A vállalatok a csillagokat is lehazudják az égről, csak hogy meggyőzzék a fogyasztókat, hogy az ő terméküket vagy szolgáltatásukat válasszák. Az utóbbi években a marketing repertoárjukba is bekerült, hogy a környezeti hatásukkal tegyék kelendőbbé árujukat. Az ilyen zöld állítások azonban gyakran túlzóak vagy épp félrevezetőek, megtévesztőek. Ezt nevezzük zöldre festésnek. Sorozatunkban részletesen bemutatjuk, milyen formái, arcai vannak a zöldre festésnek, mi számít megtévesztésnek. Ezúttal azt járjuk körbe, mikor teljes félrevezetés, ha egy termék vagy szolgáltatás a klímasemlegesség ígéretével kecsegtet.
Amikor csak lehet, a felnőtt magyarok több mint fele (54%), igyekszik környezettudatos megoldásokat választani az élet minden területén, és még ennél is többen figyelnek arra, hogy inkább jobb minőségű, tartósabb termékeket vásároljanak (56%). A kereslet tehát megvan a környezetbarát termékekre, amihez a kínálat is igazodott, csak nem épp úgy, ahogy az kívánatos lenne. Bíztató környezetbarát állításokkal, logókkal, képekkel vanna tele a termékcsomagolások, az EU adatai szerint azonban a zöld állítások 53%-a homályos, félrevezető vagy megalapozatlan információkat tartalmaz, míg az esetek 40%-ában ezeknek az állítások nem kellően alátámaszthatóak bizonyítékokkal.
Hasonlóan lesújtó eredményeket kaptunk mi is, amikor tavaly az öko tisztítószerek piacát vizsgáltuk: az elmúlt 3 évben mintegy kétszeresére nőtt itthon a környezetbarátként árult tisztítószerek forgalma, azonban a növekedés 80%-át a hiteles öko-minősítés nélküli, akár megtévesztő állításokkal „zöld”-ként árult termékek adják.
Az adatok fényében egyértelművé vált, hogy szükség van a „zöld” piac szabályozására. Erre idén márciusban végre sor került, amikor az EU elfogadta a 2024/085-ös irányelvet, és ezzel új korszak kezdődött a zöld kommunikációban. Az irányelv meghatározott egy feketelistát, azaz a zöldre festés abszolút tiltandó eseteit. Ennek értelmében, 2026-tól tilos a gyártóknak a környezetbarát jellegre utaló általános állításokat tenniük, vagyis nem lehet hasraütésszerűen ökonak, zöldnek, környezetbarátnak nevezni egy terméket, csak azért, mert az jól hangzik és többet lehet belőle eladni. Mi számít túl általánosnak? Itt részleteztük.
Az irányelv a zöld megtévesztés egy másik esetét is tiltja: külön rendelkezéseket tartalmaz a klímasemlegességet hirdető állításokkal kapcsolatban. Ennek értelmében a jövőben nagyon szigorú szabályoknak kell megfelelnie egy terméknek, például mosószernek, kozmetikumnak, ruhadarabnak azért, hogy klímabarátnak, karbonsemlegesnek, esetleg karbonpozitívnak vagy alacsony széndioxid-kibocsátásúnak lehessen nevezni.
Az emberiség már akkor elkezdte befolyásolni a Föld klímáját, amikor a vadászó-gyűjtögető életmódot lecserélte a mezőgazdálkodásra és állattartásra, és ez a hatás az eltelt évezredek alatt tovább fokozódott. Már a létezésünkkel, a levegővétellel is befolyásoljuk a környezetet, ráadásul 2024-ben már több mint 8 milliárdan vagyunk, akik nemcsak levegővétellel, de a fogyasztási szokásainkkal is terheljük a klímát. Mit jelent akkor a klímasemlegesség ebben a kontextusban és miként lehet azt elérni?
A klímasemlegesség azt jelenti, hogy egy tevékenység legalább üvegházhatású-gázt nyel el, mint az azzal járó kibocsátás.
A klímasemlegesség jelentőségét jól mutatja, hogy az EU a Zöld Megállapodás (Green Deal) keretében célul tűzte ki, hogy 2030-ra 55%-kal csökkenjen az üvegházhatású-gázok kibocsátása, míg 2050-re teljesen klímasemlegessé kellene válnia az Uniónak.
A nettó zéró kibocsátás elérése érdekében több irányból is lépéseket kell tenni. Az első és legfontosabb a kibocsátás csökkentése, amit fogyasztáscsökkentéssel, illetve az energiahatékonyság növelése és az alternatív, környezetbarát üzemanyagok, valamint az újrahasznosított anyagok használata révén lehet elérni az ipar különböző ágazataiban. Emellett a karbonsemlegesség felé tett lépés lehet a szén-dioxid megkötése, azaz a légkörből történő szén-dioxid-elvonása, valamint a kompenzációs intézkedések, amelyek jellemzően éghajlatorientált projektek támogatását jelentik.
Az óceánok és a talaj egyaránt elnyeli a légkörből a szén-dioxidot, de az erdők jelentik a leghatékonyabb módját a változásnak. Az EU erdei évente az EU összes üvegházhatású gázkibocsátásának közel 10%-ával egyenértékű mennyiséget nyelnek el. Azokat a természetes ökoszisztémákat, amelyek több szenet képesek megkötni, mint amennyit kibocsátanak, „szénnyelőknek” nevezzük. Az óceánok, a talaj és az erdők védelmére irányuló intézkedések tehát létfontosságúak a kibocsátás elnyelésében.
Mi az a karbonlábnyom?
A karbonlábnyom meghatározására különböző megközelítések léteznek. Az Eurostat definíciója szerint egy termék karbonlábnyoma a végső felhasználása által keletkezett szén-dioxid. Más értelmezésben a karbonlábnyom egy cég tevékenysége, egy ember életmódja vagy egy termék életciklusa nyomán közvetetten és közvetlenül a levegőbe kerülő üvegházhatású-gáz mennyiségét mutatja meg.
Karbon-ellentételezés: valóság vagy átverés?
Bár jól hangzó és könnyű megoldásnak tűnik, hogy semlegesítsük a magánszemélyek és vállalatok által kibocsátott szén-dioxidot, ennek számos buktatója van.
A leggyakoribb formája a karbon-ellentételezésnek a faültetés, hiszen jelenleg az erdők jelentik az egyetlen bizonyított eszköz a légköri szén-dioxid olyan mértékű eltávolítására és tárolására, amely érdemben hozzájárulhat a szén-dioxid-egyensúly eléréséhez. Hogy is néz ki ez? Adott cég azt ígéri, hogy minden eladott termék vagy X összeg után elültet egy fát, így ezzel a vásárlásoddal valójában jót teszel. De ez csak illúzió. Mára bebizonyosodott, semmi garancia nincs arra, hogy az elültetett fák életképesek lesznek, megfelelően lesznek gondozva és erdőt tudnak alkotni – írja a WWF. Ráadásul egy fa nem egyik napról a másikra kezd szén-dioxidot elnyelni: a leghatékonyabbak ebben a nagyobb és idősebb fák.
Ha ez nem lenne elég, tavaly nyáron a The Guardian leleplező cikkéből kiderült, hogy a karbon kreditet értékesítő legnagyobb kompenzációs projektek többsége valójában egy nagy hazugság: a Guardian és a Corporate Accountability vizsgálata alapján az 50 legjelentősebb kibocsátás-kiegyenlítési projekt közül 39-et, azaz 78%-ukat az értéktelen projektek kategóriájába sorolták. Például egy zimbabwei óriási erdővédelmi projektről kiderült, hogy olyan sok eltúlzott és felfújt állítással – és valószínűleg máshová áthelyezett kibocsátással – számolt el. „Több pénzügyi lyuk van benne, mint a svájci sajtban” – írták az elemzők.
Hol találkozhatunk a karbonsemlegesség ígéretével, mire figyeljünk?
Leggyakrabban talán repülőjegyvásárláskor találkozunk a karbon-kompenzációval. A légitársaságok előszeretettel piszkálják meg az utazni vágyók lelkiismeretét, hogy rájuk terheljék a repüléssel járó kibocsátás valamiféle ellentételezésének terhét. Némi plusz pénzért bárki helyrebillentheti a lelkiismeretét. Vagy mégsem? Néhány éve maga a Wizz Air vezérigazgatója nevezte viccnek a kompenzációs programjukat, míg a KLM-et be is perelték megtévesztő reklámkampánya miatt.Kormányok, divatmárkák, olajtársaságok, gyorsétteremláncok és technológiai vállalatok is invesztáltak a mostanra több milliárd dollárra rúgó projektekbe, amelyek az erdőgazdálkodási programokon túl olyan kezdeményezéseket foglalnak magukba, mint a vízerőművek, nap- és szélerőművek, hulladékártalmatlanítás és környezetbarátabb háztartási gépek programjai 20 (többnyire) fejlődő országban.Mi változik, mi marad?
Az irányelv miatt tilos lesz tehát a zöldre festés számos formája. Cikksorozatunkban ezeket vesszük sorra. Ahogy megírtuk, tilos lesz olyan általános kifejezésekkel dobálózni a termékek kapcsán, mint az öko, környezetbarát, zöld.
Az olyan állítások is feketelistára kerülnek, amelyek kizárólag a széndioxid-kibocsátás ellentételezése alapján kommunikálják azt, hogy egy termék – akár áru, akár szolgáltatás – az üvegházhatásúgáz-kibocsátás szempontjából semleges, mérsékelt vagy pozitív hatással van a környezetre. Ilyen például a tanúsítottan karbonsemleges, karbonpozitív, klímakompenzált, csökkentett éghajlati hatás vagy a csökkentett szén-dioxid lábnyom.
Ahogy az EU helyesen felhívta rá a figyelmet, ezzel azt a hamis hatást kelthetik a vásárlóban, hogy a termék fogyasztása nincs semmilyen hatással a környezetre.
Nem lehet tehát a termék klímasemlegességét hirdetni, ha az a terméktől független üvegházhatásúgáz-kibocsátás ellentételezésén alapul. Viszont, ha a termék életciklusát tekintve (az előállítástól a végfelhasználásig) valóban bizonyítható a klímasemlegesség, akkor nincs akadálya, hogy a gyártó a fenti kifejezéseket haszálja termékein. Ahogy helyesen a jogalkotó is kiemelte, a karbon-ellentételezés és a környezetre gyakorolt hatások csökkentésével járó gyártás között nem lehet egyenlőségjelent vonni a klíma szempontjából. Ahogy fentebb már kifejtettük, az utóbbi jelenthez valódi megoldást a klímaváltozásra, ezért ezt kell ösztönözni.
Mindezek mellett a vállalatok reklámozhatják a környezetvédelmi kezdeményezésekbe -így a már sokat emlegetett szén-dioxid kreditprojektekbe – irányuló beruházásaikat, de ennek feltétele, hogy ez ne legyen félrevezető és az uniós jogban meghatározott követelményeknek megfelelő módon tegyék.
Ez a tartalom az európai fogyasztói szervezeteket tömörítő BEUC által támogatott projekt keretében jött létre, így olyan tevékenység része, amely az Európai Unió Fogyasztóvédelmi Programjának (2020-2025) működési támogatásában részesül.
Ez a poszt A zöld megtévesztés tiltott arcai 2. rész: Klímabarát, klímasemleges először itt jelent meg: Tudatos Vásárlók.
Forrás:tudatosvasarlo.hu
Tovább a cikkre »
