Tusványos a találkozások helye, és ez nem volt másképp az idei rendezvénysorozat utolsó előtti napján sem, amikor a székelyföldi motorsportkedvelők testközelből is megismerhették a Dakar-ralin eddig tizenháromszor elinduló Gyenes Emánuel szatmárnémeti motorversenyzőt, valamint Talmácsi Gábor gyorsasági motoros magyar világbajnokot. Utóbbi először járt Tusnádfürdőn, és elképzelhetőnek tartja, hogy a jövőben akár motorkerékpárral is felfedezi Erdély mesés tájait.
Újságírói kérdésre válaszolva Gyenes Emánuel elmondta, hogy a tévé előtt ülve izgulta végig azt a 2007-es idényt, amikor Talmácsi Gábor világbajnok lett, és utána is követte eredményeit, pályafutását. „Természetesen én is minden motorsportot szeretek és követek, így Mani teljesítményét sem hagytam figyelmen kívül, de számomra a MotoGP és a Superbike van fókuszban” – mondta a Talma becenévre hallgató egykori magyar motorversenyző. Meglátása szerint a szurkolók szeretete nélkül nem lehettem volna ennyire sikeres, ennyire népszerű. Visszaemlékszik, hogy a Brnóban megrendezendő cseh nagydíjra több mint 40 ezer magyar látogatott ki, és akkor is sokan várták a reptéren, amikor megszerezte a világbajnoki címet. „Tíz éven keresztül voltam a gyorsasági motoros világbajnokság mezőnyében, a legnagyobbak között is versenyezhettem, és kemény munkával sikerült feljutnom a csúcsra. A fiataloknak szoktam emlegetni, hogy egy nagy eredmény fontos, de ha valaki hosszú távon ott tud lenni a mezőnyben és karriert tud felépíteni, akkor az sokkal fontosabb, mint egy kiugró eredmény” – ecsetelte Talmácsi.
Gyenes Emánuel neve és eredményei a román határokon túl is ismertek, hiszen sokat járt és jár át Magyarországra versenyezni, rengeteg enduro- (ebben a szakágban három magyar bajnoki címe is van) és endurocross-futamon szokott részt venni. Mani elmondása szerint, amikor kint van a Dakaron, sokan követik őt Magyarországról és Szerbiából is.
„Szülői indíttatásra ültem motorra, de soha nem erőltették” – emlékszik vissza a kezdetekre Talmácsi. „Négyéves koromban édesapám saját kezűleg épített nekem egy motort. Gyakorlatilag óvoda után mindennap egy kézilabdapályán gyakoroltunk. Más sportokat is kipróbáltam, de azokban nem voltak ilyen sikereim. Azt gondolom, azért érhettem el ezeket a sikereket, mert a motorozás számomra szenvedély, nagyon szeretek motorversenyezni, s amikor egy országot képviseltem, és meg tudtam mutatni, hogy milyen tudás van bennem, nekem igen jól ment. A sportnak köszönhetően körbejárhattam a világot, rengeteg emberrel ismerkedhettem meg, a motorsport nagyon sokat adott hozzá az életemhez. Ez egy fantasztikus időszak volt az életemben” – jelentette ki a magyar világbajnok, aki most mintegy 2500 gyereknek tanítja a motorozás alapjait.
Talmácsi Gábor
Gyenes csak 17 éves korában kezdett el versenyezni, előtte gokartozott. Bevallása szerint maga választotta a gokartozást, majd később a motorozást is. „Amikor kaptam a szüleimtől egy motort, teljesen egyedül kezdtem edzeni. Ezután sok szerencsém volt azzal, hogy Szatmáron nyílt az első KTM importőr cég, és miután 2001-ben megnyertem az első amatőr versenyemet, elkezdtek támogatni, versenyekre vinni, és így indult el a pályafutásom” – mondta a szatmári motoros, aki idén is rajthoz állt a július 25–29. között Nagyszebenben megtartott Red Bull Romaniacson.
A motoros sérülésekről beszélve Talmácsi Gábor kijelentette, hogy azok mértéke nem egyenesen arányos a sebességgel. „Nekem voltak olyan bukásaim, amelyek bőven 200 kilométer/óra felett történtek, és ép bőrrel megúsztam. A gyorsasági motorsportban kétfajta bukásról szoktunk beszélni: az egyik, amikor elcsúszik a motor eleje, akkor ugye a versenyző nagyon hamar leér az aszfaltra, tud csúszni, és a védőfelszerelés óvja a versenyzőt; a rosszabb bukás az, amikor a motor hátulja megcsúszik egy kigyorsításnál, és a versenyző katapultál az ülésből, akkor a becsapódás pillanatában lehetnek sérülések. Én már tíz éve nem versenyzem, sérülés miatt hagytam abba, de ez egy műszaki probléma miatt alakult így, és nem bukás okozta. Felrobbant egy motorblokk, a kirepülő alkatrész eltalálta a lábamat, és ennek súlyos következménye volt. Én jól megúsztam a bukásokat, kulcscsonttörés mellett egy-két ujjam volt csak eltörve” – összegezte Talma. „Én 2001-ben kezdtem el versenyezni, és egész 2018-ig nem volt semmi sérülésem. Akkor egy Brassó melletti fotózáson elestem és eltört a kezem. Másfél évre rá ugyanúgy, egy edzésen eltört a bokám és a sípcsontom, s azóta szerencsére nem volt semmilyen komolyabb sérülésem” – mondta Gyenes.
Talmácsi számára 2005-ben jöttek az első igazi sikerek, hiszen akkor a Red Bull KTM színeiben már a pódiumos helyekért tudott küzdeni. Abban az évben harmadik lett a vb-n, és onnantól kezdve gyakorlatilag megváltozott a karrierje. „Sokan mondják, hogy egyéni sport a gyorsasági motorozás, de nem az, szerintem inkább csapatsport. Nagyon-nagyon bonyolultak ezek a motorok, a mérnökök ezeket versenyről versenyre darabokra szedik, minden pályához külön beállítják, hogyha ez nem történne meg, akkor nem tudna jól menni a versenyző. Ha nincs meg a háttérstáb, akkor a versenyző nagyon nehezen tud érvényesülni” – állítja a magyarországi sportember.
Gyenes Emánuel
„Én elég szerencsés voltam az eddigi karrierem során. Annak ellenére, hogy mindig el akartam indulni a Dakaron, nekem ez nem volt kimondottan az álmom. A szatmári KTM képviseletének vezetője 2006-ban indult, de sajnos nem sikerült befejeznie a Dakart. Aztán egy reggel bejött hozzám a műhelybe, és megkérdezte tőlem, hogy: Mani, akarsz indulni a Dakaron? Megkaptam a régi motorját, majd szponzorokat kerestünk a nevezésre, a szervizcsapatra. Akkor nem is számított, hogy hányadik leszek, az volt a legfontosabb, hogy végigmenjek, és a 46. helyen értem célba. Tizenhárom szereplésből tizenegyszer teljesítettem a Dakart, és nagy megtiszteltetés számomra, hogy azon résztvevők között tartanak számon, akik már tízszer végigmentek ezen a nehéz versenyen” – jelentette ki Mani.
A 2007-es idényre visszaemlékezve Talmácsi Gábor elmondta, hogy akkor minden jól alakult számára, versenyről versenyre hozta azokat a pontokat, amelyek ahhoz kellettek, hogy világbajnok legyen. „Van, aki tudatosan vonul vissza, és van, aki nem. Nálam az utóbbi történt, hiszen jött a baleset, és utána már nem tudtam versenyezni. Nehéz volt az elején, de később rájöttem, hogy a motorsportban nagyon sok olyan terület van, ahol szükség lehet a tapasztalatomra. Gondolok itt az utánpótlás-nevelésre, a mérnökök, a szerelők vagy éppen a menedzserek képzésére. Szükség van a szakemberekre, és én azon vagyok, hogy Magyarországon legyenek olyan szakemberek, akik tudják segíteni a fiatalok sportját” – válaszolt a visszavonulásával kapcsolatos kérdésre Talmácsi. „Én most azt mondom, hogy fel vagyok rá készülve, de még nem érkeztem el a karrierem ezen pontjához. Valószínűleg rosszul fog esni, de egy autóval, navigátorként is kipróbálnám magam a Dakaron. Erre sok példa van!” – beszélt a visszavonulás utáni terveiről a szatmári – még aktív – motorversenyző.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
