A kórházi adósságok mindig újra fognak termelődni, ha nem alakítjuk át az egész intézményrendszert – mondta az InfoRádió Aréna című műsorában a Magyar Orvosi Kamara elnöke. Álmos Péter szerint évente 250 milliárd forint csak arra kellene, hogy ezek a tartozások megszűnjenek, de ez hosszú távon nem oldaná meg a problémát. Úgy látja, az államnak évente 500 milliárd forinttal többet kell költenie az egészségügyre, és még így is négy vagy inkább nyolc évbe telik majd a rendszer átalakítása.
Rengeteg nagyon jó szándékú és egyébként hatékonynak tűnő intézkedés történt már a kórházi adósságok megszüntetéséért, a probléma mégsem szűnt meg. A Magyar Orvosi Kamara elnöke szerint azért, mert az intézmények nem kapnak annyi finanszírozást, amennyiből ki lehet fizetni a tartozásokat. Ha a Tisza Párt teljesíti a kampányígéretét és a plusz 500 milliárd forintot rákölti az ágazatra, Álmos Péter szerint az összeg felét rögvest elviszi a kórházak által felhalmozott adósság kiegyenlítése.
„Ha jók az információim, 200 milliárd felett van az a tartozás, amit a kormány évente utófinanszíroz, ha lehet így mondani, tehát az összeg körülbelül fele elmenne erre. Vagyis a finanszírozási struktúrát kell megváltoztatni, jobban kell finanszírozni a kórházakat, hogy ne legyen adósság” – szögezte le.
Hozzátette:
az egészségügy strukturális átalakítása további plusz pénzbe kerül,
és csak ha felszámolják azokat a részeket, amelyeket helyettesíteni lehet, amelyek helyett tudnak jobb minőségű ellátást nyújtani mondjuk 20 kilométerrel arrébb, akkor lehetséges végrehajtani.
„De itt a kórházbezárásokat sem úgy kell elképzelni, hogy a kórházra rátesszük a lakatot és nincs tovább, hanem hogy mondjuk nem nyújt éjszakai ügyeleti ellátást, de attól nappal még szakrendelőként ott működik. Vagy a pszichiátriánál jelenleg két működési forma van, az akut osztály, illetve a rehab vagy krónikus ellátás, de a kettő között azért még bőven van mozgástér, és nem minden helyen kell olyan osztályt fenntartani, ahol folyamatos ügyeletet kell biztosítani, hanem lehetnének átmeneti osztályok. Szóval azt kérem a hallgatóktól, hogy amikor arról beszélünk, hogy kórházak átprofilírozása vagy átalakítása, akkor lássák azt, hogy ennek elsősorban minőségnövelés a célja, nem pedig a pénzügyi spórolás” – mondta Álmos Péter.
Az egészségügyi ágazat alulfinanszírozottságát a MOK-elnök Orosz Éva professzor nemrég megjelent könyvének egyik érzékletes hasonlatával világította meg.
„Hogyha a magyar egészségügy finanszírozása azon a szinten maradt volna, amiben 2005-ben volt, ez körülbelül 5,6 százalékos GDP-arányt tett ki – ami már egyébként akkor is viszonylag alacsony volt és elmaradt a nyugat-európai szinttől –, akkor
6000 milliárd forinttal előrébb lennénk most. Ennyit vontak ki a rendszerből azzal, hogy fokozatosan lejjebb csökkentette a kormányzat azt a finanszírozást, amit az egészségügyre fordított.
Most az egészségügy GDP-arányos kormányzati ráfordítása 4 százalék körül van. Ezt növelni kell közel a duplájára, hogy egyáltalán az EU-átlagot elérjük. Mi ezért javasoltuk korábban is, amit a politika mostanra átvett, hogy évi 500 milliárd forinttal növelni kell az egészségügy kormányzati finanszírozását. Tehát nem egyszer 500 milliárdot kell beletenni, hanem minden évben plusz 500 milliárdot, és így fogunk elérni oda 6-7-8 év alatt, ahol most Csehország van” – vázolta.
Felmerül azonban a kérdés, hogy kinek a markába tegye bele az új kormány ezt az 500 milliárd forintot, mert a markát érthető módon mindenki tartani fogja: az orvos vagy a szakdolgozó béremelést akar, a kórházigazgató fejlesztést akar, az alapellátásnak is sok pénzre van szüksége. Az eszközök nagyon drágák, a szűrőprogramok sem éppen olcsóak.
Ezzel kapcsolatban Álmos Péter elmondta: ennek eldöntése a legfontosabb feladat, ezért jó irányítói struktúra, jó mesterterv, egy jó, visszacsatolásokra épülő koncepció szükséges, hogy lehessen tudni, mire és hogyan költenek, és az jól hasznosul-e.
„Ha most 500 milliárd forintot rádobunk erre a rendszerre így, ahogy van, az úgy tűnik el, mint sivatagban a víz. Érdemi változás nem lesz tőle. Csak úgy jó ezt beletenni, hogy közben elindítjuk a változásokat.
Minden reformnak költsége van, és itt reformokra van szükség – ezt a szót kerülték az elmúlt évtizedekben, de erre van szükség, és mivel kerülték, nem is történt meg. Az alapellátás mindenképpen azonnali beavatkozást és forrásokat igényel. Vannak bizonyos területek, ahol alapvetően pénzkérdés az, hogy lesz-e több szolgáltatás, például a várólisták ügye alapvetően pénzkérdés – fogalmazott a Magyar Orvosi Kamara elnöke.
Kiemelte: amikor az orvosok vagy az ápolók bérére költ az állam, akkor is a betegekre költ, mert kritikus, hogy meg lehessen tartani az egészségügyi munkaerőt, hiszen különben nem lehet ellátni a betegeket. De a pénzt nemcsak a bérek szívják fel, hanem a rendszerek működtetése is, erre is kell áldozni.
A cikk Herczeg Zsolt interjúja alapján készült. A teljes beszélgetést megnézhetik, meghallgathatják alább.
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »
