózist ebből a torzképből a német nézők a saját országukról kapják. Az e heti népbutítás olyan méretesre sikerült a ZDF csatornáján, hogy a közmédia bűnügyi magazinja maga cáfolja – írja a szerző.
Minden krimibe kellenek jó és rossz fiúk. A jók közül ketten – Tülay Yildrim és Lulu Koulibaly – amúgy nők, akik Ömer Kaplannal kiegészülve – most talán elcsodálkozik az olvasó – egy hamburgi rendőrörs már Németországban született nyomozói. A rossz fiúk egy szélsőjobboldaliként beállított párt – a hasonlóság itt több mint feltűnő az AfD-vel (Alternatíva Németországnak) – helyi vezetői, illetve a párt mögé bújó neonáci csoport illegális lőgyakorlatot tartó és 88-as, vagyis a neonáci kód szerint Heil Hitler! tetoválást viselő tagjai.
A rosszak nehezményezik, hogy Ömer, Tülay és Lulu nevű idegenek foglalkoznak az ügyükkel egy német rendőrségen – ez politikailag rendkívül inkorrekt felvetésnek számít. Az áldozat egy erősen elhízott, agresszív neonáci, Dexter (latin jelentése: jobboldali), akit egy Mübariz Pettekaya nevű, egyébként dolgos gyorsétterem-vezető bevándorló állítólag önvédelemből terít le. A cselekmény amúgy szövevényes, mert Becker tud, ha akar: csak a figurákat veszi sematikusra. Nem véletlenül teszi. Az „üzenet” – ez minden tanmesébe kell – a következő: a bevándorlásellenesség rasszizmus, a bevándorló ugyanis ugyanúgy él, viselkedik és érez, mint a született német, csak más a bőrszíne és különösen cseng a neve. Aki pedig rasszista, az a neonácikkal árul egy gyékényen. A párhuzamos társadalmak, a segélyhajhászás, a no-go zónák, az iszlamista merényletek, az uszító imámok, a burkák és a fényes nappal elkövetett antiszemita támadások ebben a világképben egyáltalán nem vetődnek fel.
A bűnügyi statisztikák lehangolók. Miközben a külföldiek aránya Németországban 12 százalék körül van, a bűnelkövetők között mintegy egyharmad az arányuk, az erőszakos cselekmények esetében negyven százalék.
A bajor börtönökben ülők csaknem fele nem német, és ebbe nem számítanak bele az állampolgárságot már megszerzett bevándorlók.
A beilleszkedési zavarok a német gazdaság és társadalom alapját jelentő munka világában is jelentkeznek. A migráns hátterűek munkanélküliségi rátája az országos átlag két és félszerese.
Sok német kíváncsi azért a politikai korrektségen kívül másra is. Milliószám kapkodták el Thilo Sarrazin berlini szenátor (tartományi pénzügyminiszter) Németország felszámolja önmagát (Deutschland schafft sich ab) című, bevándorláskritikus könyvét. Ez többek között a német törvények és életforma tiszteletét fogalmazta meg a bevándorlókkal szembeni követelményként.
Kálváriája végén Sarazzint tavaly kizárták a Szociáldemokrata Pártból.
A német elit – a ZDF-et is beleértve – kínosan ügyel rá, hogy a bevándorlásellenesség a közbeszédben az „egészségügyi kordon” túloldalára essen, a szélsőjobboldal reszortja legyen. De az AfD-re legutóbb több mint ötmillió német szavazott a Bundestag-választásokon. Pedig nagyságrendileg sincs ennyi Heil Hitler!-tetoválásos neonáci, és jóval több Ömer ül a rács kellemetlenebb oldalán, mint a másikon.
Most a világjárvány háttérbe szorítja a bevándorlás ügyét, de nem mindig lesz világjárvány.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
