Alkotmánybíróság: a torony tetején!

El kell ismerni: nem unatkoztak. Több, mint háromezer indítvány landolt a tavalyi esztendőben a Taláros Testület asztalán, különböző vagy egy ugyanazon témában. Rendezve őket 367 döntés, (határozat, végzés ) született. Nincs megállás, keddtől újra a ringben. Sok-sok ezer embert érintő döntésre vár a kormány.

Több, mint háromezer indítvány landolt a tavalyi esztendőben a Taláros Testület asztalán, különböző vagy egy ugyanazon témában. A korábbi gyakorlathoz képest jelentősen nőtt a különvélemények száma is: míg 2012-ben 631 testületi döntéshez 51 különvéleményt csatoltak az alkotmánybírák, a tavalyi esztendőben már 163-at. A döntéseket 47 alkalommal párhuzamos indoklások is kísérték.

Kérdez a kormány

A kormány az Alaptörvény azon rendelkezésének értelmezését kérte a Taláros Testülettől a devizahitelekkel kapcsolatban, amely szerint „Magyarország biztosítja a tisztességes gazdasági verseny feltételeit. Magyarország fellép az erőfölénnyel való visszaéléssel szemben, és védi a fogyasztók jogait.”

(A Kúria polgári kollégiuma december 16-i ülésén jogegységi határozatban mondta ki többek között azt, hogy a devizahiteles szerződések pusztán az adóst terhelő árfolyamkockázat miatt nem tekinthetők érvénytelenek. A Kúria szerint a bíróság csak kivételesen, egyedi jogviszonyokban módosíthatja a szerződéseket. A társadalmi méretű változásoknak a szerződések nagy tömegét hasonlóan érintő következményeit az egyes peres eljárások keretei között lehetetlen kielégítő módon megoldani. Az ilyen társadalmi problémák megoldásának nem a bírói út a megfelelő módja, hanem a jogalkotás, amely figyelembe tudja venni az össztársadalmi érdekeket is.)

A kormány indítványa lényegében a devizahiteles szerződések alkotmányellenességének és utólagos, jogalkotási úton történő megváltozatásának kérdését veti fel. Egyebek mellett az árfolyamkockázat adósokra hárítása, az egyoldalú hitelezői kamatemelés és az árfolyamrés miatt, továbbá, mert a devizaalapú kölcsönök törlesztő részleteinek növekedése a társadalom széles rétegei számára nehézséget okoz, ami elengedhetetlenné teszi a devizahitelezésből adódó problémák végleges rendezését. Kitér arra is: a helyzetet bonyolítja, hogy a devizahitelezés, illetve a devizahitel-szerződések bíróságok általi megítélése sem egységes.

Felveti többek között a gazdasági erőfölénnyel visszaélés kérdését és ezzel összefüggésben a fogyasztók számára egyoldalú, jelentős hátrányt okozó szerződési feltételek alaptörvény-ellenességét, továbbá hogy milyen feltételekkel módosíthatók fennálló szerződések jogszabály útján. Az emberi méltósághoz való alapjoggal összefüggésben emlékeztet arra is, hogy az Alkotmánybíróság az egyéni cselekvési autonómia egyik megnyilvánulási formájaként határozta meg a jogügyletek létrehozásának szabadságát, amely más alapjogokhoz hasonló feltételekkel, más alkotmányos jog vagy érték védelme érdekében, az elérendő céllal arányos mértékben korlátozható. Nem egyértelmű azonban, hogy az általános cselekvési szabadság korlátozásának feltételei ebben a tekintetben mennyiben mások – az alaptörvény, mint a korábbi alkotmány esetén. A jogállamiság, a jogbiztonság, a jogrend kiszámítható, átlátható változásának alkotmányos követelményével összefüggésben az indítvány megjegyzi: a jogrendszer stabilitásába vetett bizalom védelme a tartós jogviszonyok alanyait is megilleti. A különböző szerződések megkötése ugyanis arra a bizakodásra épül, hogy a szerződést a részes feleken kívül más nem változtathatja meg. A fennálló szerződések jogszabály útján történő módosításának lehetősége tehát a jogbiztonságból fakadó bizalomvédelem követelménye alapján is korlátozás alá eshet. Így tehát kérdéses, hogy a jogbiztonság elve alapján mennyiben eltérő feltételekkel lehetséges a megkötött szerződések tartalmának jogszabály útján történő meghatározása.

Mindezt orvosolni szeretné. Ennek érdekében kérdezi: a vizsgált alkotmányos rendelkezésből közvetlenül levezethető-e valamely tömegesen alkalmazott, a fogyasztók számára egyoldalúan és jelentős hátrányt okozó módon meghatározott szerződési feltételnek, illetve azt megerősítő bírósági döntésnek az alaptörvény-ellenessége. Különösen a devizahitel-szerződések esetében az árfolyamkockázatnak kizárólag az adósra hárítását rögzítő, a hitelező számára az egyoldalú kamatemelés lehetőségét viszonylag szabad mérlegelés alapján és széles körben biztosító, valamint az árfolyamrés alkalmazását előíró szerződési feltételnek az alkotmányellenességére vonatkozóan érdeklődik

Fontos lenne tisztázni: az Alaptörvény rendelkezéséből közvetlenül is levezethető-e az erőfölénnyel visszaélés, illetve a fogyasztói jogok megsértésének olyan formája, mértéke, amely – akár külön jogszabályi tiltó vagy korlátozó rendelkezés nélkül is – alaptörvény-ellenes lehet? Továbbá kérdés az is, hogy alkalmazható-e az Alaptörvény gazdasági erőfölényre és fogyasztói jogok védelmére vonatkozó rendelkezése közvetlenül olyan esetben, amikor a fogyasztók széles tömege kerül súlyos helyzetbe valamilyen szerződéstípus miatt, és a bíróságok következetlenek annak megítélésében, hogy e szerződéstípus megfelel-e a jogszabályi feltételeknek?

Az Alaptörvény azon passzusának értelmezését is kérte a kormány az Alkotmánybíróságtól, amely kimondja: Magyarország demokratikus jogállam, a másik pedig, hogy az emberi méltóság sérthetetlen. Ezzel kapcsolatban kérdezi: „milyen – az alkotmányhoz képest mennyiben eltérő – alkotmányossági feltételekkel kerülhet sor fennálló szerződéseknek jogszabály útján történő módosítására”. Emlékeztet arra, hogy Alkotmánybíróság már egy 1991-es határozatában megállapította: kivételes esetben az állam már megkötött szerződések tartalmát is meghatározhatja. Erre különösen a hosszú távú szerződések esetén kerülhet sor, ahol fennáll annak a veszélye, hogy a szerződéskötéskor nem látott olyan változások zajlanak le, amelyek a felek valamelyikének érdekét lényegesen sértik, és amelyek tudatában nem – vagy más tartalommal – kötöttek volna szerződést. Ha ezek a változások társadalmi méretet öltenek, a szerződések nagy számát érintik, a körülmények megváltozása az állam beavatkozását teheti szükségessé.

Hangsúlyozza: „nem kétségbe vonva azt, hogy Magyarország gazdasági berendezkedése külön alaptörvényi rendelkezés hiányában is piacgazdaságnak minősül, kérdéses, hogy (…) az Alaptörvény milyen, – logikusan, mennyivel enyhébb – feltételeket szab a fennálló szerződések tartalmának jogszabály útján történő módosításához”. Az emberi méltósághoz való alapjoggal összefüggésben emlékeztet arra is, hogy az Alkotmánybíróság az egyéni cselekvési autonómia egyik megnyilvánulási formájaként határozta meg a jogügyletek létrehozásának szabadságát, amely más alapjogokhoz hasonló feltételekkel, más alkotmányos jog vagy érték védelme érdekében, az elérendő céllal arányos mértékben korlátozható. Nem egyértelmű azonban, hogy az általános cselekvési szabadság korlátozásának feltételei e tekintetben mennyiben enyhébbek.

Az Alaptörvény életbe lépése óta (2012. január 1.) a kormány negyedszer kért, kér alkotmányértelmezést a Taláros Testülettől. Korábban a médiatörvénnyel, az uniós alapszerződésekkel, és a médiatanács elnökének képesítési feltételeivel összefüggésben.

Az Alkotmánybíróság más eljárásaitól eltérően az ilyen ügytípusban nem semmisít meg jogszabályt, illetve nem függeszti fel annak alkalmazását, hanem értelmezi az alaptörvény rendelkezését konkrét alkotmányjogi problémával összefüggésben abban az esetben, ha az értelmezés közvetlenül levezethető az Alaptörvényből.

Az Alkotmánybíróság a probléma társadalmi súlyának megfelelően kezeli a kormány devizahiteles szerződésekkel kapcsolatos alaptörvény-értelmezésre irányuló indítványát – jelentette be Bitskey Botond a testület főtitkára. Mondotta volt: a törvény ebben az ügytípusban nem szab határidőt, testület ügyrendje szerint az elnök által kijelölt bíró, amikor elkészíti a határozattervezetet, azt a teljes ülés megvitatja, és amikor többségi vélemény alakul ki, megszülethet a döntés. Arra a kérdésre, hogy ez mikor várható, a főtitkár egyelőre nem tudott válaszolni.

Szakértők szerint az Alkotmánybíróság hamarosan határozatot hoz a kabinet által benyújtott kérdésekben, és az Európai Bíróság verdiktjére sem kell sokat várni. (A luxembourgi székhelyű testület a Kúria egy évvel ezelőtti indítványa alapján az egyoldalú szerződésmódosításokkal összefüggésben határoz várhatóan a következő hónapokban.)

Kérdez az MSZP és a MOSZ is

Az MSZP is az Alkotmánybíróságtól vár orvoslást. Álláspontjuk szerint: a Fidesz földtörvénye súlyosan veszélyezteti a hazai mezőgazdasági termelést, az állattenyésztést és a magyar élelmiszeripart. A kiszámíthatatlan jogi szabályozás kisemmiz kétmillió földtulajdonost és munkahelyek tízezreit szünteti meg.

Az MSZP úgy véli: a bizonytalanság helyett éppen hogy védelem szükséges a mintegy 100 ezer mezőgazdasági munkavállalónak, és kiszámítható feltételek az egyéni, és a családi gazdálkodók, a társas kis- és közepes vállalkozásoknak, valamint a legnagyobb állatállományt gondozó nagyüzemek működéséhez.

A szocialisták hangsúlyozzák: a hatályba lépő szabályozás egyes elemei nem felelnek meg az Alaptörvénybe foglalt tisztességes eljáráshoz és a hatósági ügyek tisztességes intézéséhez fűződő jogoknak. „A termőföldre vonatkozó adásvételi szerződések esetében ugyanis a demokratikus legitimációval nem rendelkező helyi földbizottság hozhat – objektív szempontokat nem tartalmazó – döntést”.

***

A Mezőgazdasági Termelők és Szövetkezők Országos Szövetségének (MOSZ) főtitkára is bejelentette: a szabad vállalkozás jogának megsértése miatt az Alkotmánybíróság mellett, ha szükséges, nemzetközi fórumoknál is panaszt tesznek. Horváth Gábor állítja: a törvény értelmében a mezőgazdasági nagyüzemeknek 1200 hektárnál nagyobb területe nem lehet, vagyis a jogszabály miatt az azt meghaladó birtoktestek esetében a lejáró szerződéseket nem újíthatják meg. Ezzel gyakorlatilag ellehetetlenítik az állattartó telepeket, hiszen 10-20 ezer sertést, vagy 600-1000 szarvasmarhát nem lehet ekkora területen megtermő takarmánnyal ellátni. A megszűnő, vagy leépülő gazdaságok kénytelenek lesznek szélnek ereszteni dolgozóikat, a gyakran uniós támogatással vásárolt nagy értékű berendezéseik leértékelődnek, hiszen azokat adott birtoknagyságra számolva szerezték be.

„A törvénynek társaságokat romboló ereje evidencia, de hogy ki műveli az agrárcégek elveszített területeit, azt ma még homály fedi… A kormány szabadpiaci földterületeket akar kihasítani a társaságok bérelt földjeiből, hogy a klientúrájának jutassa azokat, de a választások közelsége miatt nem meri, vagy nem tudja meghozni a szükséges egzakt szabályokat, nehogy valamelyik lehetséges szavazó csoportját magára haragítsa” – hangoztatta Horváth Gábor.

A jogszabály elfogadása ellen több más szervezet is tiltakozott, sőt, Ángyán József, a Vidékfejlesztési Minisztérium volt államtitkára a végszavazás után még a Fidesz-frakcióval is szakított. Állítja: az a tény, hogy a földbizottság nem köteles indokolni a döntését és az ellen fellebbezni nem lehet, nem egyeztethető össze a jogállamisággal: a föld forgalmazásának leszűkítése a földművesekre, sok-sok földtulajdonos vagyonát értékeli le úgy, hogy nem rendelkezhet szabadon a tulajdonával.

Az Alkotmánybíróság keddi teljes ülésének a témái

A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény 48. § (1) bekezdése egyes szövegrészei alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére előterjesztett utólagos normakontroll indítvány vizsgálata, – (II/504/2012.).

Az indítványozó adatvédelmi biztos 2011. szeptember 27-én kelt indítványában a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény (Nbtv.) 48. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte utólagos normakontroll keretében. Álláspontja szerint alapvető jog lényeges tartalmának korlátozását jelenti, s ezért alkotmányellenes, hogy az Nbtv. 48. § (1) bekezdése felhatalmazza a nemzetbiztonsági szolgálat főigazgatóját – nemzetbiztonsági érdekből vagy mások jogainak védelme érdekében – a személyes adatok védelmére valamint a közérdekű adatok megismerésére vonatkozó alapvető jog korlátozására. A rendelkezés sérti a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (Avtv.) 12. §-át, 11. § (1) bekezdés b) pontját, 19. § (3) bekezdését és 21. §-át. Az adatvédelmi biztos szerint a kezelt adatokról és az adattovábbításról való tájékoztatás, illetve a közérdekű adatigény megtagadásának szabályozása azért alkotmányellenes, mert nem szab időhatárt a korlátozásnak, így nyilvánvalóan túlmegy a jogkorlátozás szükséges mértékén. A közérdekű adatigény megtagadására vonatkozó szabály azért is alkotmányellenes, mert semmilyen korlátot nem határoz meg az adatok visszatartásával szemben, így megkerülhetővé válnak a titokszabályozásnak a minősített adat védelméről szóló 2009. évi CLV. törvényben rögzített garanciális elvei és szabályai.

Az Alaptörvény, valamint az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény hatályba lépésére tekintettel az Alkotmánybíróság végzésben hívta fel az alapvető jogok biztosát, hogy jelen indítványt kiegészítheti. Az alapvető jogok biztosa 2012. április 20-án kelt indítványában továbbra is kérte az Nbtv. 48. § (1) bekezdésének megsemmisítését, mert az véleménye szerint sérti az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdésében foglaltakat.

***

Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. számú törvény 35. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének vizsgálata, valamint a folyamatban lévő ügyben történő alkalmazhatóságának kizárására irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata, – (III/842/2012.).

Az indítványozó bíró 2010. július 2-án az előtte folyó eljárást felfüggesztette, és az Alkotmánybírósághoz fordult, kérve az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 35.§ (3) bekezdésének megsemmisítését. Az Art. 35. § (3) kimondja, hogy az adóhatóság által hozott határozat hiánya nem zárja ki a követelés peres vagy nem peres eljárásban történő érvényesítését. Álláspontja szerint az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállami jogbiztonság elve sérül, mert a törvény lehetőséget biztosít arra, hogy a felszámolt Bt. beltagjával szemben az adóhatóság adókötelezettséget megállapító határozat hiányában is követelhesse az adótartozást.

Az indítványozó bíró úgy véli, hogy az állam és adóalany közötti jogviszony hatósági jellegű, amelybe polgári jogi eszközökkel nem lehet beavatkozni, nem lehet a bíróság hatáskörébe utalni olyan kérdéseket, amelyek az adóhatóságra tartoznak. Az Art. megjelölt rendelkezése továbbá diszkriminatív is: ha az adóhatóság hoz az adó megfizetésére kötelező határozatot, úgy az Art. szabályai az irányadóak, vagyis a kötelezett magánszemély kérelmezhet méltányossági alapú fizetési könnyítést, azonban az ilyen határozat nélkül engedményezett ügyekben az adó megfizetésére kötelezhető személy ennek lehetőségétől elesik a polgári peres eljárásban. Ezzel sérül a tisztességes eljáráshoz való jog is.

Az indítványozó bíró 2012. február 2-án benyújtott indítvány-kiegészítésében az indítványát változatlan formában fenntartja az Alaptörvény vonatkozó rendelkezéseinek megjelölése mellett.

***

A Kúria Kvk.III.37.230/2012/2. számú végzése, illetve az Országos Választási Bizottság 42/2012. számú, a Kúria végzésével helybenhagyott határozata ellen benyújtott alkotmányjogi panasz vizsgálata, – (IV/3055/2012.).

Az indítványozó párt, az LMP – az Abtv. 27. §-a alapján – a Kúria Kvk.III.37.230/2012/2. számú végzésének megsemmisítését kezdeményezte. A Kúria végzésében helybenhagyta az Országos Választási Bizottság (OVB) 42/2012. számú határozatát, melyben az OVB egy magánszemély kifogásának helyt adott és megállapította, hogy az indítványozó párt a parlamentben történő aláírásgyűjtése során megsértette a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (Ve.) 48. § (2) bekezdés a) és d) pontjában foglalt tilalmat. Az OVB az indítványozót a további jogsértéstől eltiltotta. Az indítványozó ezért az OVB határozat megsemmisítését is kérte az Alkotmánybíróságtól. Álláspontja szerint a végzés sérti az Alaptörvény XXIII. cikk (7) bekezdésében meghatározott népszavazáson való részvételhez való jogot, valamint a párt véleménynyilvánítás szabadságához fűződő jogát.

Másodlagos kérelmében – az Abtv. 26. § (2) bekezdése alapján – annak megállapítását is kérte, hogy a Ve. 48. § (2) bekezdés a) és d) pontjai sértik-e az Alaptörvény XXIII. cikk (7) bekezdését.

***

A Budapest Környéki Törvényszék 3.Bnf.269/2013/2. számú végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata, – (IV/1071/2013.).

Az indítványozó az Abtv. 27. §-a alapján a Budakörnyéki Járásbíróság 4.Bny.96/2013/3. számú végzése, valamint a Budapest Környéki Törvényszék 3.Bnf.269/2013/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését indítványozta. E döntések a bíróság az indítványozó előzetes letartóztatásának meghosszabbításáról rendelkeznek.

Álláspontja szerint a végzések sértik az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tisztességes eljáráshoz fűződő jogát, mivel nem tartalmaznak kellő indokolást, és nem adnak számot a védő által az ügy lényeges körülményeit érintő észrevételeiről.

***

A sportról szóló 2004. évi I. törvény 2010. január 1. és 2011. december 31. napja között hatályos 59. § (5) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata, – (IV/2623/2012.).

Az indítványozó – alkotmányjogi panasz alapján – a sportról szóló 2004. évi I. törvény (Sporttv.) 59. § (8) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és visszaható hatályú megsemmisítését indítványozta.

A Sporttv. – 2010. január 1-jével beiktatott, 2012. január 1-jével módosított – 59. § (8) bekezdése alapján nem részesül olimpiai járadékban, aki büntetett előéletű, illetve akivel szemben a bíróság bűncselekmény elkövetése miatt próbára bocsátást alkalmazott a próbaidő, illetve a meghosszabbított próbaidő alatt. Az indítványozót a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 2007. január 18-án jogerőre emelkedett ítéletében bűnösnek találta garázdaság vétségében és egy évre próbára bocsájtotta. A Sport tv. 59. § (8) bekezdése alapján az Önkormányzati Minisztérium Sport Szakállamtitkára olimpiai járandóságát megvonta.

Az indítványozó állítja: a rendelkezés visszaható hatállyal állapít meg kötelezettséget, és ez ellentétes a Jat. 2. § (2) bekezdésével, valamint a sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését is.

***

Az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2003. évi CXXX. törvény 15. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének vizsgálatára irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata, – (III/1177/2012.).

Az indítványozó bíró az európai elfogatóparancs végrehajtása és átadása tárgyában folyamatban levő büntetőeljárásban az eljárást végzéssel felfüggesztette, és kezdeményezte az Alkotmánybíróság eljárását, kérve az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2003. évi CXXX. törvény (törvény) 15. § (3) bekezdésének megsemmisítését. A rendelkezés szerint „[a]z átadási és ideiglenes átadási letartóztatás helyett más személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés nem alkalmazható, illetve óvadék ellenében a keresett személy ideiglenes átadási letartóztatása, illetőleg átadási letartóztatása nem szüntethető meg”.

Az indítványozó bíró 2009. május 22-én benyújtott, és 2012. április 3-án az Alkotmánybíróság III/1177/2012. számú végzése alapján kiegészített indítványa szerint az ideiglenes átadási letartóztatás és az átadási letartóztatás kötelező alkalmazása nem felel meg az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésében rögzített garanciális szabálynak, mivel a személyi szabadság (Alaptörvény IV. cikke) vonatkozásában nem valósul meg a törvényi korlátozás szükségessége és arányossága. Ez ahhoz vezet, hogy a törvény előtti egyenlőség elve is sérül. A törvény 15. § (3) bekezdése továbbá sérti az Alaptörvény Q cikk (2)-(3) bekezdését is, mert nem biztosított a nemzetközi jog és a magyar jog összhangja.

***

A Kúria Mfv.II.10.553/2012/6. számú ítélete megsemmisítése iránt előterjesztett alkotmányjogi panasz vizsgálata, – (IV/3636/2012.).

Az indítványozó – az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasz alapján – a Kúria Mfv.II.10.553/2012/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését indítványozta.

Az indítványozó bírót tisztségéből felfüggesztették, erre tekintettel munkáltatója az illetmény folyósítását megtiltotta. Az indítványozó illetmény visszafizetése és elmaradt illetmény megfizetése iránt indított pert munkáltatója ellen. Az első és másodfokú bíróság részítéletében az indítványozó keresetének helyt adott.

A Kúria ítéletében elfogadta az indítványozó munkáltatójának azon jogi álláspontját, hogy az indítványozót bírói tisztségből való felfüggesztésének a kényszerintézkedéssel érintett időtartamára illetmény nem illeti meg, és a keresetet elutasította. Az indítványozó álláspontja szerint az ítélet ezért sérti az Alaptörvény 26. cikk (1) bekezdésében biztosított bírói függetlenséget, ezen belül a bírói tisztséghez méltó javadalmazást. Az indítványozó hivatkozik arra, hogy a Kúria helytelenül értelmezte a Bjt. 118. § (2) bekezdését, és figyelmen kívül hagyta a Bjt. 118. § (1) bekezdését.

***

A nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény 12. § (1) bekezdés l) pontja valamint a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló 2012. évi CXXXIV. törvény 2. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata, – (IV/1124/2013.).

Az indítványozó – az Abtv. 26. § (2) bekezdése alapján – a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény 12. § (1) bekezdés l) pontja, és a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló 2012. évi CXXXIV. törvény 2. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését indítványozta.

A vitatott rendelkezések értelmében a dohánytermékek magyarországi kiskereskedelme az állam kizárólagos gazdasági tevékenységei közé tartozik, melyet az állam koncessziós szerződéssel átengedhet. 2013. július 1-től tehát dohány-kiskereskedelem csak koncessziós szerződés által biztosított jogosultság és dohánytermék-kiskereskedelmi engedély birtokában végezhető.

Az indítványozó – korábban dohány-kiskereskedelemmel is foglalkozó, de 2013. július 1. után ezen tevékenységgel felhagyni kényszerülő jogi személy – álláspontja szerint ezen rendelkezések sértik az Alaptörvénynek a vállalkozáshoz való jogot deklaráló XII. cikk (1) bekezdését, valamint a tulajdonhoz való jogot rögzítő XIII. cikkét.
Bartha Szabó József

Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »