Hetek óta egymásnak adják a kilincset az újságírók Cake-Baly Marcelónál. A budapesti utcán mindenütt a Bissau Guineából származó, de évtizedek óta Magyarországon élő közgazdász arca köszön ránk a plakátokról. Csütörtökön mutatták be Az állampolgár című filmet, amelyben Cake-Baly játssza a főszerepet, a magyar állampolgárságra pályázó menekültét – ez élete első filmszerepe. A doktori fokozattal is rendelkező közgazdász 2005 óta villamosvezetőként keresi a kenyerét. Színész sose volt – a filmes karrierje úgy kezdődött, hogy az utcán utánaszaladt egy filmrendező, Vranik Roland, aki úgy érezte, hogy megtalálta a filmje főszereplőjét. Cake-Baly pedig úgy gondolta: nem veszíthet, ha megpróbálja.
Már eddig is változatos és viharos élete volt. Gyerekként részt vett a Bissau-Guinea-i függetlenségi háborúban. Tizennégy évesen vonult be, ami egyáltalán nem volt kivételes. Látott elég sok szörnyűséget, persze.
„Háború volt. Mellettünk estek el a társaink. Eltemettük őket, és ment tovább az élet. Nem volt idő bánkódni”
– mondta. A függetlenség kivívásának híre Budapesten érte. Ösztöndíjasként érkezett a szocialista országba 1974-ben, és úgy gondolta: jó helyre került. Más szocialista országokhoz képest Magyarország „kis nyugatnak” tűnt, például lehetett utazni.
Azt tervezte, hogy szakmát szerez és hazamegy – sokan így cselekedtek. Cake-Baly tett egy kitérőt Brüsszelbe is, egyetemre járt, a diplomáját próbálta honosítani, de végül visszatért. Ezalatt megtörtént a rendszerváltás, ami az ő számára azzal járt, hogy megjelentek a bőrfejűek.
Volt, hogy őt is megverték. Ha egy csoport fiatalt lát, ma is inkább kikerüli őket.
Azokat a problémákat, amik Az állampolgár című filmben is megjelennek, Cake-Baly Brüsszelben is tapasztalta. Például az adminisztráció megnehezítését, ami szerinte sokszor arról szól, hogy inkább húzz el onnan. Ami viszont más manapság nyugaton, az a segítség mértéke: – Magyarországon, akit befogadnak, csak bedobják a társadalomba. Nincs segítség nyelvtanulásban, képzésben, munkakeresésben. Vagy megkapaszkodik valahogy, vagy csöves lesz. Az nem elég, hogy kedvesek az emberek.
Cake-Baly Marcelo Fotó: Balogh Dávid / Magyar Nemzet
Még úgy sem volt könnyű, hogy közgazdász diplomát szerzett, sőt le is doktorált. – Sokáig próbálkoztam közgazdászként munkát találni, de annyi megalázó diszkriminációval találkoztam, hogy bedobtam a törülközőt. Ha meglátják, hogy fekete vagyok, sokszor kiröhögnek. Még állami intézményben is előfordult. Egy ismerős ajánlott, már a szerződéskötés előtt voltunk. Végül a felvételiztető lehívta a humán osztályvezetőt, hogy mi a véleménye, aki azt mondta, hogy nem ellenzi. Lehet, hogy a felvételiztető nem erre számított, amikor lehívta. Megegyeztünk, hogy majd felhívnak. Azóta is hívnak. Ez 2002-ben volt – mesélte Cake-Baly. Ma is úgy hiszi, ennek ahhoz volt köze, hogy fekete, hiszen utána még három hónapig betöltetlen volt a pozíció, nem találtak rá megfelelő embert. Olyan is volt, hogy meglátták, aztán azt mondták, jöjjön vissza máskor. Ekkor már húsz éve volt magyar állampolgár.
A sikertelen állásinterjúkat úgy megunta, hogy azt mondta a felségének: elmegy takarítani. Végül villamosvezető lett a BKV-nál.
„Jó fejek a kollégák, a vezetőség is, és nincs megkülönböztetés”
– mondta. A filmrendező ajánlata után Cake-Baly megkereste a főnökét, aki pozitívan állt a dologhoz. Felajánlotta, hogy egyben kiadja az összes szabadságát, és ha kevés, fizetés nélküli szabadságról is beszélhetnek. Most az interjúk miatt szoros a „menetrendje”, szinte minden nap újságíróval találkozik, tévébe vagy rádióba megy, kicsit soknak is találja, hiszen dolgoznia is kell. – A fizetett munkámat mégsem cserélhetem el a fizetés nélküli filmsztárságra, de azért egyszer kipróbálnám magam még egy filmben – tette hozzá, mert érdekli, hogy véletlenül sikerült ilyen jól Az állampolgár, vagy tényleg van tehetsége a színészethez.
Nincs egyszerű válasz a migrációraBár végül nem vígjáték lett, a film azért kiaknázza a beilleszkedés döccenőinek humoros oldalát is, a nyelvi nehézségek és kulturális különbségek mélységei viszont kevésbé tárulnak fel, inkább a rendszer és az ember, a mindig személytelen adminisztráció és az egyéni sors kerül szembe egymással – írtuk kritikánkban Az állampolgár című filmről.
Olyasmit, mint a migrációs válság, nem először lát: – Amikor Bissau-Guineában volt a függetlenségi háború, rengetegen menekültek Szenegálba. De az más volt. Szenegálnak nem volt problémája a menekültekkel, házakat építettek, földet műveltek, önellátók voltak, és a háború után hazamentek. Szomorú helyzet.
Cake-Baly szerint nagyon megosztott az európai társadalom, a befogadást és a bezárkózást is sokan ellenzik.
»Nekem fogalmam sincs, mi a megoldás, azt a politikusokra hagyom. De sajnálom, hogy a gyűlölet is megjelent. Pedig meg lehetne ezt mondani rendesen is: „Sajnáljuk, haver, nem tudunk befogadni, mehetsz.”
Ugyanaz az eredmény. Ha ma kimegyek feketeként az utcára, egy migránst lát bennem, aki rám néz. Hiába vagyok régóta magyar állampolgár. Hol lesz ennek a vége?« – tette fel a megválaszolhatatlan kérdést.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017. 01. 30.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
