Elemzés a realitások mentén.
Ki tudja, ki áll amögött a frissen felbukkant weboldal mögött, amely azt állítja, a magyar kormány titokban eladta a Honvédség „elfekvő” nehézfegyver-készletét, nevezetesen T-72-es harckocsijait, MiG-29-es vadászgépeit és Mi-24-es harci helikoptereit Ukrajnának. Tény azonban, hogy az orosz kormány rögtön hivatalosan tiltakozott, ami meglepő lépés lenne egy világhatalom kormányától, ha tényleg csak egy névtelen weboldal lenne az egyetlen forrás, illetve pár kósza fénykép Debrecenen és Nyíregyházán áthaladó vonatszerelvényekről, amelyek valóban T-72-eseket szállítanak. A HM a sajtóhír hatására közölte, hogy a vonatok feleslegessé vált, részben működésképtelen járműveket szállítanak, a célállomás pedig Nyírtelek.
Vajon hazudik-e a magyar kormány, és hülye-e az orosz felderítés? Más szóval: igaz-e, hogy nehézfegyverekkel támogatjuk az ukrán kormány azon célját, hogy a keleti megyéket Oroszországhoz csatolni kívánó felkelőket megsemmisítse? És ha igen, vajon miért titok ez?
Kormányunk az elmúlt hónapokban számtalanszor kijelentette, hogy szívén viseli Ukrajna területi integritását. Ki tudja, milyen nemzeti érdekünk fűződik ehhez, de ezt most hagyjuk. Ilyen szempontból egyáltalán nem hihetetlen, hogy ezt a célt akár fegyverszállítással is megtámogassák. Való igaz, hogy a Honvédség készletében rengeteg olyan szovjet-orosz gyártmányú harceszköz van, amelyek jobb híján csak a raktárban porosodnak, pedig Ukrajna jó hasznukat vehetné. Igaz, a magyarok nem arról híresek, hogy a feleslegessé vált fegyvereiket el tudnák adni. Az elmúlt évtizedekben rengeteg százmilliárdos pazarlás történt, amikor kiválóan eladható fegyverrendszereket inkább szétdaraboltak, majd bepárosodott szemmel, átszellemült arccal lenyilatkozták a sajtónak, hogy mekkora lépést tettek ezzel a világbéke felé. Ilyen volt például a Honvédség Szu-22M3 vadászbombázóinak szétdaraboltatása, amire ráadásul közvetlenül a teljes ipari nagyjavításuk után került sor.
Ha valóban fegyvereket adunk el, az mondhatni, hagyománytörés lesz. De lássuk, lehetséges-e ez! Először is számoljuk meg a tankokat.
A T-72M1 típusú harckocsikból Havril András tábornok, vezérkari főnök 2005-ös közlése szerint 148 darabot tároltak raktárban és 90 darabot tartottak aktív szolgálatban. Ebből 77 darabot átadtak az iraki hadseregnek. Jelenleg a hivatalos közlés szerint 15 harckocsi áll aktív szolgálatban, 43 pedig konzervált állapotban raktárban. Igen, ez csupán 58 darab. Hogy 2005 és 2014 között hová tűnt el 102 darab, azt a HM elfelejtette közölni a nagyközönséggel. Arról azonban nem tud senki, hogy szétdarabolták volna őket.
Eladni tehát bőven van miből. A Mi-24 helikoptereket és a MiG-29-eseket nem is kell megszámolnunk, mert azok már nem állnak rendszerben, ezért akár mindet eladhatják. Minden adott tehát ahhoz, hogy az ukrajnai fegyverszállításról szóló hírek akár igazak is legyenek. Csakhogy…
Csakhogy egyrészt ezeket a tankokat nem lehet csak úgy előkapni a raktárból, és már gördülhetnek is a csatába. Ezek konzervált harceszközök, ami azt jelenti, hogy üzembe helyezésükhöz jókora költség és sok munka szükséges. Éppen úgy, ahogyan az Irakba szállított példányok esetében: akkor 77 harckocsira 2,5 millió dollárt kellett költeni, és jó fél évig tartott a kipofozásuk a Currus Zrt. üzemében. Ukrajna sem oldaná meg ezt a feladatot sem olcsóbban, sem gyorsabban.
Másrészt ezek a tankok elég öregecskék. Tény, hogy a laikusok számára nagyon tankszerűek, de a valóságban ezek a hidegháború idejéből megmaradt járművek, amelyeknek esélyük sem lenne a modern orosz harckocsikkal szemben. De még a jelenleg Ukrajnában rendszerben álló T-72 változatok is sokkal komolyabb harcértéket képviselnek. Az ukránok ugyanis, csakúgy mint a nehéziparral rendelkező más exszovjet országok, évtizedek óta tuningolják az öreg szovjet vasakat, új motorral, reaktív páncélzattal, modern fegyverekkel és számítógéppel szerelve fel. Alapváltozatú T-72-esekkel egyszerűen nem tudnának mit kezdeni.
A végső érv az fegyvereladás ellen pedig az, hogy Ukrajna nem is szorul rá, hogy Magyarországtól vásároljon T-72-eseket. Csakúgy mint a magyarok, ők is óriási mennyiségű harckocsit örököltek a szovjet időkből, amelyek hasonló bázisokon állnak, mint a Honvédség kalocsai vagy nyírteleki raktárai. Több száz darab áll rendelkezésükre ingyen és bérmentve, ha épp lejárt szavatosságú tankokkal szeretnék bővíteni az arzenáljukat. Nem kell hozzá külpolitikai konfliktusba keveredni, nem kell érte pénzt adni, nem kell rá várni.
Egy ilyen raktárbázisról készített fényképeket nemrég egy 18 éves ukrán fiú Szlobozsancsaja megyében, ahol több, mint 400 harcjárművet őriznek. Igaz, ez a terület a felkelők ellenőrzése alatt áll, de az ukrán kormány is számos hasonló bázisról válogathat kedvére, Kijev környékén több ilyen is van (lásd fenti képet). Képek még: http://www.liveleak.com/view?i=042_1402588481
A MiG-29-esek és Mi-24-esek tervezett eladása szintén nem sok realitással bír. Egyrészt mert a Honvédség állományából kivont gépek szintén elég elavultak, komoly modernizálás nélkül hasznavehetetlenek, különösen egy olyan kiválóan felszerelt haderő ellen, mint az orosz. Másrészt a 29-esek már kivonásuk óta, idestova négy éve gyakorlatilag „ebek harmincadjára” hagyva állnak a szabad ég alatt, ahogyan a még régebben kivont MiG-21-esek is. Ezeket újra repülőképessé tenni gazdaságosan nem lehet. A Mi-24-eseknek ráadásul le is járt az üzemidejük, éppen ezért kellett kivonni őket. Ipari nagyjavítással ugyan talán lehetne belőlük újra helikoptert faragni, de ennek gazdaságossága is kérdéses, és még akkor is jelentős modernizálást kellene végezni rajtuk.
Egyszóval a fegyverszállítás története, még ha nagyon tetszik is az összesküvés-elméleteket imádó laikusoknak, rendkívül valószínűtlen. Persze ők ezt ugyanúgy nem fogják elhinni, mint korábbi levezetésemet arról, miért nem lőhette le Szu-25-ös a maláj Boeinget. Biztos vagyok benne, hogy most is remek kommentháború indul majd itt azok részéről, akik azt a haditechnika világát a szuperhősös képregények alapján képzelik el…
(A szerző egy magyar haditechnikai lap időszakos szerzője.)
Forrás:deres.tv
Tovább a cikkre »
