Álom az álomban – egy személyiség érzete címmel nyílt meg a Liszt Intézet Pozsony kiállítótermében Sam Havadtoy vagy Havadtőy Sámuel magyar származású amerikai festő, lakberendező és galériatulajdonos kiállítása március 21-én.
„Ez a tárlat kisebb-nagyobb eltérésekkel a tavalyi római Collegium Hungaricumban is bemutatásra került nagy sikerrel” – kezdte köszöntő beszédét Venyercsan Pál, a Liszt Intézet Pozsony igazgatója. Életrajzát ismertetve elmondta, Havadtoy magyar szülők gyermekeként született Londonban.
A család 1956 elején visszatért Magyarországra, és csak a forradalmat követően – nagy nehézségek árán – tudtak visszamenni Nagy-Britanniába. Havadtoynek végül 1971-ben sikerült Jugoszlávián keresztül illegálisan elhagynia az országot. Londonban megismerkedett az angol régiségkereskedő és lakberendező Stuart Greettel, az ő meghívására költözött 1972-ben New Yorkba, ahol aztán megszakításokkal 2000-ig élt.
A nyolcvanas évek NewYorki-i művészvilágának aktív tagja
1978-ban létrehozta a lakberendezéssel foglalkozó Samuel Havadtoy Galleryt, és a múlt század nyolcvanas éveiben bekapcsolódott a New York-i művészéletbe, ahol a legkiválóbb művészekkel dolgozott együtt. Szoros baráti viszonyba került Warhollal, Haringgel, George Condóval, Donald Baechlerrel, és sok más művésszel. Köztük Yoko Onóval is, akivel élettársi kapcsolatban élt húsz éven keresztül.
1986 és 1990 között Svájcban élt, miközben egyre többet járt Magyarországra is. 1992-ben létrehozta a Galéria 56-ot, amelynek neve Yoko Onótól származik, aki ezzel a névvel a képzőművészetben bekövetkező forradalomra utalt. A galéria rendkívül fontos szerepet játszik a rendszerváltás utáni magyar művészeti életben.
Gyakran mutatott be itt az 1990-es években kuriózumnak számtó világhírű, főleg amerikai művészeket, mint például Keith Haring, Andy Warhol, Agnes Martin, Cindy Sherman, Kiki Smith, Ross Bleckner vagy Donald Sultan és mások, akik közül többen személyesen is részt vettek a kiállításmegnyitókon, ami a kilencvenes években igencsak ritkaságszámba ment Magyarországon. De az amerikai művésze felvonultatása mellett fontos szerephez jutottak a kortárs magyar művészek, olyan művészóriások is, mint Moholy-Nagy László. Havadtoy 2000 után újra visszatért Európába, azóta Magyarországon és Liguriában él és dolgozik.
„Havadtoy közvetlenül New Yorkba utazása előtt kezdett el festeni, főleg olaj, akril és vegyes technikájú képeket fest és szitanyomatokat készít. Reméljük, hogy a rómaihoz hasonlóan a pozsonyi közönség is lelkesedéssel fogadja a nyolcvanas évek közepétől kialakított egyedi stílusában – ami különös, finom ötvözete a közép-európai stílusjegyeknek és az amerikai pop artnak – született műveket” – mondta még el az intézetigazgató.
„Hát minden-minden e világon, álomba ködlő furcsa álom?”
A kiállítást Kún Kelemen Melinda, a kiállítás kurátora nyitotta meg, aki szerint Sam bámulatos tehetséggel dolgozta fel a kurátori gondolatot: Álom az álomban. „A szemközti falon látható hétéves korában készült fotóját többször átdolgozva 70 évesen tekint vissza életének eseményeire, és fest meg ebből egy-egy stációt: belenéz a kicsi Samu szemébe, belelát a szenvedő felnőttbe, mond ki nyomasztó titkot és végül eljut a reményteli jövő végtelen erejéhez, ami gyermekien kortalan, mint az ember egyik legszebb tulajdonsága, miszerint képes az örök megújulásra” – mondta a kiállítás kurátora.
A popart tipikus jeleit is megfigyelhetjük ezeken az alkotásokon. „Néhány felirat, és néhány szó látható ezeken a képeken, például egy egyiken az „elfelejtett szerelem” vagy a „szerelem pokol” felirat” – mondta Kún Kelemen Melinda hozzátéve, mindenkinek van egy egyéni története a szemléletében, de azt hiszem, hogy számunkra is jelentenek ezek a mondatok annyit, hogy ezek alapján visszafejtsünk élményeket az életünkből.
„A legfontosabb önarckép – talán mindannyiunk számára – a kisfiú, aki előtt a füzete még üres, és még nem tudja, hogy mit ír majd bele az élete során, és előttünk a férfi, aki úgy gondolja, hogy a füzetbe még mindig van mit írni bőven” – zárta a kurátor, amihez Sam annyit fűzött hozzá: „Várjuk az igaz szerelmet”.
Sam Havadtoy életének, sorsának élményeit dolgozza fel a kiállított alkotásokban. Képei az amerikai pop art és az európai képzőművészeti irányzatok izgalmas találkozásának képei a művész múltjáról beszélnek. A művész nagyon széles spektrumon mozog, finom, meditatív, súlyosan terhelt, ugyanakkor vidám, reményteli és minden, amitől a látogató új erőt, töltést kap. „Művészetében nem pusztán saját történetei jelennek meg, a csipke használatával ott vannak azoknak a nőknek a történetei, fájdalmai is, akiknek a kézzel készített csipke jelentette a meditációt, de sokan mások is. Ugyanakkor a mesefigurák tömkelegében a gyerekkor emlékei, vágyakozásai is fellelhetők” – mondta a kurátor.
A képek egyik sajátossága, hogy ecsetvonások helyett Havadtoy pontokkal hinti tele a vásznat, amire egy egész alkotást behálózó csipkét helyez, majd erre viszi fel a festéket. Ez a pontrengeteg egyébként egy kicsit eszünkbe juttatja a térbeli ábrát rejtő 3D-képeket is, amelyekből csak bizonyos nézéstechnikával bújik elő a kép, Havadtoy képeit is kellő távolságból és szögből szemlélve élvezhetjük a leginkább, de a megszámlálhatatlan pont az alkotó lelkében az élete során felhalmozódott veszteségek elengedését is szolgálja. A csipkefüggöny, amely a pontokhoz hasonlóan elfedi a képet, még inkább hozzájárul ahhoz, hogy „igazán szépnek lássuk azt, amit szépnek szeretnénk látni”, mondta egy korábbi interjújában a művész.
Havadtoy kétségkívül a kortárs képzőművészet egyik jellegzetes alakja. Olyan művész, aki demonstrálja a láthatatlan jelenlétét, mert ő is hiszi, hogy „a művészetnek továbbra is érzelemnek és költészetnek kell lennie és a belső világ visszhangjának”, mondta róla Arturo Schwarz olasz történész, költő, író, művészeti kurátor és műgyűjtő.
A kiállítás megnyitóján elhangzott Edgar Alan Poe címadó verse, az Álom az álomban is Kosztolányi Dezső fordításában magyar és eredeti (A dream within a dream) angol nyelven is.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
