Hálaadásra gyűltek össze a szentségi házasságuk kerek évfordulóját ünneplő párok szeptember 5-én Győrben. Rekord számú, összesen 402 házaspár vett részt a Veres András győri megyéspüspök által bemutatott szentmiséken szombat délelőtt és délután a Nagyboldogasszony-székesegyházban. Együtt tettek tanúságot, hogy ahol „megbocsátunk szeretetben, irgalmasságban, és még nagyobb elköteleződéssel válaszolunk a nehézségekben, ott Isten szeretete csodát tud tenni”.
Veres András megyéspüspök kezdeményezésére indult a házassági jubileumukat ünneplő párok szentmiséjének hagyománya. Idén a székesegyház fogadta a házaspárokat. Délelőtt az 5–35., délután a 40–70. házassági évfordulót ünneplő házaspárok gyűltek össze, hogy hálát adjanak, és megújítva házassági fogadalmukat Isten áldását kérjék a folytatásra. A szentmisét átszőtték a Mária-énekek; a főcelebárns fohászában kérte Istent: „Irgalmas szeretetével álljon mellettetek jó és balsorban”.
Veres András a hálaadásra összegyűlt házaspárokat köszöntve ezt fogalmazta meg: a hála ugyan nem vallásos erény, de a hívő ember egészen biztosan nem lehet hálátlan. A hálaadásunkban benne van a bűnbánattartás, ugyanakkor érezzük a segítség jelenlétét az életünkben, amikor emberi erőfeszítésünk kevés lenne ahhoz, hogy a dolgunkat eredményesen végezzük, a nehézségekkel megküzdjünk. Azért is vagyunk most itt, hogy együtt hálát adjunk Istennek mindnyájunkért, az elmúlt évekért.
A homíliában Veres András a kánai menyegző történetéhez kapcsolódva feltette a kérdést: miért a kánai menyegzőn tette Jézus az első csodáját? A püspök válaszában a csodák jelentőségéről és üzenetéről elmélkedett.
Az Úr által tett csodák beszélnek egyrészt arról, hogy Jézus igyekezett a nyomorúságból fölemelni az embert; másrészt a csodáknak van mélyebb jelentősége: Jézus a csodáival akarta igazolni istenségét. Olyan dolgokat vitt végbe, amire ember nem volt képes. Továbbá – és talán erre a ma élő embernek is fel kell figyelnie –, Jézus ezzel az első csodájával szerette volna előízét adni annak, ami az örökkévalóság lesz számunkra. Sokszor hasonlította menyegzőhöz Isten országát, megmutatva a „morzsákat” Isten szeretetéből, figyelmességéből, utalva arra, hogyan fog megadatni szeretete számunkra az örökkévalóságban.
A csoda felülmúlja azt, amit az ember megtehet.
Nem engedi meg, hogy az ember belesüllyedjen a bajokba, belekeseredjen nehézségekbe. Jézus ma is segítségünkre siet, és csodát tesz értünk – fogalmazta meg a bizonyosságot Veres András.
Rámutatott, Jézus menyegzői csodájának az is üzenete, hogy a házasság isteni rendelés. A férfinak és nőnek teremtett ember Isten szándéka szerint kötődik egymáshoz. A mai kor embere próbálja bagatellizálni a házasság isteni rendelését. Holott
A kánai menyegzőn az ifjú pár és családja zavarba jött, mert elfogyott a bor, szégyenben maradtak volna, ha Jézus nem siet segítségükre. Ma is, a szentségi kegyelmekkel élve az életünket, megtapasztaljuk azokat a menyegzői örömöket, amelyek az Isten országának jelenlétéből fakadnak.
Jézus csodái új reményt, új életet hoznak az életbe. Lehangoltságban, elkeseredettségben, reményvesztettségben a hitünk bátorít, hogy Isten a mi életünkben is akar csodát tenni. Akarja számunkra a jót adni. Befogadni ezt nyitott szívvel tudjuk, olyan élettel, mely az evangélium útján halad.
A menyegzőn Jézus anyja sejtette meg az ifjú pár szorult helyzetét, s emelt szót érdekükben.
– mondta Veres András.
A kánai menyegző történetéből arra következtethetnénk, hogy a csoda ébreszti az emberekben a hitet, Jézus azonban több esetben is a hitet a csoda feltételéül szabta. Szeretnénk ma is csodákat átélni, szükségünk van csodákra, és Isten ma is tesz csodát. Ha hiszünk Istenben, az ő gondviselő szeretetében, akkor ezek a csodák a mi életünket is gazdagítani, erősíteni, jobbítani fogják. Mert a csodák a még nagyobb örömöt, a még jobb életet kínálják számunkra.
Mindnyájunk életében vannak nehézségek, emberi dolgok. Tudnunk kell,
Ahol megbocsátunk szeretetben, irgalmasságban, és még nagyobb elköteleződéssel válaszolunk neki, ott Isten szeretete csodát tud tenni.
Veres András Dosztojevszkij nyomán azt fogalmazta meg, ahol elutasítások, bántások ellenére is tudunk szeretni, mértéktelenül és mindenekfelett – isteni szeretettel –, ott megtaláljuk a boldogságot, mert a szeretet szeretetet szül. „Szeretettel adni, s érte semmit sem várni. Így kell élni!” – idézte üzenetül Mezei Mária színész, énekes dalszövegét.
A homíliát követően a párok megújították a házasságkötéskor tett ígéretüket. A szentmise végén a házaspárokat egyesével szólították, és átvették a jubileumi emléklapokat.
A szentmise után a székesegyház előtti téren csak mosolygó, boldog arcokat láttunk. Néhányukat meg tudtuk szólítani.
Carlo Volpe és Bradean-Volpe Éva házasságkötésük 15. évfordulóját ünneplik idén. Jelenleg Mosonmagyaróváron élnek, 5 gyermekük van. „A mai szentmise megújító alkalom volt számunkra, sokat jelent, hogy itt vagyunk. Megerősítő volt, ami Veres András mondott: Jézus által együtt lenni, és minden alkalmat megragadni, hogy megerősödjön a hitünk. Isten elkezdett bennünk valamit, ez velünk marad, és mindig segít. Kellenek ezek az ünnepi alkalmak, mert a hétköznapi feladatok között nem mindig tudunk felnézni” – mondja a feleség. Carlo megerősíti: „Szép volt 15 évvel ezelőtt meghívni Jézust a házasságkötésünkre, és látjuk életünkben ennek a csodáit. Bármit tettünk és teszünk, csodákra csak Isten képes, a mi együttműködésünkkel.”
A házaspár tapasztalja a mindennapi ima szükségességét: „Nagyon fontossá vált az utóbbi években, újra és újra rájövünk, mennyire kell. Fontos továbbá a közösség. Mi a Comunione e Liberazione közösség tagjai vagyunk, és aktívan bekapcsolódunk a plébániánk életébe is. Ezek megtartó erők.”
Ugyancsak 15. házassági évfordulót ünnepel Mágyel István és Pálfi Mária. „Remegett a szívünk-kezünk. Örömmel jöttünk és örömmel veszünk részt a programon. A házasság ünnepe ez, megerősítő bizonyosság, hiszen 402 házaspár van együtt ma” – mondja Marika. István a háláját fogalmazza meg: „Hála van bennem ezért a 15 évért, amit együtt töltöttünk. Megerősítés, hogy annyi pár jár velünk együtt hasonló úton.”
Elmondták, hitükből, egymásból, a szülőktől, nagyszülőktől kapott segítségből tudnak nap mint erőt meríteni. Marika a szülei kitartását emeli ki, ami átsegítette őket a problémákon, küzdelmeken. „Nem kevés küzdelem áll már mögöttünk, ez még erősebbé tudja tenni a kapcsolatunkat.” Egymás támogatása, az egymásra való figyelés, a beszélgetések, minden problémában annak keresése, hogyan tudunk együtt megküzdeni vele – a hétköznapok tapasztalata megmutatta neki ezek fontosságát. Együtt a lehetetlennek tűnő feladatok is vállalhatók. Marika nagyanyját külön is megemlíti: „Nagyon vallásos, rendkívül kitartó volt, beteg férje mellett megtanulta, hogy Isten kegyelme és segítsége nélkül nem boldogul”.
Galavics Péter és Horváth Márta házasságuk 30 évét ünnepli. „30 év… Nagyon büszkék vagyunk rá. Boldog házasságban élünk. A házasság nagyon jó dolog. A fiatalokat csak biztatni tudom, kössenek szentségi házasságot. Minden nap kell tenni a jó házasságért, nem magától terem a fán. Öröm van bennünk, hogy ezt megérhettük. Öt évvel ezelőtt is itt voltunk – az esküvői kép mellé kitettük a bekeretezett emléklapot –, és reméljük, öt év múlva is itt lehetünk.” Márti azt fogalmazza meg, mit jelent ez a boldogság: „A napjaink munkával telnek, de mindig keressük egymás társaságát. A férjem három műszakban dolgozik, reggel megbeszéljük, mi vár ránk az adott napban, és este mindig megvárom.” Péter a közös programokat emeli ki. „Szeretünk túrázni, kerékpározni. Minden évben többször elmegyünk, vagy a lányainkkal vagy kettesben. Az évfordulókat megünnepeljük, igyekszünk eljutni valahova az országban, amikor az a néhány nap csak arról az ünnepről szól.” Péter a nehézségekről gondolkodva úgy fogalmaz: „Azt mondhatom, szerencsésebbek voltunk.” Márti hozzáteszi: „Nem szabad lefeküdni haraggal. Veszekedni lehet, mindenkinek van véleménye, van véleménykülönbség, de valakinek engedni kell.”
Fotó: Lambert Attila
Trauttwein Éva/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
