A demokrácia megcsúfolásának tartaná Cserdi polgármestere, ha a Jobbik javaslata alapján megvonnák a szavazati jogot azoktól, akiknek nincs meg az általános iskolai végzettségük – ez nagyban érintené a cigányságot is. Bogdán László a Magyar Nemzetnek adott interjújában többek közt arról beszélt, miként állna neki a hatékony romaintegrációnak. Farkas Flórián miniszterelnöki biztosról pedig úgy véli, ő az a személy, aki a cigányság megítélésben a legnagyobb károkat okozza.
– Amikor telefonon beszéltünk, említette, hogy sokan fordulnak önhöz Farkas Flórián romaügyi miniszterelnöki biztos miatt. A sajtó vagy a cigányság képviselői keresik inkább?
– Utóbbiak nem keresnek. A cigány vezetők szerintem gyűlölnek. Legfőképpen az a körülbelül ötven országos cigány vezető, akik ebben a stadionban futballoznak, és érdekeltek a jelenlegi országos romapolitika fenntartásában.
– Úgy látja, nincs egy sem köztük, aki hitelesen tudná képviselni a cigányság ügyét?
– Nem ismerek mindenkit, de a cigány politikusok nagyjából fele nyilván közel áll az Országos Roma Önkormányzat vezetéséhez. Egy másik részük pedig az úgynevezett ellenzéki oldalhoz sorolható a kisebbségi szervezeten belül, de nehéz olyat említeni, aki képes volna arra, hogy ne csak öngólt rúgjon a Nemzeti együttműködés rendszerének stadionjában. Ebben a Fidesz által életre hívott rendszerben lényegében nincs semmilyen lehetősége a cigányságnak. Farkas Flórián például napjainkban a cigányság megítélésében a legkártékonyabb személy. Ő viszont nem egyenlő a magyarországi cigánysággal. Számomra egyáltalán nem világos, hogyan gondolhatja bárki is azt a Fideszben, hogy Farkas Flórián képes lesz akár egy szavazatot is tisztességesen megszerezni.
– Ön Cserdi polgármestere, ahol példaértékű sikereket ért el a helyi cigányság integrációjában és a bűnözés visszaszorításában. Ezt a közösség is elismeri. Amit mond tehát, az hiteles. Mit gondol, van egyáltalán az ön számára hiteles roma vezető?
– Úgy vélem, hogy nincs ilyen, és ezzel nem azt akarom mondani, hogy én alkalmas vagyok. Igaz, azt is nehéz meghatározni, hogy mi a hitelesség mérőfoka. Nem vagyok én sem a dalai láma, sem Ferenc pápa. Nem látom, hogy ki lehetne hiteles vezető, bár lehet, hogy bennem van a hiba. Én csak próbálok józan üzeneteket és célokat közvetíteni, hogy érezzék az emberek, van remény, és nincs minden veszve. Szerintem van esély rá, hogy a cigányság kérdése felülkerekedjen a jelenlegi kormány stadionokba zárt perspektíváján, és hogy van olyan fontos, mint a magyar futball.
http://mno.hu/
– Ha már az Országos Roma Önkormányzatot említette, van egyáltalán értelme ennek a szervezetnek? Hiszen már mindenkinek csak a botrányok jutnak eszébe róla.
– A különböző roma önkormányzatok körüli viharok 27 éve tartanak. Megjelent a cigányság között is az a politikai mentalitás, ami a nagypolitikának a sajátja: a mutyizás és a kéz kezet mos elve. Ebben a romák körében körülbelül 5-6 ezer ember érintett, viszont a cigányság egymilliós tömeg. Érdekes, hogy a cigányságban zajló korrupcióról, vagy éppen Farkas Flóriánról engem kérdeznek, hiszen ez olyan, mintha egy nem romát kérdeznének Orbán Viktor vagy Gyurcsány Ferenc kormányzásáról. Fontos látni, hogy a pártpolitikában több ember mozog, mint a romaügyekben. Közel két-, két és fél millió ember áll egyik és másik oldalon is, ezeknek a tömegeknek együttesen kellene tenniük valamit. Tehát úgy vélem, hogy nem külön kellene beszélni a romákról, az országot nem megosztva kellene irányítani. A vezetés fenntartja a megosztottságot, a megkülönböztetés pedig folyamatos feszültséget szít.
http://mno.hu/
– Nemrég a Hír TV-ben fölállított egy érdekes sorrendet arról, kiket gyűlölnek a legjobban Magyarországon napjainkban: Soros, migránsok, cigányság.
– Ezt a sorrendet nem én alakítottam ki, de én fogalmaztam meg. A rendszerváltás óta eltelt 27 évben a cigányságról kialakult negatív kép lényegében nem változott. Amikor a cigánykártya előkerült, akkor sem kezelte a politikai vezetés annyira hangsúlyosan, mint napjainkban kezelik Soros Györgyöt vagy a migránskérdést. Az világos, hogy az ismeretlentől való félelem keltésének és a riogatás politikájának lényege, hogy minél ridegebb állapotban tartsák a társadalmat. Ugyanakkor ha ez enyhülne, jobban kitisztulhatna az emberek tudata és értékrendje. Éppen ezért gondolom, hogy nem volna szabad a megbélyegzéssel játszani, a többségi társadalom nem engedheti meg magának, hogy gyűlölködjön. A cigányság demográfiai mutatói, a kisebbség gyarapodása miatt sem volna szabad játszani, és illene számolni azzal, hogy talán nem mindig lesz kisebbség a cigányság.
– Az ön által megfogalmazott sorrend azért is figyelemre méltó, mert némely roma politikusok – köztük Farkas Félix roma nemzetiségi szószóló és Lakatos Attila, a kormánypárt fórumain feltűnő cigány vajda – olyan kijelentéseket tettek, miszerint ha az ország befogadja a migránsokat, akkor a cigányság háttérbe szorulhat, és kevesebb forrás kerülhet hozzájuk. Mit gondol erről?
– Óriási felelőtlenség azt gondolni, hogy kevesebb pénz jutott volna a cigányságra, ha itt vannak a bevándorlók vagy a menekültek. Cserdiben sem féltek a migránsoktól, néhányan voltak is nálunk.
– E kérdés Orbán Viktor kormányfő felvetése miatt sem elhanyagolható, miszerint miként tudjuk integrálni majd a migránsokat, ha a cigányokkal sem tudtunk mit kezdeni. Erről mi a véleménye?
– Az integráció ajtaja valójában már nagyon régóta zárva van. Kérdéses, hogy egy felelős vezetőnek egyáltalán hogyan juthat eszébe így fogalmazni. Egy miniszterelnöknek nem feladata címkéket ragasztgatni sem a bevándorlókra, sem a menekültekre, sem a cigányokra. Úgy gondolom, amíg nem lesz az országban olyan vezetés, amely a cigányság kérdését nem problémaként kezeli, hanem feladatként, addig ez az ajtó zárva is marad.
– Mit gondol, mivel lehetne hatékonyan elkezdeni végre az integrációt?
– Hiába beszélnek multikulturalizmusról, a kifejezés mögött már nem sok jelentés áll, hiszen a romák öt-hatszáz éves itt tartózkodásuk óta ugyanazokkal a problémákkal küzdenek. Úgy látom, hogy ma Magyarországon egy reklámot sem lehet látni, amiben megjelennének a romák. Márpedig az embereket elsősorban például ezen a csatornán lehet bevonni a cigányságról való gondolkodásba. Magam elvállalnám azt is, hogy vécét pucoljak egy reklámban, csak történjen valami végre.
– A reklámpiacon nagy pénz forog, ez nem volna a részükről nagy kockázatvállalás? Ön hogyan állna neki a probléma kezelésének?
– Bár lehet, hogy elsőre rosszul hangzik, én a gyerekeket használnám, akiknek az őszintesége maga a csoda. Ők ugyanis nem látnak különbséget az emberek között, tulajdonképpen e tekintetben színvakok. Továbbgondolva ezt, úgy látom, Cserdinek sem az a feladata, hogy paprikát termeljen, hanem azt kell bizonyítania, képes egy üzenetet küldeni a hazájának, hogy soha nem késő.
– Ha gyermekekről beszélünk, akkor legalább húsz évbe telne a változás.
– Hatszáz évhez képest ez semmi. A mi településünk gyermekei fantasztikus eredményeket hoznak a bükkösdi iskolából, a legjobb diákjuk is cserdi cigány lány. Az összes középiskolásunk ártatlan, nem a sztrádán dolgoznak. Ez nem az én hozadékom. Én a legnagyobb sikeremnek egy dolgot tartok, hogy úgy tudtuk támogatni az embereket, hogy nem állítottuk sorba őket a faluban. Az pedig, hogy a gyerekek rendesen suliba járnak, a szülők egyéni felelőssége.
– És az kinek a felelőssége, ami Ópályiban történt, amikor egy gázolás után majdnem lincselésbe torkollt a helyiek dühe? Az ilyen esetek még jobban elidegeníthetik a cigányságot a többségi társadalomtól. Hogy látja?
– Szögezzük le, hogy nem lehet egy-két esettel összemosni a teljes magyarországi cigányságot. Minden jóérzésű ember irtózik az agressziótól. Vannak emberek, akik nem tudnak viselkedni, de ebben a felelősség közös mindenkivel. Szerintem minél nagyobb a kirekesztés, annál több ilyen esemény fog bekövetkezni. Ha tovább mélyül a szegénység, és úgy érzik az emberek, hogy magukra vannak hagyva, akkor maguk gyártanak jogokat és kezdenek önbíráskodásba, mert úgy érzik, nem kapják meg a segítséget.
– Sokszor jár más településeken, ahol bemutatja, hogy Cserdiben a közösséggel mit értek el. Látja ennek eredményét?
– Úgy érzem, talán tartást adtam az embereknek, és a polgármesterek is másként tekintenek a lakosságra. Utóbbi azért fontos, mert nem szabad azt gondolnia egy vezetőnek, hogy ő a világ közepe, és mindenhez ért. Nem jó az a polgármester, akinek két csöcse van, és huszonnégy malacot tart rajta, mert nem tudja leszoktatni őket. Ilyen függő kapcsolatban nem változik a lakosok gondolkodása.
– A Jobbik javaslatáról mit gondol, miszerint általános iskolai végzettséghez kötnék a szavazati jogot?
– Ahhoz, hogy érzékelni lehessen, ez miért fájó, régebbről kell indulnunk. A rendszerváltás előtt noha nem volt nyílt cigányellenesség, mégis egy olyan rendszernek a gyermekei voltunk, akik nem lehettek teljes értékű úttörők vagy kisdobosok. Akkor én még nem is tudtam, hogy cigány vagyok, úgy hívtak minket, hogy kohányok, ezért azt hittem, hogy van ilyen nemzetiség. A nem nyílt hátrányos helyzetünk miatt sosem állhattunk be az első sorba. Tehát az, hogy sokunknak nincs meg a nyolc általános iskolai végzettsége, az előző rendszer hibája, amely elvette a lehetőséget tőlünk, hogy képezzük magunkat. A rendszerváltás viszont nagy lehetőséget adott, hogy egyformán mérjenek minket. Ám az eltelt 27 év fényében azt kell mondanom, ha ma megfordul emberek fejében az általános szavazati jog létjogosultsága, akkor ez az ország nem demokratikus. Úgy vélem, óriási tévedés a végzettséghez kötni a szavazati jogot. Az pedig a demokrácia megcsúfolása volna, ha elvennék az iskolázatlanok választáshoz való jogát.
– A Jobbik annyiban finomított, hogy csak a rendszerváltás utáni iskolázatlan generációtól vonná meg a szavazati jogot.
– Ami azt jelenti, hogy éppen a cigányoktól vonnák el a szavazati jogot. Ez nem a megoldás felé mutat. Én is szerethetem úgy a hazámat, mint Vona Gábor. Szeretném, hogy a „cigány” szó újra visszaadja azt a patinát, ami régen volt, ugyanakkor a szavazati jog elvonásával nem ebbe az irányba haladnánk. Én cigány származású magyar ember vagyok, és büszke vagyok mindkettőre. Nem azért, mert nyolc iskolám van, hanem mert dönthetek, és ezt nem vehetik el tőlem.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.08.26.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
