Adventi kalendárium: A nagybetűs Csoda Lajos P. János2024. 12. 08., v – 23:13
Gyerekkoromban mindig vártam a decembert. Különleges hónap volt. A készülődés ideje. A rend ideje.
Lehullott az első hó. Gyönyörűen szikrázott a napsütésben. Édesapám megtanított korcsolyázni. Megsütöttük a finom süteményeket. Rendet raktunk a lakásban és vártunk. Vártuk a Csodát.
Vártuk, hogy az angyalok elhozzák a karácsonyfát, amit a szüleim mindig nagy gonddal éjjel feldíszítettek, hogy mi, gyerekek reggel meglepődjünk és elhiggyük, hogy a Csoda köztünk van.
Talán gyermekként ez volt a legszebb. Aztán eljött a Jézuska, ami az ajándékokat jelentette. Persze én már előtte néhány ajándékot kikutattam, de erről senki nem tudott, és azóta is nagy titok övezi. A ropogó hóban elsétáltunk az éjféli szentmisére, ahol édesapám kedvenc dalát, az Ó gyönyörű szép titokzatos éjt… vártam a leginkább. És boldogok voltunk…
Kapcsolódó cikkünk
Egy mátyusföldi kisfaluban, Tósnyárasdon születtem. A falu lakossága még gyermekkoromban is ragaszkodott a hagyományos vallási ünnepek megtartásához. Nem volt ez másképp családunkban sem, elsősorban nagyanyám és édesanyám jóvoltából, akiknek köszönhettem vallásos neveltetésemet is.
Nálunk az egyik legszebb ünnep a karácsony volt, izgatottan vártam az ünnepi estét, Jézuska eljövetelét, aki az akkori meggyőződésem szerint a karácsonyfát hozta. Halvány emlékeim szerint egy alkalommal sikerült meglesni édesapámat, amikor karácsonyfát csempészte be lakásunkba. Felejthetetlen emlékeim közé tartozik az ünnepi vacsora, amelynek része volt a vacsora előtt az alma felvágása, amit a családfő annyi részre vágott, ahányan ültünk az asztalnál, illetve mézzel édesített ostya, a lencseleves és a rántott hal.
A vacsora után hangzott fel az ablak alatt kántálók éneke. Hozzánk hagyományosan a szomszédaink jöttek énekelni. Ezt követte az éjféli misére hívó harangszó, amire a szomszéd faluba kellett elgyalogolni. Gyermekkorom olyan emlékei ezek, amire ma is szívesen emlékezem. Ezért, amikor megnősültem, családot alapítottam, feleségemmel ezeket a szokásokat igyekeztem átmenteni. Emelte az ünnep fényét, amikor az unokánk megszületett. Ahogy cseperedett, minden évben egyre színesebb, egyre változatosabb lett az ünnepünk.
A régi hagyományok mellett újakat is teremtettünk. Például az asztal körül ülve mindenki felidézte az elmúlt évben vele történt eseményt, kiemelve, hogy mi érintette meg legjobban és miért, vagy kiért ad hálát. Az unokám, amikor 5. osztályba járt, karácsonyra a család minden tagjának írt egy mesét, ez volt az ajándéka. Mindenki a saját meséjét olvasta fel. Sokat nevettünk, de voltak olyan részek, amikor könnyekig meghatódtunk. A családunk tagjai ebben az évben készülhetnek karácsony estére egy szép karácsonyi verssel, dallal, vagy történettel.
Karácsonykor egy kisgyermek érkezését várjuk. Tárjuk ki szívünket őszintén, tisztán örömmel, és akkor biztosan szép lesz az ünnepünk. Bízom benne, hogy egy dolog a mi családunkban sem változik, az előttünk álló karácsony is a békének, az örömszerzésnek, a családi együttlét melegének az ünnepe lesz. Felejthetetlenül szép emlékek voltak azok az évek is, amikor az ünnepi asztalnál ott ült három kisgyermekem, ma már felnőtt az unokám is.
Varga László helytörténész, volt gimnáziumi tanár
Aztán nagyobb gyermek lettem, majd felnőttem…
„Karácsony nem az ész, hanem a szív ünnepe. És a szív érzi, hogy azok is ott állnak veled a karácsonyfa körül, akiket a szemeddel nem látsz, és az eszeddel nem hiszel.” Müller Péter
Azt hiszem, Müller Péter gondolatai jellemzik leginkább a családom felnőtt karácsonyait. A meghittség, a szépség, a szeretet mellett mindig volt könny, szomorúság is a karácsonyban. Az összetartozás és a hiányérzet egyszerre jelent meg Szenteste a karácsonyfa körül. És talán ez így van rendjén. Az élet így rendelte. A Sors így hozta. A mákos kalács viszont ugyanolyan finom volt, a lencseleves, a majonézes krumplisaláta, a rántott hal sosem hiányzott az ünnepi asztalról.
De már nem kutattam ki az ajándékokat, sőt, már annyira nem is vártam a Jézuskát. Mert sokkal fontosabb lett nagymamám karácsonyi áldása, sokkal jobban örültem unokaöcsém boldog arcának, aki még elhitte, hogy a Jézuska hozta az ajándékokat, és nem felejtem el, amikor nővérem Angliából hazatérvén újra velünk énekelte a Mennyből az angyalt.
Akkor mit jelentenek számomra az ünnepek?
A nagybetűs Csodát, ami megjelenik a kézzel készített mézeskalácsban, az ajándékok becsomagolásában, a bejgliben, az éneklésben, a mosolyban, az ölelésben, a könnyekben, a nevetésben, a hálában, az imában, a ragyogó szemekben, a hóesésben, a fényben és az emberekben.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
