Egy hónappal a Törökország és Szíria nagy területein pusztító földrengés után Bahjat Elia Karakach, a Szentföldi Kusztódia szerzetese és Aleppó latin plébánosa beszámolt a természeti katasztrófa sújtotta lakosság körülményeiről. Az egyházak segítik a lakosságot, az újjáépítést, de a szankciók enyhítése rövid távon nem könnyíti meg a helyzetet.
Egy hónappal a február 6-án hajnali 4 óra 17 perckor bekövetkezett pusztító rengés után félelem és csüggedés uralkodik a földrengés áldozatai között Aleppóban és más szíriai városokban. „A félelem és a csüggedés a törmelékkel együtt ott maradt a földrengés áldozatai mellett” – fogalmazta meg Bahjat a Sir olasz katolikus hírügynökségnek. A közel 13 éve tartó háború, a világjárvány és a szegénység által megsebzett lakosság szívében nem él a gyors újjáépítésbe vetett remény.
„A legtöbb ember, akinek az otthona megrongálódott, de lakható, nem akar visszatérni, mert a rengések folytatódnak. Az összeomlástól való félelem szinte tapintható – magyarázza a plébános. – A lelki tényező ebben a helyzetben nagy szerepet játszik Aleppó és az érintett területek lakóinak életében.”
„Közben a helyi hatóságok által létrehozott befogadóközpontok már tele vannak a földrengés áldozataival, egyre nehezebb az együttélés. Ezek csak rögtönzött építmények, amelyek nem rendelkeznek elegendő kiszolgáló helyiséggel ahhoz, hogy ennyi ember szükségleteit kielégítsék”.
A helyi egyházak továbbra is anyagi és lelki támogatást nyújtanak a földrengés áldozatainak, köszönhetően az egyetemes egyháztól érkező segítségnek is. „A Szentföld ferences kollégiumban mintegy háromezer embernek adnak szállást, beleértve azokat is, akiket a latin plébánia helyiségeiben szállásoltak el, amely újraindította a lelkipásztori és katekétikai tevékenységeit – teszi hozzá Bahjat atya. – Fontos ugyanis, hogy amennyire lehetséges, megadjuk a híveinknek a normalitás látszatát. Egy hónap elteltével azonban már a kollégium nagy terei sem elegendőek. Nincs elég mosdó ennyi ember számára, és magas a higiéniai kockázat. Ezért fontos, hogy meggyőzzük az embereket – azokat, akik megtehetik –, hogy térjenek haza. A fő ellenség a félelem, amelyet az is táplál, hogy egyes közösségi oldalak nagy erejű, közelgő rengéseket jósolnak.”
Az egyház egy hónappal a földrengés után nemcsak befogadással és anyagi támogatással segíti az embereket, hanem a nehezen induló újjáépítés iránt is elkötelezett. Aleppóban a jelen lévő tizenegy keresztény (katolikus, ortodox és protestáns) közösség a segélyakciók koordinálására ökumenikus bizottságot hozott létre, amely 15 mérnököt nevezett ki, hogy ellenőrizzék a keresztény családok által lakott épületek állapotát, és dolgozzanak a házak helyreállítását célzó projekteken. Azok számára, akik elvesztették otthonukat, a bérléshez nyújtanak segítséget. „Ez a munka hosszú időt vesz igénybe – mondja a latin lelkipásztor –, mert több ezer kérelem érkezett. Ezekhez a mérnökökhöz négy másik is csatlakozik, akik a következő napokban érkeznek Olaszországból. Ők a földrengés utáni munkára szakosodtak, és egy nemrégen közzétett felhívásomra válaszoltak. Hogy hivatalosan is dolgozhassanak, megállapodást kötöttünk az aleppói önkormányzattal. Ők foglalkoznak majd a legkényesebb esetekkel.”
Az Olasz Püspöki Konferencia főtitkára, Giuseppe Baturi és Leonardo Di Mauro, a harmadik világ országai javára végzett karitatív akciók szolgálatának igazgatója is Aleppóba látogatott a napokban Olaszországból. „Számunkra áldás volt – mondja Bahjat atya –, hogy olasz barátokat és testvéreket fogadhattunk itt Aleppóban, mintha megtörte volna az elszigeteltség érzését, amely a napok múlásával egyre erősödött. Fontos, hogy ne lankadjon a figyelmünk a földrengés következményei iránt. Olyan tragédia ez, amelyet nem szabad elfelejteni.”
„E tekintetben szeretném elmondani, hogy Baturi érseket és Di Mauro atyát nagyon megrendítette mindaz, amit láttak, és készek a jövőben további együttműködése.” 2013 óta az Olasz Püspöki Konferencia több mint 12 millió eurót juttatott 17 szíriai segélyakcióra, köztük az Avsi Alapítvány által irányított Nyitott kórházak elnevezésű programra, amely 2017 óta jelentős választ jelent a humanitárius válságra, és most már a földrengés utóhatásaira is.
Az a kihívás áll tehát a szíriaiak előtt, hogy elkezdjék az újjáépítést. Miközben arra várnak, hogy a szankciók enyhülése meghozza gyümölcsét. Bahjat kissé szkeptikusan áll ehhez: „Úgy gondolom, hogy a Szíria elleni szankciók enyhítéséről szóló híreknek inkább médiaértéke van, mint valós értéke. Időbe, talán évekbe fog telni, amíg a hatékonyságát és valóságtartalmát megfelelően látjuk. Az évek során a Szíriával szembeni embargó nagyon komoly károkat okozott a gazdaságban, az infrastruktúrában, szegénységet okozott és fokozta a korrupciót. A szankciók mindössze hat hónapon át történő enyhítése nem tudom, hogy valóban hatással lesz-e és mennyire az emberek életére.”
Fordította: Thullner Zsuzsanna
Forrás: Agensir
Fotó: Agensir; Avvenire
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
