Az utóbbi napokban ismét fellángolt a szokásos vita Budapest 1944-45-ös ostromával kapcsolatban. Vannak, akik szerint az ostromgyűrűbe szorult negyvenezer magyar és ugyanennyi német katona a nemzetiszocializmus hősei voltak, mások szerint fasiszta gyilkosok. Mi inkább átadjuk a szót annak, aki talán a leghitelesebb forrás – az ellenségnek. Vitalij Axejenkó, a Vörös Hadsereg főhadnagya így látta Budapest védőit, mikor napra pontosan 69 évvel ezelőtt, közvetlenül az ostrom után felment a Citadellára.
Amikor én odaértem, már csak a halottak voltak ott. (…) Én is körülnéztem, és amit láttam, az megdöbbentett. A tisztek, az altisztek, de még a katonák legnagyobb része is valósággal ki volt öltözve: láthatóan mind a legjobb holmiját vette fel. (…) Ott dolgozott egy régi ismerősöm, Dobov alhadnagy a temetőosztagtól. Az mesélte nekem, hogy csaknem minden halott tisztet hanyatt fekve találtak meg, ami azt jelenti, hogy állva haltak meg.
Dubov gyűlöli a németeket – a családja még ’41-ben eltűnt – , és semmiképp nem hazudna, vagy akár csak tódítana az érdekükben. Ha ő azt mondja, akkor elhiszem. De a dolog roppant elgondolkodtató: ezeknek a németeknek a fele SS volt, tehát igazán öntidatos náci. De a többi is, a Wehrmacht tisztjei és még a magyarok is, akárhonnan nézzük is, igen szépen haltak meg. Aki ilyen szépen tud meghalni, az nem lehet valami szemét ember.”
Forrás:jobbegyenes.blog.hu
Tovább a cikkre »
