A kijevi kormány arroganciáját tükrözi az Ukrajiszka Pravda egyik podcastja, amely Ukrajna nyugati szomszédaival kapcsolatos aggodalmaival és várakozásaival foglalkozik. Továbbra is felróják, hogy Magyarország, Szlovákia és Lengyelország nem helyezi Ukrajna gazdasági és politikai érdekeit a sajátja elé, és a lengyel kormányváltástól remélt „enyhülés” (értsd: a lengyel mezőgazdasági és szállítmányozási érdekek gyors háttérbe szorítása) is elmaradt.
Lengyelország kapcsán a lap azt írja, hogy az előző, a konzervatív Jog és Igazságosság pártja által vezetett kormány Ukrajnával szembeni felbecsülhetetlen mértékű katonai és politikai támogatása ellenére nem kerülte ki a konfliktusokat Kijevvel. És hiába került Donald Tusk liberális kormánya hatalomra, az ukrán várakozásokkal ellentétben a problémás ügyek megmaradtak.
Sztovákiában, amely az UP szerint „kellemes meglepetést” okozott aktív katonai támogatásával a múltban, az év utolsó hónapjaiban Robert Fico (Smer) vette át a hatalmat. A lap azt nehezményezi, hogy Fico nem csak azt ígérte meg, hogy „egyetlen lőszert sem ad Ukrajnának”, hanem „nyíltan oroszpárti kijelentéseket fogalmaz meg”, mint például azt, hogy Ukrajna NATO-tagsága harmadik világháborút jelent. (Ezt nem csak Fico mondja, Ukrajna felvétele békemegállapodás nélkül azt jelentené, hogy a NATO egyik tagállama háborúban áll, ergo a NATO is – a szerk.).
Az UP úgy fogalmaz, hogy a magyar-ukrán kapcsolatokat az utóbbi években a „permanens válság” jellemzi, „nem utolsó sorban azért, mert Budapest az egyetlen uniós ország, amely továbbra is kapcsolatokat tart fenn Oroszországgal”. Érdemes kiemelni, hogy az UP állítása nem igaz. A nyugati tagállamok közül többen nem csak politikai, de gazdasági kapcsolatokat tartanak fenn Oroszországgal, méghozzá jóval nagyobb volumenűeket, mint Magyarország. Még az USA is rengeteg orosz nyersanyag vásárlását megnövelte a háború ellenére az emúlt évben, többek között az uránét és az alumíniumét.
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
