Ahogy arról az „amerikai konzervatív” (értsd: Izrael-barát) Newsmax is beszámolt „Wake up America” című műsorában, Izraelben a Kneszet két képviselője olyan törvényjavaslatot nyújtott be, ami egy-két éves börtönbüntetéssel sújtana mindenkit, aki Izraelben keresztény hitet terjesztene. Ez alapjáraton annyira nem is lenne meglepő, ám a törvényjavaslat érzékenyen érintheti a Likud politikáját is, ugyanis azt két olyan képviselő jegyzi, akik a kormánykoalíció részei, nevezetesen Moshe Gafni és Yaakov Asher a „szélsőjobboldali” (mármint az ő soviniszta értelmezésükben), „magasan vallásos” Egyesült Tóra Judaizmus pártból.
A párt a Kneszet 120 helyéből összesen hetet birtokol, ám ez épp elég volt ahhoz, hogy Netanjahunak szüksége legyen rájuk a többséghez. A 64 fős kormánykoalíción belül Gafni és Asher is befolyásos hangoknak számítanak, ezzel ők is tisztában vannak, nyilván nem politikai dilettantizmusból álltak elő a javaslattal, amellyel amúgy Gafni már 1999-ben is bepróbálkozott, tehát kitartó zsidóról beszélhetünk. Ő egyébként már 70 éves, 1988-ban választották be először a Kneszetbe, jelenleg a Pénzügyi Bizottság elnöke, de tagja a Külügyi és Honvédelmi Bizottságnak és a Védelmi Költségvetési Vegyes Bizottságnak is.
Az 57 éves Asher 2013 óta a Kneszet tagja, most a Belügyi és Környezetvédelmi Bizottság elnökeként működik.
Mindezeket – és még sok más adalékot is – megtalálunk Joel C. Rosenberg meglehetősen terjedelmes összefoglalójában, akit egyébként a Newsmax is megszólaltatott. Rosenberg azért érdekes, mert egyrészt az All Israel News főszerkesztője és a neoprotestáns Trinity Broadcasting Network (TBN) televíziós hálózat műsorvezetője, másrészt pedig a Newsmax jeruzsálemi riportere, Daniel Cohen úgy aposztrofálja őt, mint aki „Jézus zsidó követője”. Rosenberg szintén fel van háborodva a törvényjavaslaton, és a „teológiai különbségek” ellenére is elítéli azt, hiszen az „evangélikusok és más keresztények is Izrael és a zsidó nép lelkes támogatói”. Mielőtt rátérnénk ezekre az „evangélikusokra”, Rosenberg nyomán nézzük meg kicsit részletesebben, mit is takar ez a törvény.
Alapvetően a törvény az „egy vallásúak” bármely célkitűzését kívánja tiltani arra nézve, hogy más vallásúakkal a hitükről társalogjanak, esetleg megpróbálják őket meggyőzni arról, hogy megváltoztassák vallási meggyőződésüket. Ezért kaphat valaki egy évet, ha 18 éven alulival – tehát kiskorúval – teszi ugyanezt, a büntetés megduplázódik.
A dolog nyilván a keresztényekre van kihegyezve, de hivatalosan mindenkire vonatkozna, akik „spirituális beszélgetéseket akarnak folytatni bármilyen vallású izraelivel”.
Jézus követőire persze külön rész is figyelmeztet, de a történet itt még nem áll meg. Nemcsak a beszélgetés, de maga a „megkeresési folyamat” is egy csapásra illegálissá válna digitálisan, levélben és online is. Így ravasz módon rögtön büntetendő lenne olyan videók készítése, közzététele, ahol az evangéliumot magyarázzák Izraelben élő muszlimoknak és zsidóknak (vagy bármely más vallásúaknak). Illegális lenne továbbá minden olyan online és offline felület (podcastok, online cikkek, Jézus életét és cselekedeteit bemutató könyvek, stb.), amelyek a kereszténységet hirdetik. De ide tartoznak az online (e-mail, szöveges üzenetek) vagy offline üzenetek (levelek) is, amelyek az evangéliumot tárgyalják, beleértve a közösségi média felületeit is, de még az is büntetendő lenne, ha egy más vallású kérdez valamit a témában, és arra válaszol egy keresztény, tehát „fordított megkeresés” történik.
Egyébként Izraelben, a „Közel-Kelet egyetlen demokráciájában” már most is bűncselekmény, ha egy kiskorút akarnak megtéríteni, vagy bármilyen korú embert anyagi javakkal megvesztegetni, hogy váltson vallást. A törvény abban megy tovább, hogy a nem anyagi természetűeket is büntetéssel sújtaná, mert számos más „negatív hatást”, például „lelki károkat” is okozhat a delikvenseknek (úgy látszik ez a „lelki kár” kifejezés nem csak a koncentrációs táborok sokadik generációs „túlélői” esetében jön elő).
De miért is van nehéz helyzetben Benjamin Netanjahu és ezáltal a Fidesz lelkes szövetségese, a Likud is? Mint már említettük, a két ultraortodox képviselő a pártjukkal együtt fontos szövetségese az izraeli elnöknek, aki ugyanakkor jó viszont ápol a „keresztényekkel” is, vagyis azokkal, akikre a források megtévesztően az „evangélikus” kifejezést használják (az evangelikalizmus szóból eredeztetve). Ez először nekem is furcsa volt, azonban az „evangelical” kifejezés megtévesztő módon itt nem a történelmi evangélikus egyházat jelöli, hanem az általunk használt neoprotestáns kifejezés egyik árnyaltabb (és megtévesztőbb) formája. A teológiai háttérbe meg se kísérelek belemenni, ez nálam a teológiában jóval jártasabb emberek dolga lenne, annyi viszont bizonyos, hogy amikor arról beszélünk, hogy a „keresztények” Izrael nagy támogatói, akkor róluk beszélünk. Használatos még a karizmatikus kereszténység is ezekre a csoportokra, közelebbi példaként ebbe a halmazba tartozik a Hit Gyülekezete is.
Magyarul a két ultraortodox képviselőt elsősorban nem az antiszemiták támadják a törvényjavaslatért, hanem ezek a neoprotestáns gyülekezetek a velük szövetséges zsidókkal karöltve, miközben Netanjahu „kettészakad”, hiszen két értékes szövetségese között kell döntenie, a patthelyzettel pedig az Egyesült Tóra Judaizmus is tisztában van, az általuk birtokolt kulcspozíciók is őket igazolják. Netanjahu egyébként rendszeresen találkozik is ezekkel a „keresztény” közösségekkel, gyakran szólal fel fórumaikon, vagy tűnik fel a már említett TBN neoprotestáns TV csatornán, illetve a szintén zenész CBN-en (Christian Broadcasting Network), de vendégeskedett már a Christians United for Israel (CUFI) rendezvényein is.
Összességében tehát a nehéz helyzetbe került Netanjahu és a koalíció legnagyobb százalékát adó Likud ki van szolgáltatva a „szélsőjobboldali”, ultraortodox politikai erőknek, akik ezáltal kis létszámuk ellenére is sikereket tudnak elérni. A jelenlegi politikai atmoszférában tehát nem lehetetlen a törvényjavaslat elfogadása, de az sem, hogy más egyéb szigorítások is életbe lépjenek majd a „Közel-Kelet egyetlen demokráciájában”. Ezzel szemben az általuk rendszeresen bombázott Szíriában sokkal szabadabban élhetnek a keresztény közösségek, de ugyebár az nem számít, hiszen „antiszemita” államról beszélünk, mint ahogy maga a törvényjavaslatról szóló hír szinte el sem jutott Magyarországra és a szolgalelkű filoszemita sajtóba.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
