Ismétlődő évzáró programja a Párkányi Városi Könyvtárnak ez az ünnepre hangoló összejövetel, melynek idei vendégei Fóthy Zoltán esperes-plébános, Pólya Csaba református lelkész és Radoslav Lenčéš káplán voltak.
Az ünnepi gondolatok ébredését az Ad Dominum kórus – Bodonyi Melinda, Dorna Mónika, Szúnyogh Anita – segítette énekeivel. A beszélgetést magyar nyelven Lelóczky Éva, szlovák nyelven Árendásová Erika könyvtárosok vezették.
Bevezetőben ismertették az adventi koszorú történetét, majd a meghívottakkal felidézték a gyermekkor karácsonyait, s kitértek arra is, kinek hogyan sikerül megélnie az adventi várakozás örömét.
Fóthy Zoltán atya mesélte, édesanyja szeretett fényképezni, meg is örökítette őt, amint gyermeki csodálattal nézi a karácsonyfát. „Ezt az érzést szeretnénk visszakapni karácsonytájt, de felnőtt korban ez már tudatos döntések sorával lehet elérni. Erőfeszítéseket kell tennünk, hogy kizárjuk a küldő zavaró hatásokat, úgy kell igazítani az életünket, hogy az ünnepekre készülődés mellett a lelkiekre, Isten jelenlétének megélésére is jusson idő. Ezért jómagam ilyentájt nem is járok üzletbe” – sorolta Fóthy atya. Elmondta, gyermekkorukban testvérével olyan türelmetlenek voltak, hogy hozzájuk a Jézuska már a délutáni órákban megérkezett. Az ajándékozás pillanata mindig megható volt. Akkor még szerényebbek voltak az ünnepek, örültek minden ajándéknak. Az éjféli misét még gyerekkorában se hagyta ki.
Pólya Csaba tiszteletes fontosnak tartaná a lelassulást, melyben a gyerekek segítségére az adventi kalendárium lehet, amelynek naponta csak egy ablakát szabad kinyitni. Át kell élni azt az örömet, hogy az Isten minden napra tartogat valami kis ajándékot. Kitért arra is, gyerekkorában Ilonka néni vigyázott ré, egy ízig vérig katolikus keresztény asszony, aki sokat mesélt neki a szentcsaládról, Jézus születése körüli eseményekről. Pedagógus szüleivel együtt díszítette a fát, az ajándékozáskor mégis meghitt csendesség kerekedett, máig őrzi ezt az érzést.
Radoslav Lenčéš párkányi káplán a keleti végekről származik. Ő is elmondja, nem tudunk úgy várakozni, ahogy szeretnénk, a kor ellopta karácsonyunkat, ennek ellenére a nyugodt körülmények megteremtésére kell törekednünk. Nyolcan vannak testvérek, így érthető, hogy gyerekkorában csendességnek a szentestén nyoma se volt, alig várták a finom vacsorát, előtte persze imádság és az alma tíz szeletre osztása volt soron.
„Az ajándékokat bontottuk, a fa körül rohangáltunk a csillagszórókkal. Azóta felnőttünk, de a szülői karácsonyfa alatt évről évre többen vagyunk, már ha össze tudjuk hangolni, jönnek az unokák, lassan tán a szoba falát is ki kell venni – meséli jókedvűen.
Később a jelenlévők is belekapcsolódtak a beszélgetésbe, többen elmondták a saját karácsonyi emlékeiket. Aki kért, adventi kalendáriumot is vihetett, olyan ajándék ajánlásokkal, amit nekünk kell teljesítenünk, hogy boldogabb legyen a világ.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
