Rendszeres olvasóink vélhetően tisztában vannak azzal, hogy számos régi mániám egyike a nyugati szaksajtó rendszeres lapozgatása. Feltűnő a trend az utóbbi hónapokban, hogy mind gyakoribb a – fogalmazzunk úgy – realista írások megjelenése Ukrajnával kapcsolatban.
Messzemenő következtetések levonásával azért még érdemes várni, mi magunk is beleszaladtunk ebbe a hibába néhányszor. Nagy meggyőződéssel írtuk meg egy-egy Kijevvel szemben kritikus, a The Washington Post vagy a New York Times hasábjain megjelent cikk tanúsága alapján, hogy az Egyesült Államok most aztán tényleg leállítja a fegyverszállítást, nem küld több pénzt Ukrajnába. Otthagy, feláll és kivonul! Ebben a sorrendben! Lássuk be, az orosz–ukrán háborút nem az erényfitogtató moralizmus, hanem a realitás oldaláról szemlélő újságírók jelentős része is beleesett a vágyvezérelt gondolkodás csapdájába. Kicsit úgy jártunk, mint a másik oldal szakértői és szekértolói, akik Putyin minden furcsa gesztusa mögött egy halálos betegséget, minden orosz taktikai malőr mögött pedig a teljes front összeomlását vélték felfedezni. Mindhiába!
Most itt egy újabb furcsa cikk! Pár nappal ezelőtt a Washington Post terjedelmes cikkben számolt be az „amerikai hírszerző közösség” álláspontjáról, miszerint az ukrán ellentámadás vélhetően nem éri el stratégiai céljait. Hiába minden próbálkozás, az ukrán honvédő erők nem érik el a Krím kapujaként emlegetett dél-ukrán nagyvárost, Melitopolt. A kapu, legalábbis az ellentámadás jelenlegi állása szerint zárva van. Önmagában ez persze nem egy nagyszabású megállapítás.
A sorsfordító offenzívák ritkán szoktak hónapok múlva is egy-egy falucska külterületén zajlani. A WP forrásai meg is találták a bűnbakot: az ukrán katonai vezetést.
Az összes vonatkozó szimuláció számolt ugyan a nagyarányú ukrán veszteségekkel, de ahelyett, hogy a nyugati javaslatoknak megfelelően, az ukrán hadvezetés egy ponton erőltette volna a döntő erőfölényt – írják –, Kijev inkább kisebb alakulatokkal próbált meg sok helyi érdekű áttörést elérni. A lap tulajdonképpen egy az egyben leírja a mainstream által putyinista propagandának titulált mondatokat: az első vagy második orosz védelmi vonal áttörése önmagában nem hozza meg a sikert, ha Ukrajna mindeközben kifogy a katonából.
Hogy ez a cikk – elnézést a borzasztó képzavarért – lenne a startpisztoly eldörrenése, nem valószínű. A mögöttes indokok ugyanakkor kifejezetten izgalmasak.
Mivégre ez a furcsa áldozathibáztatás? Azt ugyanis egy percig se gondoljuk, hogy az őszinte aggodalom vezetné a WP szerkesztőit. Hónapok óta érzékelhető a trend, az amerikai előválasztási kampány közeledtével mind realistább cikkek jelennek meg a New York Times, Wall Street Journal, Washington Post „szentháromság” hasábjain Ukrajnáról, a háborúról és az azt követő rendezés lehetőségeiről. Jelentős részük nem a háború iránt érdeklődő nagyközönségnek szól. Az információs háború eszközei ezek. Mind az orosz–amerikai, mind a színfalak mögött zajló belpolitikai háborúban.
Megjelent a Magyar7 2023/34. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
