Adózik-e az ajándékozó? Kulcsár Péter2024. 01. 27., szo – 09:16
Ha egy ingatlan tulajdonjogát szeretnénk átruházni valamelyik rokonunkra, mi az előnyösebb: ha eladjuk neki jó áron (nagyon kis, szinte csak jelképes összegért), vagy ha odaajándékozzuk? Mikor kell adót fizetni? Ifj. Mészáros Lajos – olvasói levélre reagálva – ezekre a kérdésekre keresi a választ.
Földműveléssel foglalkozom, saját és bérelt földjeim is vannak. Tavaly lehetőségem nyílt egy termőföld megvételére, amibe fele-fele arányban az unokatestvérem is beszállt anyagilag. Az eladó jó árat kínált, de cserébe gyorsan meg akarta kötni az üzletet, unokatestvérem pedig akkor épp külföldön volt, ezért megegyeztünk, hogy az ingatlant a közös pénzből én veszem meg, és miután a nevemre kerül, a felét neki ajándékozom. Meg is történt az adásvétel, és már oldanánk az ajándékozást, de csak most tudatosítottuk, hogy a megbeszélt folyamat akár adózással is járhat. Azt tudjuk, hogy ha eladnám a földet, akkor adóznom kéne a vételár után, mert nem telt el az adómentességhez szükséges 5 év. De hogy van ez ajándékozásnál? Kell adózni egy telek 5 éven belüli elajándékozásakor is? Ha igen, hogy számítják ki az adót, ha az ajándékozásból nincs semmilyen bevételem?
Ahhoz, hogy olvasónk kérdéseit meg tudjuk válaszolni, először is foglalkozunk kell az ajándékozás legfőbb jegyeivel. A Polgári Törvénykönyv 628/1. §-a alapján az ajándékozási szerződéssel az ajándékozó valamit térítésmentesen átruház a megajándékozottra, aki pedig az ajándékot elfogadja. E szerint a rendelkezés szerint tehát egy érvényes ajándékozáshoz az ajándékozási szerződésnek három fő tartalmi követelményt kell teljesítenie: (1) meg kell benne határozni az ajándékozás pontos tárgyát (az ajándékot), amit (2) az ajándékozónak át kell engednie (adnia), a megajándékozottnak pedig el kell azt fogadnia, és (3) az ajándékozásnak bármiféle (pénzbeli vagy nem pénzbeli) ellenérték nélkül, azaz térítésmentesen kell megtörténnie – ha ugyanis az ajándék átruházása akár csak egy szimbolikus összegért (pl. 1 €-ért) is történne, már nem ajándékozásról, hanem adásvételről beszélnénk.
Az ajándékozás „ingyenes” jellegét azért fontos jelen esetben kihangsúlyozni, mert ha egy ajándékozó ellenérték nélkül adja át az ajándékot képező vagyonát, ez egyben azt is jelenti, hogy az ajándékozásból egyáltalán semmilyen bevétele, vagyis jövedelme nem származik – jogi szempontból pedig ez a körülmény olvasónk ügyében döntő jelentőséggel bír.
Az ajándékozással ellentétben adásvételkor az eladó az eladásért cserébe valamilyen összegű vételárhoz jut. Ha ingatlan adásvételéről van szó, és a vételár magasabb, mint az az összeg, amennyiért az eladó eredetileg megvásárolta az ingatlant, a két összeg közti többlet számít jövedelemnek, amelyből akkor kell adózni, ha az eladónak kevesebb mint 5 évig volt a tulajdonában az eladott ingatlan. Ezt a jogszabályt (melyet olvasónk is fölvetett) a Tt. 595/2003 sz. a jövedelemadóról szóló törvény (Jat.) tartalmazza, amely azt is megszabja, hogy (az említett vételári többleten kívül még) mi számít, ill. mi nem számít jövedelemnek, ahogy azt is, hogy mely jövedelmekből kell jövedelemadót fizetni. A Jat. 2/c. §-a szerint jövedelemnek csakis valamilyen pénzbeli vagy nem pénzbeli teljesítést lehet tekinteni. Mivel azonban az ajándékozásnál az ajándékozó javára nem történik semmilyen kifizetés (vagyis pénzbeli és nem pénzbeli teljesítés sem), az ajándékozó nem is tud szert tenni semmiféle, a jövedelmi adó tárgyát képező jövedelemre.
Olvasónk tehát elajándékozhatja a nemrég megvett ingatlan felét rokonának anélkül, hogy adóznia kéne az ajándékozás után. Amit viszont továbbra is érdemes szem előtt tartani, hogy az ingatlan megtartott (másik) felére továbbra is vonatkozik az adómentesség eléréséhez szükséges (feljebb is említett) ötéves időtartam.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
