A reményről tart adventi konferenciabeszédeket Martos Levente Balázs esztergom-budapesti segédpüspök a budapesti Alcantarai Szent Péter-templomban (pesti ferencesek). A december 1-jén megtartott első elmélkedés központi képe a fügefa volt, mellyel több helyen is találkozhatunk az evangéliumokban.
Ferenc pápa a 2025-ös szentévet a Spes non confundit – A remény nem csal meg – mottóval nyitotta meg. Ez a mondat Pál apostolnak a Rómaiakhoz írt leveléből származik. Mai világunkban az ember sokszor csalódik – önmagában, a másik emberben, a nagy rendszerekben – és sokszor az Egyházban is. Az a remény azonban, amely Krisztushoz fordul, soha nem csalatkozik.
Minden szentév fontos állomása lehet elzarándokolni Rómába. „Most mi is elindulunk egy zarándokúton, advent idején, és ez a mai, valamint a következő négy vasárnap arra lehet alkalmas, hogy hitünket egyesítve megszólítson, meghívjon és útnak indítson bennünket.”
„Amikor a Krisztusba vetett reményünket szemléljük, olyan képekre fókuszálunk, melyek a remény fontos szempontjaira mutatnak rá. Első ilyen képünk a fügefa. Manapság már itt, Magyarországon is megterem ez a gyümölcs.
Ezen az alkalmon három szentírási helyet fogunk megvizsgálni.”
Márk evangéliumának 11. fejezetében megkezdődik Jézus szenvedéstörténete. Jézus Márk elbeszélésében Betánia és Jeruzsálem között jár-kel. A jeruzsálemi templomba menet lát tanítványaival egy fügefát. Mivel nincs rajta termés, ezt mondja: „Senki ne egyen rólad többé soha gyümölcsöt!” (Mk 11,14). Bár az is elhangzik, hogy „még nem volt fügeérés ideje”. Másnap a tanítványai látták, hogy a fa tőből kiszáradt. Péter észrevételére Jézus ezt válaszolja: „Higgyetek Istenben!” (Mk 11,22). Jézus a következőkben hangsúlyozza: „mindazt, amit imádkozva kértek, higgyétek, hogy már elnyertétek, és meglesz nektek” (Mk 11,23).
Jézus nem azért cselekszik, hogy hatalmát fitogtassa. Nem azért átkozza meg a fügefát, mert ki akarja pusztítani. Ez sokkal inkább egy prófétai jel. Azt mutatja be, mi a jeruzsálemi templom jelenlegi állapota. Isten háza, a szentély „nem terem”, mert az ember nem működik együtt Istennel. Jézus a fügefa példáján mutatja be, hogy valami nagy baj van. „De nem volt itt a fügeérés ideje.” Ez azt jelenti, hogy természetes módon már nem várható termés. Isten és népe találkozásának egykori helye már nem állítható helyre. Az első keresztény közösség meg is éli a templom pusztulását.
Márk összeköti ezt a képet az imádság erejébe vetett hittel. Mintha az szeretné megmutatni az evangélista, hogy Jézus a remény útját nyitja meg nekünk.
– tette fel a kérdést a szónok.
Jézus kijelenti, nagy súllyal, a halál jelét felmutatva, hogy imádkozzunk, mert „bármit kértek, az Atya megadja”. De azt is mondja, hogy „amikor azonban felálltok, hogy imádkozzatok, bocsássátok meg, ha valami sérelmetek van valaki ellen, hogy a ti Atyátok is, aki a mennyekben van, megbocsássa nektek vétkeiteket” (Mk 11,25). Itt mintha az ima hatékonyságának a feltétele lenne a megbocsátás. Márk evangéliumának 13. fejezetében pedig ezt olvassuk: „Vegyetek példát a fügefáról: amikor már zsenge az ága és a levelei kihajtottak, tudjátok, hogy közel van a nyár” (Mk 13,28). A nyár az aratás ideje, ami a Szentírásban az ítélet képe. Az adventben Krisztus születésére készülünk, ám ez a várakozás már előremutat a végső beteljesedés felé is.
A fügefa Isten türelmének a jelképe is. Ezt jeleníti meg Lukács evangéliumának 13. fejezete. Ebben Galileában történt tragédiákból indítja el Jézus a mondanivalóját. Ezután következik a fügefa története. A gazda már három éve nem talál rajta termést, ezért ki akarja vágni. Az intéző arra kéri, várjon még; ő megtrágyázza, körülássa, hátha jövőre már hoz gyümölcsöt. A keretben elmondanak Jézusnak valami félelmeteset, valami ijesztőt. „Az utóbbi hetekben, hónapokban egy-egy újabb botrányról, emberi gyengeségről vittem hírt másoknak magam is. De az internetes hírportálok is elsősorban a tragédiákkal foglalkoznak.” Hívő szempontból joggal tesszük fel a miért kérdéseit. A betegséggel, a fájdalommal, a bajjal szemben az ember önkéntelenül úgy gondolja, hogy biztosan ő volt a hibás. És folytatja: „Istenem, miért büntetsz, ha nem követtem el semmit?” Jézus nem állítja, hogy azok, akikkel a tragédia történt, akik pórul jártak, ezt nem érdemelték meg.
– kérdezte Martos Levente Balázs püspök.
Az Úr arra figyelmeztet, hogy azok, akikkel ez történt, nem voltak a tanítványoknál – nálunk – bűnösebbek. Mert a bűnért valamiképp mindannyian felelősek vagyunk. A bűn nem egyéni probléma, nem egy seb, amelyet csak úgy ki lehet vágni. Könyörülettel, irgalommal tartozunk mindenkinek. Épp ezért, amennyire lehet, javítanunk kell a dolgokon, a kapcsolatokon.
A fügefa kivágása az ítélet képe. „A fejsze már a fa gyökerén fekszik” – mondja Keresztelő Szent János (Lk 3,9). Az értelmezők szerint Jézus a saját szerepére utal a fent hallott történetben. Ő az intéző, aki közbenjár. Jézus evangéliuma felszántja az emberek szívét; az ő tanításával új remény adatott a világnak. Ám az a nemzedék nem hallgatott rá. A komor befejezés – „hátha gyümölcsöt hoz jövőre; ha pedig nem, akkor vágd ki” (Lk 13,9) – erre utal.
– mutatott rá püspök. – Ha rájövünk, hogy nekünk is szükségünk van a haladékra, akkor azt is észrevesszük, hogy van valaki, aki az életét azért adta oda, hogy ez az új lehetőség megvalósulhasson és gyümölcsöt hozhasson.
„Arra hívlak benneteket – fejezte be beszédét Martos Levente Balázs esztergom-budapesti segédpüspök –, hogy
Ha képesek vagyunk erre, láthatjuk, hogy Krisztus élete győz.”
Fotó: Lambert Attila
Baranyai Béla/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
