A Magyar Nemzet 1938. és 1965. november 24-én megjelent számaiból válogattunk.
Augusztus 25-ével új sorozatot indított az MNO. 1938-ban ezen a napon jelent meg a Magyar Nemzet első száma, ebből az alkalomból pedig múltidézésbe fogtunk. Keressék mindennap a 77, illetve 50 évvel ezelőtt megjelent cikkeket az MNO-n! Válogatásunkban riportok, publicisztikák, interjúk, hírek sorakoznak majd az adott napi számból, bepillantást engedve nemcsak a korba, de az azt bemutató Magyar Nemzet szellemiségébe is.
Aluljárót akarnak építeni a Ferdinánd-híd helyett
Évek óta foglalkoztatja a főváros vezetőit és a MÁV igazgatóságát a Ferdinánd-híd újjáépítésének ügye. A költségvetés szerint 200 000 pengőbe kerülne az új híd. Legutóbb azonban városrendezési szempontból tetszetősebb megoldást találtak: a régi hidat le szeretnék bontani és az égetően sürgős forgalmi kérdést aluljáró létesítésével akarják megoldani. Ennek a tervnek a kivitele azonban 1 millió 300 pengőbe kerülne, s most vita folyik az érdekeltek között akörül, hogy ez a megoldás a közel félmillió pengős költségtöbbletet megéri-e.
(1938. november 24., 9. oldal)
Apró-cseprő
METEOROLÓGIA
Hallgatom a rádió meteorológiai jelentését. Jobbára borús, ködös idő, havas eső, északi szél várható. Jóságos Ég! És akkor mit várhatunk rosszabbára?
ELŐLÉPTETÉS
Reggel Ötkor cseng a telefon.
– Ki az? – kérdi férjem.
– Téves kapcsolás volt. Mint minden nap – mondom bosszúsan.
– A Gumiabroncsot keresték ma is? – érdeklődik tovább.
– Nem kérlek. Ma nem a Gumiabroncsot, nem a Patyolat raktárát, sőt kivételesen nem is a sertéshizlaldát kérték, hanem az Elektronikát.
– Elektronikát? – ragyog fel férjem. – Mit szólsz hozzá, hogy előléptünk…
VALERIÁNA
Kalmopirinért megyek a patikába. A pulton három helyen három fekete tábla, a táblákon fehér krétabetűk: VALERIÁNA NINCS.
Hm – gondolom, „milyen jó, hogy nem vagyok ideges. Nincs, hát nincs.”
lgenám – gondolkozom tovább –, „de azért egyszer nekem is kellhet. És ha majd kell, mitévő leszek? És mit tesz a többi ideges ember, akinek éppen most kell valeriána? És miért nincs valeriána? Elfogyott? Nem termett? Selejt lett? Elfelejtették becsomagolni? Nem rendelte meg a kereskedelem az ipartól? Nem tudták, hogy betegnek lesz? És mi az, hogy »nincs«? Miért nincs? Mikor lesz? És hol van, ha itt nincs, és egyáltalán…”
Hű, de ideges lettem.
MEGLEPŐ KÉP
Hatos villamos. Szikár, szemüveges, komor nő tanulmányaiba mélyed. Sokszorosított jegyzet van a kezében, illetlenül ellesem a címet: ÁLLAMI GAZDASÁGOK ELLENŐRZÉSE
A nő ülése mellett az ablaknak támasztva nádporoló. Ejha, Szép kis helyre mehet ellenőrizni.
GYEREKTÖRTÉNET
Az ötéves Anita egyedül van otthon, amikor megszólal a telefon, az interurbán központ jelentkezik. A központos néni meghallja a vékony gyerekhangot és aggodalmasan megkérdi:
– Mondd, édes szívecském, tudod te a telefonszámotokat?
– Azt nem – mondja a kislány, majd készségesen hozzáteszi: – De szívesen elénekelem neked a Kisbencét.
HARMINC FILLÉR
Zsúfolt Közért a Szabadság-hegyen. Millióan állunk pultnál, pénztárnál, áruért, blokkért, juj, de unom. No, végre. Megkapom a tíz deka felvágottat, de az árukiadóban ügyködő fehérköpenyes szakember kijelenti, hogy harminc fillérrel hosszabb, szíveskedjem kifelé menet a pénztárnál harminc fillért lefizetni.
Ezt nem értem. Bambán nézek, előkotrom a harminc fillért, nyújtom, de ö nem veszi át, hanem barátságosan megismétli:
– Parancsoljon a csomagot, szíveskedjék harminc fillért kifelé menet befizetni a pénztárnál.
– Csak úgy egyszerűen? – kérdem én.
– Csak úgy egyszerűen – mondja ő.
– Köszönöm – válaszolom elszédülve a szokatlan bizalomtól. A pénztár az ajtónál van, lefizetem a harminc fillért, közben oda sandítok az árukiadóra, látja-e, milyen mérhetetlenül tisztességes vagyok. De nem látja, nem néz ide, azaz másik csomagot mér, ad ki. Egyszerűen bízik bennem, elhiszi hogy nem fogok meglépni a harminc fillérrel, bízik bennem, másokban is bízik, lehet, hogy nem csak harminc fillér erejéig, de három forintig is bíznék, esetleg tízig is… És ez jó, ez olyan nagyszerű, mert mondjuk, hogy húsz ember közül akad egy, aki méltatlan a bizalomra. de a többi biztosan nem…
Egyszerre jó kedvem lesz, szeretnék visszamenni, megköszönni, hogy felnőttnek és embernek tekintettek. Lehetne a bizalomból mindenütt pár dekával több?
Fehér Klára (1965. november 24., 5. oldal)
Válogatta: Bittner Levente
Észrevétele, javaslata van? Ossza meg velünk, írjon a [email protected] címre!
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
