Aki nem tisztel semmit és senkit, az értelemszerűen magát sem tiszteli

Valamikor a nyolcvanas évek elején, a gimiben, valamelyik ünnepe végén a tanuló ifjúság, az igazgatónő felszólításra elénekelte a Himnuszt. Mi, akik a terem végében tartózkodtunk (előrelátóan a kijárat közelében), miután mérsékelten érdeklődtünk az ünnepség tárgya iránt, úgy gondoltuk, hogy az ünnepség a Himnusz éneklésével már nyilvánvalóan oszlik, és mi még így időben, sorbaállás nélkül vehetjük meg az iskolatejünket a büfében.

Hírdetés


Forrás:pestisracok.hu
Tovább a cikkre »