Szeptember 27. és 29. között Budapesten rendezik meg a Katolikus Társadalmi Napok (KATTÁRS) rendezvénysorozatot. Az első napon tudományos konferenciát rendeztek a katolikus oktatás-nevelésről a D50 Rendezvényközpontban, melynek végén kerekasztal-beszélgetést tartottak Kihívások az oktatásban címmel.
A katolikus oktatás-nevelés múltja, jelene és jövője témában megtartott konferencián Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek mondott köszöntőt, majd plenáris előadások és szekcióülések következtek.
A tanácskozás utolsó részében kerekasztal-beszélgetés zajlott, melynek során Zádoryné Leiner Erika, a budapesti Salkaházi Sára Katolikus Általános Iskola, Szakképző Iskola, Szakiskola, Készségfejlesztő Iskola és Fejlesztő Nevelés-Oktatást Végző Iskola igazgatója; Makkai László, a Miskolci Egyházmegye papja, a Görögkatolikus Felsőoktatási és Kulturális Diákotthon és a miskolci Görögkatolikus Roma Szakkollégium igazgatója, teológiai tanár, pasztorálpszichológus; valamint Hortobágyiné Nagy Ágnes, a „Boldogabb családokért” Családi Életre Nevelés (CSÉN) program alapítója járta körül azt a kérdést, milyen kihívásokkal kell ma szembenézni az oktatásban, és azokra milyen válaszok születhetnek.
A beszélgetés hallgatói között volt Erdő Péter bíboros, prímás, valamint Orosz Atanáz miskolci megyéspüspök is.
Bátor Anna rádiós és televíziós műsorvezető-szerkesztő, a kerekasztal-beszélgetés moderátora bevezetésként azt kérdezte a vendégektől, mi az, ami személyes életükben kihívást jelent és mi az, amiből a munkájuk során táplálkoznak.
Mindhárman erőforrásnak nevezték a hitet, illetve hogy már gyermekként vallásos nevelést kaptak – ahogy Makkai László fogalmazott: hogy megtanulta, a vasárnap nem azért vasárnap, mert húslevest és rántott húst lehet enni, hanem mert a harangszóra templomba megy az egész család. Zádoryné Leiner Erika számára fontos és nagy öröm, hogy olyan iskolának a vezetője lehet, ahol erről tanúságot tehet és képviselheti ezt az értékrendet. Hortobágyiné Nagy Ágnes elmondta, bár szülei nem voltak iskolázottak, értékes életre és hitre nevelték. Ő végül egytemet végzett, orvos lett és volt, aki azt feltételezte, majd elfelejti honnan jött és beképzelt lesz. De éppen emiatt tud most ő bárkihez odafordulni, és szót érteni vele.
És mi jelent számukra kihívást? A Salkaházi Sára-iskolában természetesen a speciális nevelés igényű (SNI) gyerekekkel való foglalkozás (az intézmény diákjainak 80 százaléka SNI-s, akiknek egy része értelmi sérült, de az épek is hátrányos helyzetű gyerekek). Ugyanakkor még nagyobb kihívás a szülőkkel való együttműködés, hiszen a diákjaiknál a család sokszor nem biztosítja a támogató hátteret, bár örülnek, hogy katolikus iskolába adhatják gyermekeiket, mert tudják, hogy ott támogatást kap és biztonságban van – mondta el az igazgatója.
Makkai László számára az a belső feszültség okoz kihívást, hogy az Egyház szeretne elitképzést végezni, ugyanakkor segíteni és nevelni a hátrányos helyzetű gyerekeket. Hangsúlyozta: a Katolikus Egyház fenntartásában van a roma szakkollégiumok többsége, és ez mutatja elkötelezettségét e küldetésben.
Arra a kérdésre, hogyan lehet a gyerekeket, fiatalokat elérni, a CSÉN program alapítója úgy válaszolt: a gyerekek szívét kell megszólítani. Kapcsolatba kell kerülni a másikkal, meg kell ismerni, tudni kell, kinek akarunk tanítani valamit. Csoportra, sőt egyénre szabottan meg kell találni a megfelelő módszereket, mert a lényeg, hogy szemléletet adjanak át.
Zádoryné Leiner Erika elmondta, hisz abban, hogy a tevékenységeken, élményszerű programokon, a közösségépítés alkalmain lehet igazán értékeket átadni. Az a szakmai hitvallásuk, hogy bármilyen képességekkel rendelkezik is egy gyerek, a lehető legtöbbet hozzák ki belőle. A célok néha nagyon kicsik, de mindig nemesek – tette hozzá az igazgató.
Makkai László elmodta: a roma fiatalok esetében sincs a legtöbb esetben támogató szülői háttér, viszont azoknál, akik a miskolci kollégium diákjai, akik eljutnak főiskoláig, egyetemig, általában van egy olyan pedagógus, aki felismerte a tehetségüket, és biztatta őket. Ezért nagyon értékes, hogy a Miskolci Egyházmegyében létrehoztak egyfajta tehetséggondozói hálót, hogy egy gyerek se vesszen el.
A szakkollégium igazgatója azt szokta mondani a munkatársainak: adjunk szívet a munkánknak. Mert ez az, amit egy roma fiatal, aki megküzdött azért, hogy tanulhasson, megérez és értékel. Emellett Makkai László fontosnak tartja, hogy célt és jövőképet adjanak a fiataloknak. II. János Pál pápát idézte, aki azt mondta, ha a fiatalok elé nem állítunk kihívásokat, céltalanok lesznek. És mi nem félünk kihívást állítani eléjük – tette hozzá.
Hortobágyiné Nagy Ágnes az őszinteséget és a hitelességet emelte ki, ami elengedhetetlen, ha nevelésről, értékek átadásáról van szó. Valamint azt, hogy ne manipulálni akarjuk a gyereket, hanem csatlakozni hozzá. A CSÉN program keretében nem szólnak bele abba, jelenleg milyen családi háttere van egy gyereknek, a jövőbeli családi életre készítik fel őket, mégis elengedhetetlen, hogy megismerjék a programban résztvevőket, és a saját nyelvükön szóljanak hozzájuk. Így tudnak kapaszkodót adni nekik, olyan ismereteket, készségeket, amik akár évtizedek múlva is „bevillannak”.
A beszélgetés során szóba került az is, milyen a pedagógusok helyzete, lelkiállapota. Makkai László elmondta, pasztorálpszichológusként és krízislélektan-szakértőként kiégést (burnout) felmérő teszteket is szokott kitöltetni tanárokkal, és a nagy részüknél közepes vagy középsúlyos szintű a kiégés. Nagy szükség lenne arra, hogy erre odafigyeljenek az intézmények is, és tegyenek ez ellen – mutatott rá.
Hortobágyiné Nagy Ágnes ehhez kapcsolódva elmondta: a CSÉN képzésen részt vevő pedagógusok többsége magát a képzést – ami alternatív módszereket mutat be és alkalmaz, valamint élményt ad – kiégés-prevencióként élik meg. Hozzátette, kellenek támogató szakemberek a tanárok mellé, oda kell rájuk figyelni és segíteni kell őket hivatásukban.
Számos, az oktatás-nevelés terén használt fogalom jelentősége került még elő a beszélgetés során: érzékenyítés, felzárkóztartás, közösségépítés, utógondozás, értékek belsővé válása. A zárszó mégsem valamiféle pedagógiai tudományos összegzés volt, hanem a szívről szólt. Zádoryné Leiner Erika fogalmazta meg: nagyon büszke a Salkaházi Sára-iskola minden munkatársára. És bár vezetőként fontos feladata, hogy tartsa a lelket a munkatársaiban, ami igazán életben tartja a tantestületet, az, amit a gyerekektől kapnak.
Fotó: Merényi Zita
Szalontai Anikó/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
